Itthon nem divat pszichológushoz járni, pedig igény – már csak a fenti számok tükrében is – volna rá. Mi is ez a szülés utáni depresszió, honnan ismered fel, mi okozza, mik a tünetei, és ami a legfontosabb: hogy lehet kijönni belőle?
Egy baba érkezése, főleg, ha az az első, óriási feladat elé állítja a szülőket.
Olyan feladatok elé, amikről eddig nem is álmodtak, és ami a legszomorúbb, hogy nem is készíti fel rájuk őket senki. Ezért fordulhat elő, hogy a szülők hirtelen a rájuk “fröccsenő” fészekrakási láztól nem is pislogva, totális alvásmegvonással egyensúlyoznak az egzisztenciális nemlét határán, amíg azt látják a tévében (Facebookon, Instagramon, stb.), hogy mások nagyobb házban laknak, és a terepjáró is megvan, mire kibújik a baba. Hirtelen ezek lesznek az elvárások, – amit, ha magukénak éreznek – kész is a baj.
Egy olyan gazdasági, társadalmi és családdinamikai válság közepébe eveznek 10 perc alatt, hogy van, aki élete végéig se tud kijönni belőle. Keveseknek adatik meg, hogy fél évnyi spórolt pénzzel álljanak neki a gyerekvállalásnak, inkább a babaruha cserebere csoportok a népszerűek, nem a befektetési tippek.
A babavárás önmagában megterhelő, főleg, hogy megelőzi az összeköltözés, az esküvő, a nászút, és egyéb finomságok. Ritkán éri ez az embert a pályája csúcsán, inkább 25-35 között. Ugye, hogy máris nem tűnik könnyűnek?
És a neheze csak most kezdődik. Hazaérsz a melóból, táska a válladon, a cipődről csorog a hólé, éhes vagy és fáradt. Máris a kezedbe nyomnak egy gyereket, hogy bocsi, én egész nap vele voltam, most te jössz. Ezt a helyzetet az elején kell elcsípni, a megoldásnak neve is van:
Együttműködő kommunikáció.
Ez egy olyan technika, ami támogatja a felek között a tisztán látást, hogy képesek legyenek felelősséget vállalni a saját erőforrásaikért, érzéseikért, és együttműködéssel forduljanak egymás felé. Ezzel a technikával a párkapcsolatot megterhelő kisbabás időszakot – és aztán a következő 30-40 évet – békességben ki lehet bekkelni.
És nem ciki külső segítséget sem bevonni.
Lehet úgy intézni, hogy a szomszéd néni tutujgassa a gyereket két este egy héten, hogy a szülők fellélegezzenek, vagy csak lezuhanyozhassanak, megvacsorázhassanak. Cserébe le lehet nyírni a szomszéd füvét vagy el lehet menni bevásárolni neki. Mindenkinek előnyös „üzlet”.
Ha ez nem történik meg, a helyzet akár a válásig eszkalálódhat, mert a felek egyszerűen elidegenednek egymástól. Ezzel együtt nagyon érdekes, hogy egy szakmát tanulunk 3-5 évet, egy orvos akár 10-et, és egy ténylegesen élethosszig tartó projekt, mint a gyerekvállalás, nem ér meg egy pár alkalmas tanfolyamot, egy elolvasott könyvet, amikben ezek benne vannak.
Apáknál becsúszik egy másik dolog is: a nő szeretete egy másik lény irányába fordul, szinte teljes egészében. És ez rendben is van így. Megjelenhet egy féltékenységgel vegyes bűntudat, hogy mást szeret, de hoppá, az az én gyerekem. Erre előre érdemes felkészülni, mert akit ez a helyzet készületlenül ér, annak élesben kell megbirkóznia vele.
Tehát nem elég, hogy valószínűleg rajtad van a család anyagi biztosításának a terhe és kialvatlan vagy, de még szeretet sincs úgy, mint eddig. És az anyát sem lehet hibáztatni, hiszen ő 0-24-ben vigyáz a babára, a testéből eteti, még gyógyulnak a sebei. Ez bárkivel előfordulhat, aki gyereket vállal.
Csak beszúrom ide a kérdést, hogy érted-e, régen miért volt könnyebb, amikor együtt lakott 3-4 generáció, és miért volt kevesebb a válás? Igen, részben azért, mert a mai szülőkre az 50 évvel ezelőtti terhek sokszorosa rakódik a babaváráskor: a nagyszülők még dolgoznak, esetleg nem is egy városban, vagy nem is egy országban élnek az unokájukkal. Előfordulhat, hogy nincs segítség.
Egy depressziós szülő – és most inkább az anyáról beszélek – máshogy viszonyul a gyerekéhez. Kevesebbet olvas neki, kevesebbet mesél, gyakrabban és előbb nyúl a testi fenyítéshez, ami azt okozhatja, hogy gyerek fejlődése megbicsaklik, olvasási, szövegértési, viselkedési zavarok léphetnek fel. Ez kerülendő.
A legijesztőbb, hogy a cikk elején írt 15 ezer érintett anya 60%-a nem is gondolja, hogy ezzel foglalkozni kellene külső szakember (mint pl. egy klinikai szakpszichológus) bevonásával, 30% pedig nem is tud arról, hogy depresszió tüneteit mutatja.
Mik a tünetek?
Sírás, kedvetlenség, érdektelenség, feledékenység, feszültség, idegesség, ingerlékenység, állandó fáradtság, alvászavarok, étvágytalanság, nem örül a gyereknek, nehezen tud hozzá kapcsolódni, alkalmatlannak érzi magát a szülőségre, kilátástalannak, reményvesztettnek látja a dolgokat. Szélsőséges eseteben kárt tehet magában vagy a babában. Ha a helyzet legalább két hétig fennáll, akkor beszélhetünk a szülés utáni depresszióról.
Mi állhat a hátterében?
Hormonális változások, ha már a gyerek előtt is voltak tünetei (ilyenkor nagyon kell figyelni), de a terhesség maga is kiválthatja. Gyakoribb a fiatalon szülő nők között, valamint egyedülálló anyák esetén. A lényeg a korai felismerés és egy szakember lehető leghamarabbi bevonása.
A helyzet kulcsa a tudást összeszedni, mielőtt “helyzet” lesz. Ha tudod, mire számíts, máris sokkal egyszerűbb a dolog. Igen, véglegesen megváltozik az életed. Igen, sose lesz már olyan, mit régen. Ezekről kellene olvasni, ahelyett, hogy hol olcsóbb a baldachinos babaágy.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
L.HU.MKT.CC.15.07.2020.2327