Van egy rossz hírem a gyermekvállalás előtt állóknak: a baba születése után a lakásuk már nem lesz az a biztonságos kis fészek, aminek korábban tűnt. Sőt, hogy még kellemetlenebb legyek: nem ismerek olyan szülőt, akinek ne kellett volna már kisebb-nagyobb háztartási baleset miatt az ügyeletre rohannia a gyerekével. Mesterházi Dávid tippjei következnek.
Én is ismerem már sajnos az összes budapesti gyerekügyeletet a Péterfy Baleseti Központtól a Bethesdáig. Olyan is volt, hogy kórházba rohanás után érkezett a százezer forintos csekk, mert egy pirosra váltó lámpánál a szabályosnál kicsit kevésbé álltam meg (nem álltam meg), mert fontosabb volt, hogy a vérző szájú gyerek időben a Heim Pálba érjen, és ott összevarrják.
Szóval a lakás egy kisgyereknek nagyon veszélyes hely, és annál jobb, minél többet teszünk a biztonságosabbá tétele érdekében. Az érintett tételek listája nagyon hosszú, itt sem tudok minden szóba jöhető dolgot felsorolni – fontos, hogy alaposan nézzünk utána a témának, és minden szóba jöhető ötletet alkalmazzunk.
Elesik, nekimegy
A mászni/járni kezdő baba természetesen esik-kelezt szerencsére az esetek túlnyomó többségében aranyos fenékre üléssel megoldják. Kivéve, amikor nem, és akkor lehet baj: az egyik ágyról legurulós eset után, amikor bár látható sérülés nem volt, de azért bevittük az ügyeletre, kérdezte az orvos, hogy milyen padlóra érkezett fejjel a gyerek. Mert bizony ez is számít: szőnyeg, parketta vagy kőburkolat – ezek ebben a sorrendben egyre keményebbek, és ezáltal veszélyesebbek. Bár a gyerek érkezésére ritkán szokták újraburkolni a lakást, de néhány szőnyeg beszerzése megfontolandó lehet. Ja, ha már szőnyeg: az olyan legyen, aminek az alja nem csúszik az alatta lévő padlón, vagy ha csúszik, tessék alá csúszásgátlót venni.
A már rohangáló gyerek mindenféle saroknak, élnek nekiszaladhat, erre kaphatók mindenféle sarok- és élvédők, ezeknél mindenkinek el kell döntenie, melyik a legszimpatikusabb (mennyire védenek, milyen anyagból vannak, melyiket hogyan kell rögzíteni stb.). Hogy mennyire nem lehet az ember elég óvatos? Azt jól mutatja, hogy nálunk (pontosabban a nagyszülőknél) nemrég az ötéves kislányom kergetőzött a hétéves bátyjával, ebből az alkalomból nekiesett a konyhaasztalnak, két foga bánta. Egyébként az élvédők már a rohangálós korszak előtt ajánlottak, igaz, akkor még nem a gyereket védik a bútortól, hanem fordítva, a bútort a gyerek rágásától.
Ehhez kapcsolódik, hogyha van mondjuk egy üveg dohányzóasztal, arra be lehet szerezni védőfóliát. De szerintem inkább adjuk el. Azokat a bútorokat pedig, amik feldőlhetnek (könyvespolc, komód stb.), egytől egyig rögzítsük a falhoz. Amiket nem lehet rögzíteni, azokat pedig zárjuk el a gyerektől. Nálunk volt olyan, hogy az egyik gyerek magára rántotta a szárítót – valószínűleg nem okozott volna komoly sérülést, ha eltalálja, de csodálatos módon a szerkezet úgy ért földet, hogy a gyerek épp befért valamelyik résbe, úgyhogy ő nevetett, csak nekem állt meg kicsit a szívem.
Felmászik, bedugja
Amikor az első gyerek született, komolyan fontolgattam, hogy rácsot teszek az ablakokra, de ebben a feleségem volt a lazább, ő nem akart rácsokat, így ezzel kapcsolatban marad az odafigyelés, a szigorú nevelés (nagyon határozottan rászólni a gyerekre, ha az ablakhoz közelít), illetve a megmászható bútorok odébb tevése. Ha már ablak: arra is figyelni kell, hogy a gyerek ne rángassa a függönyt, mert a lezuhanó karnis komoly sérüléseket okozhat.
