Az apák napja 110 éve fennálló ünnep, amit végül Nixon amerikai elnök ismert el 1972-ben. Eredetileg egy bizonyos William Jackson Smart háborús veterán tiszteletére kezdeményezte a fia, Sonora Smart Dodd, mivel az apja 9 gyereket nevelt fel egyedül. Eredetileg az édesapja születésnapjára, június 5-re szerette volna az ünnepet, de végül június harmadik vasárnapja lett a dátum, amit 1910 óta ünnepelnek az USA-ban. Bende Tibby írása következik.
Nyilvánvalóan az anyák napja párjának szánt ünnep sajnos nem annyira elterjedt, mint szeretném, de nagyon is indokolt a léte.
Ez ugyanis az apaságról szól, aminek a fontosságát még ma sem látják sokan. Mondok néhány példát: ha a gyerek tanárával/dadusával/akárkijével beszélek, minden cselekvésre felszólító mondat valahogy úgy kezdődik, hogy majd mondja meg az anyának, hogy…
Már miért kellene neki megmondani? Én talán apaként nem vagyok eléggé cselekvőképes a gyerekem ügyében? Nyilvánvalóan tudjuk, hogy de, és ez a passzív agresszív megközelítés teljesen eluralta a közgondolkodást.
Már alig várom, hogy végre kitalálja valaki az aging (korral megbélyegzés) és a body shaming (testszégyenítés) mellé a parent shaminget vagy hasonlót, amikor a gyerek egyik szülőjét éri a neme miatt hátrányos megkülönböztetés.
Külön kedvencem, ami a hétvégén a sportboltban ért: kislányomnak (2.5 éves) pisilnie kellett. Két lányommal voltunk, én egyedüli felnőttként. Te hová mennél a gyerekkel? Mik a lehetőségek? Női WC, ahonnan hasonló helyzetben már többször kaptam beszólogatást, hogy miért ide jövök férfiként, menjek ki innen, de azonnal. A férfi WC-be a piszoárosba miért vinnék be egy kétévest főleg, ha kislány, nem kell neki a sok idegen húsáru látványa.
Mi a harmadik lehetőség? A pelenkázó! Kapufa. Egyrészt nincs rajta pelenka, másrészt nincs benne WC. Negyedikként befut a rokkant WC, ahonnan megint csak a lesajnáló tekinteteket kapom, hogy minek megyek én oda. Te hová vitted volna apaként a kislányt? Én a rokkantba vittem: ülős wc, viszonylagos tisztaság, szappan, koedukált kialakítás. Ennyi nekem elég is volt.
Más ügyben is sikerült magamat ráébreszteni az apai nevelés szinte mindennél fontosabb mivoltára, mégpedig egy egyszerű példával. Fotózni voltam, ott volt velem a fiam is. Egy irodaház üvegében tükröződve fotóztuk a tárgyat, meg a sorompó lyukán keresztül, amihez be kellett lépni a kocsifelhajtóra. Hamarosan megjelent fenyegetően a biztonsági szolgálat embere, akinek ezen a vasárnapon az én rendbontásom volt a fő attrakció, ezért a teljes arzenált bevetette már a megszólításkor is: „Hát maguk? Mit csinálnak itt?” Ekkor láttam, hogy a fiam meggondolatlan száján már jönne ki valami oda nem illő provokatív dolog, gyorsan elejét vettem a dolognak, és én válaszoltam.
A párbeszéd a következőkben így hangzott, nem szószerinti idézetben:
Én: Jó napot kívánok, csak ezt a kocsit fotózzuk, ami itt áll az utca túloldalán. Nézze csak, milyen jól néz ki a kapubejárón kifelé nézve, remélem, nem vagyunk útban ezzel. Egyfelől vasárnap van, másrészt egy fél órája senkit se láttunk.
Ő: …
Én: Nézze csak a képeket, milyen szépen vetül rá az irodaablakok tükröződő fénye, meg ezen a piros plexin keresztül is milyen jó, hogy ki tudom emelni a legizgibb részét, a motort, mert ez a legnagyobb motoros ebből a szériából.
Ő: Hű tényleg jó képek lettek, ne haragudjon, csak a kamerán láttam, hogy itt állnak, és nem értettem, mi történik.
Én: Semmi gond, tényleg ki van írva, hogy magánterület, és köszi, hogy szólt, legközelebb ügyesebbek leszünk.
A gyerek csak állt, tátott szájjal, hogy ez meg mi volt? Ő már készült a szájkaratéra, ahogy megszokta az iskolában, meg ahol még sok időt tölt, erre jön a szakállas, félbolondnak beállított apja, és két barátságos mondattal leszereli az ipsét úgy, hogy az felajánlotta, legközelebb is jöjjünk, csak szóljuk be a recepcióra, hogy ne riasszon feleslegesen a mozgásérzékelős rendszer.
Rákérdeztem nála, hogy mit értett meg ebből a helyzetből, és a tőle megszokott módon össze is foglalta. „Én majdnem beszóltam neki, hogy mit pampog, csak pár fotó és itt se vagyunk, te pedig két barátságos mondattal megoldottad. Fontos a jó kommunikáció.”
Persze, hogy fontos, és ezt nemcsak az apák tudják, de ha ezt tőlem nem tanulja meg, mástól biztosan nem fogja, mert nincs előtte ilyen példa. Ezért is kellene végre rendszerszinten jobban támogatni az apaságot. Elvált apukaként erről könyveket tudnék írni, de ennek a cikknek a terjedelme ezt nem teszi lehetővé. Maradjunk annyiban, hogy az apai nevelés és az apának levés megélése, és apa gyerekének levés megélése legalább olyan fontos, mint ugyanez anyával.
Tíz(enpár) évvel ezelőtti cikkekben még az volt a pszichológusi instrukció, hogy a férfi próbáljon meg apává válni a férfiból, és többet segíteni a gyerek nevelésében, például azzal, hogy ha hazaér, kicsit foglalkozzon a gyerekkel, vagy legyen övé a fürdetés vagy az altatás. Ezzel a kimondott szó szintjén egyet is értenék, de a mögöttes elvvel, a szándékkal nagyon nem tudok azonosulni.
Hozok egy újabb példát: panaszolták a gyerekek, hogy nálam segíteni kell a házimunkában. A kimondott szó szintjén is csak úgy fogalmazok, hogy részt kell benne venni. A koszt együtt csináltuk, mindenki evett, valamilyen rendszerben szét kell dobni a feladatokat, mindenkinek az érettségének megfelelő szinten. Ez nem a segítés, ez maga az élés. Ha átmegy a szomszédba, és ott pakolja be meg ki a mosogatógépet, vagy elmegy helyettük bevásárolni, vagy lenyírja ott a füvet, na AZ a segítés. Itthon csak feladat, amit el kell látni, mert az által keletkezik, hogy itt élünk.
De ezt nem ambicionálni, hanem tudomásul venni, hogy lustasági vagy egyéb okokból nem akar segíteni, csak életképtelenné teszi őt magát. Valahogy így van ez az apasággal is, hogy a rendszer egy csomó apát tekint inkompetensnek, pedig nagyon is be tudja kötni a könyvet, és meg tudja tanítani bundás kenyeret vagy sóletet csinálni a gyereket, csak hagyni kell, nem gátolni ebben.
Na, ezért fontos az apák napja, és ezért fontos, hogy ennek az apák és az anyák is tudatában legyenek.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
LMR-CH-20210601-03.