A babavárás az egyik legörömtelibb dolog a párok életében. Megélhetjük a teremtés erejét, a szülővé válás szépségét, és onnantól, hogy „biztos” a várandósság, elkezdünk azon gondolkodni, hogy hogyan fog átalakulni az életünk a baba érkezésével. Bende Tibby, az Apavlog szerzője fejti ki nézeteit a babaszoba és a babaágy szükségességéről…
Aztán, ha a kedves szülőpár nem a legjobb kezekbe kerül, azaz a hatalmas kínálatból nem a legszerencsésebb könyvet, cikket, jóbarátot „akasztja le” a polcról, könnyen előfordulhat, hogy az örömteli várakozásból egy hatalmas stresszgombóc keletkezik.
Ez akkor szokott bekövetkezni, amikor a külső, teljesen irreális elvárásoknak akarnak megfelelni. Sok családban eleve a gyerekáldás is késik emiatt. Majd, ha előléptetnek, majd ha voltam már Amerikában, majd ha lesz saját lakásom, majd ha lesz új autóm.
Ha ezen sikeresen át is verekedte magát a szülőpár, és végre jön a baba, újabb és újabb elvárásokat gördít eléjük a babaipar. Első bálozóként nagyon nehéz kiszűrni, hogy mik a valóban fontos dolgok, mint pl. a vitamin szedése a terhesség előtt, alatt és után, és mik a kevésbé fontosak, mint pl. a külön babaszobában lévő, baldachinos babaágy. Vagy az ötfunkciós babakocsi, esetleg a légzésfigyelő. Ennek akkor van értelme, ha van otthon újraélesztő készülék, szaktudás a használatához, és néhány millió forintnyi orvosság. Egy újszülött újraélesztő-tanfolyam erre kevés.
Vissza a saját szobára. Amiben az első pozitív terhességi teszt láttán lelki szemeink előtt ott áll a baldachinos kiságy. Ezzel több baj is van: kezdjük a szobával. A külön babaszoba akkoriban volt menő, amikor egy család megtehette, hogy szoptatós dajkát fogadjon a gyerek mellé, mert a Gróf-herceg, nagyvállalkozó iparmágnás család életébe (vagy a Grófúrék rivális családdal szembeni harcába) nem fért bele a gyereknevelés.
Ez szivárgott át évszázadok alatt a módosabb családok életébe. Így kezdték el felhúzni azokat az 1700-1800-as években épült házakat, amiből Budapesten is áll jó néhány. Cselédszobával, babaszobával, külön hálókkal. Aztán ezeket a házakat, lakásokat feldarabolták, a szoptatós dajkára már nem volt pénz, megváltozott a társadalom egész szerkezete, csak a külön szoba csökevénye maradt. És ezzel a vággyal azonosulunk most, mint a jólét szimbólumával.
Holott a gyerek egyik legtermészetesebb vágya, hogy a szüleivel legyen (vagy valaki mással, aki mindig közel van hozzá), hiszen ő mindig is úgy volt, egész közel. Velük legyen, amikor eszik, amikor játszik, amikor nézelődik vagy amikor alszik. Ez például a bölcsőhalál megelőzésének az egyik leghatékonyabb eszköze is.
És ha beláttuk, hogy pár évig nem kell a külön szoba, azt is könnyű belátni, hogy abba külön ágy sem kell. Úgyis cicin szeretne elaludni, és azon is akar kelni. Egy babaöböl sokkal-sokkal hasznosabb dolog.
Szóval a baldachinos babaágy azon túl, hogy drága és felesleges, teljesen szembe megy azokkal az elvárásokkal, amit a baba támaszt felénk, nem pedig a világ összes többi szereplője. Érződik itt némi ellentét, nem igaz?
Ha ezzel a kritikus szemlélettel álltok neki a dolognak, nagy baj nem lesz. Mert szépen kirostálódnak majd azok a dolgok, amikre valóban szükség van, és azok is, amikre nincs. És a végén egy tanács: amit azzal akarnak neked eladni, hogy rossz szülő vagy, ha nem veszel ilyet a gyerekednek, azt nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül hagyd ott.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
L.HU.MKT.CC.23.07.2020.2337