És természetesen a konnektorok: ebben sem lazíthatunk és nem becsülhetjük alul gyerek fantáziáját és kíváncsiságát. Nálunk egyetlen konnektor maradt dugó nélkül (ahova a legnagyobb már a telefontöltőjét szokta dugni), na a hétéves gyerek nemrég jött rá, hogy oda bedughatja valamelyik távirányítós autó távirányítójának a rugalmas antennáját (ami azért nem kemény, mint a mi gyerekkorunkban, hogy ne szúrják ki a szemüket). Le is fényképeztem, máig nem értem, hogy úszta meg az áramütést, talán nem tudta elég mélyre dugni, de azóta is kiver a víz, ha eszembe jut (itt és minden hasonló esetben fontos, hogy nagyon határozottan toljuk le a gyereket, nem baj, ha megijed, az a fontos, hogy rögzüljön, ilyet nem csinálunk). És persze minden megrágható kábelt tegyünk el, illetve az elérhető helyen lévő lámpák ne maradjanak villanykörte nélkül áram alatt.
Megeszi, felszívja
Minden apró tárgyat pakoljunk el (ide tartoznak a gyógyszerek is, de az talán evidens, hogy azokat ne hagyjuk elöl). Sose felejtem el, az első gyerek még pici volt, mikor épp esti mesét olvastam neki, amikor egyszercsak megszólalt: Apa, nem tudom kivenni. Kiderült, hogy a kávégép környékéről valahogy megszerzett egy kávészemet, és azt altatás közben feldugta az orrába. Szerencsére nem estem pánikba, befogtam a másik orrlyukát, így egyszerűen ki tudta fújni. De rossz esetben újra az ügyeleten kötöttünk volna ki.
Ezen kívül a nagyobb, de szintén veszélyes tárgyakat is el kell pakolnunk: kések, ollók, de még a szobanövények is – sok köztük ugyanis a mérgező. Az ajtókra, fiókokra, hűtőre, tűzhelyre nyitásgátlót tegyünk, a tűzhelyre ezenfelül még olyan védőelemet is kapni, ami az edények lerántását gátolja. Vagy legalábbis nehezíti – a gyerek sajnos sok mindent meg tud oldani, úgyhogy a tűzhelynél is az a legjobb megoldás, ha egyáltalán nem jut a közelébe a gyerek. De ugyanez igaz a további konyhai készülékekre (például vízforraló) is.
A konyhában és a fürdőszobában a mindenféle vegyszerek jelenthetnek veszélyt (valamiért manapság a mosógép- és mosogatógép-tabletták néznek ki úgy, hogy tényleg legszívesebben megkóstolná őket az ember), természetesen mindent el kell zárni, vagy ezentúl teljesen máshol, a gyerek számára elérhetetlen helyen tartani. A fürdőben (és a kádban) az elesés a másik fő veszélyforrás, ez ellen csúszásgátlókkal, illetve szárazon tartott padlóval védekezhetünk (és azzal, hogy nem engedjük a gyereket vizes talppal mászkálni). Sőt, már a kádcsapra is lehet védőburkolatot kapni, abba minden gyerek beleveri a fejét.
Ezen kívül dugjuk el a szemetest, ne használjunk terítőt (leránthatja), ha lépcső van a házban, arra szereljünk rácsot, és – nemcsak a gyerek miatt, de fűtési rendszertől függően – szereljünk föl szénmonoxid-riasztót, és persze a füstérzékelő sem árt. A sort még hosszan folytathatnánk, itt tényleg a több a jobb, minden érintettnek azt javaslom, hogy mélyedjen el a témában.
Sokat segít az is, ha „lemegyünk babába”: négykézláb fedezzük fel újra a saját otthonainkat, és vizsgáljuk meg, gyerekszemmel mi tűnhet izgalmasnak, érdekesnek a lakásban – felnőttszemmel pedig mérjük fel ezek veszélyességi fokát.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
LMR-CH-20210601-03.