Manapság nagyon sokat hallani az egészséges táplálkozásról, csak éppen szinte mindenki mást ért alatta. És mindenkinek más az egészséges. Erről kellene beszélgetnünk. Bende Tibby írása következik.
Az egyértelmű, statisztikák is bizonyítják, hogy Magyarországon a helytelen táplálkozásra visszavezethető betegségek száma kiugróan magas. Ide értjük a szív-és érrendszeri betegségeket, az elhízás miatti mozgásszervi betegségeket, és egyebek mellett sok daganatos és emésztőszervi betegséget, de a kettes típusú cukorbetegséget is.
De mit értünk egészséges táplálkozáson? Nem pusztán a bevitt táplálékot: fehérjéket, szénhidrátokat (amik legtöbbször ivás formájában jutnak a szervezetbe!), zsírokat, de a nyomelemeket, ásványi anyagokat és vitaminokat is. A fő cél, hogy semmiből ne vigyünk be túl sokat, de túl keveset sem, hacsak a dietetikusunk nem rendelkezett másképp. Ezért a táplálékban minél változatosabb összetevők szerepeljenek, minél többféle módon elkészítve, mert ezzel annak az esélyét növeljük, hogy a lehető legtöbb szükséges anyag a szervezetbe kerüljön.
Mindennek a kulcsa az életmódunk. Egy heti három edzésre járó, növésben lévő kamasz tápanyagigénye sokkal több egy olyan felnőtténél, aki csak az irodaszék és az autó között mozog évekig. Emlékszem, amikor nekem lett autóm, fél év alatt felugrott egy tízes. Akkor nem értettem, ma már tudom, miért történt. „Elpárolgott” az a napi párszáz kalória séta, buszozás, metrózás, de nem múlt el a bejgli.
Ma már nem tudom elképzelni az ebédet zöld nélkül, hús nélkül viszont annál inkább. Ez is régi beidegződés, de nem egyéni, inkább társadalmi szinten: a jólét szimbóluma lett a húsevés, és a háborúban felnőtt generáció szeretetnyelve az „egyél még kicsikém” volt. Egy komplett generáció evett meg minden étkezéskor egy plusz szelet rántott húst körettel, közvetlenül a süti előtt, hogy ne bántsa meg anyut, vagy a nagyit. Az eredmény: az ország fele elhízott.
A rendszerváltáskor elmúlt a hiánygazdaság, és jóformán mindenhez hozzá lehetett jutni a boltokban, a tenger gyümölcseitől a kobe marháig. Igen ám, de kifizetni már sokaknak nem volt pénze, így egyre silányabb minőségű hús került az asztalra, ahelyett, hogy egyre több zöldség, vagy szinte bármi más került volna oda.
Ezen sincs sok csodálkozni való, hiszem a menzán a rántásfőzeléket mindenkivel sikeresen megutáltatta a közétkeztetés, függetlenül attól, hogy a nevében melyik növényt hazudta a főzelék a mócsing alatt. Innen nehéz embereket rávenni, hogy önszántukból zöldséget egyenek. De a felesleges szénhidrátok nagy része ilyen formában kerül be a szervezetbe: lényegében észre sem vesszük.
Aztán több hullámban jöttek-mentek a trendek, a reformkonyhától a vegetarianizmusig, a lúgosítástól a vegánságig, az update-től a táplálékkiegészítőkig, legutóbb a koleszterin-mítosz dőlt meg, és most az „Omega3 a jó, Omega6 a rossz” van porondon. Ezek a trendek a szélsőséges aktivistáiknak köszönhetően egyaránt közutálatnak örvendenek a többség részéről. Nem csoda ez egy olyan helyen, ahol halat is csak karácsonykor eszünk.
És közben egy szó sem esik a rendszeres mozgás szükségességéről, ami nélkül kis túlzással szinte mindegy, mi történik a belekben.
A saját gyerekeimnél is gondban vagyok az egészséges étkezéssel. Egyfelől gyerekkorukban nagyon kevés ízt kaptak, ami miatt képtelenség velük akár csak megkóstoltatni egy kaviárt, sushit, de volt itt olyan barátjuk, aki 14 évesen még nem evett túrós csuszát és gulyáslevest. Oké, ez tényleg extrém.
Szóval az én egészséges étel kategóriámban a minél kevesebb feldolgozási fázison áteső dolgok szerepelnek az élen, és ezt tesszük az asztalra, növényről növényre haladva, fűszertől fűszerig kipróbálva. Óvatos lépésekben. Volt már, amit meg is ettek.
A párolt zöldség, a nyers hal, a lassan füstölt hús, főtt tojás, ilyesmik. Nem lehet minden nap ilyeneket enni nyilván, de törekedni lehet rá. Főleg, hogy imádjuk a cukkinit, a brokkolit, köretnek is vagy főételnek, indiai fűszerekkel. Saját részre igyekszem elkerülni a pékárut és általában a tésztaféléket, ahogyan a krumplit és a rizst is. A másik, amitől ki tudok borulni, a junk food, mint az előre csomagolt, agyontartósított péksütik, a pattogatott kukorica, a sós mogyoró, a gumicukor, kekszek. Ezeket, ahol lehet, irtom, meg se veszem, már nem is kérik a gyerekek. Helyette napközben a gyümölcs megy, szerencsére imádják.
Visszatérve arra, hogy nekem mi vált be a legjobban: a húst nem erőltetem. Nyáron könnyű, mert sok zöldség megterem itthon, a saját kertben is, meg kapni is olcsón. Télen viszont maradnak a lefagyasztott dolgok, legyen az spenót, vagy bármilyen zöldség, amit eltettünk. Egy káposztasaláta is bármikor jöhet.
Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy a környezetterhelés mekkora az élelmiszeripar részéről. Egy messziről idehozott, vagy a kamionon érő zöldség vagy gyümölcs vajon jó táplálék-e nekünk, és nem károsítja-e jobban a bolygót, mintha a nyáron olcsón megvett és lefagyasztott parajt vagy tököt ennénk? Szerintem legalább olyan fontos, hogy honnan kerül a kaja az asztalra, mint az, hogy mi kerül elénk.
De ha nem gondolunk túl a saját konyhánkon, az a havi 1 liter étolaj, amit elsütögetünk, és jórésze az emésztőrendszerünkbe kerül, egy kisebbik meg sajnos még mindig a lefolyóba, a gyűjtőedények helyett… Pedig van ingyenes gyűjtési lehetőség, egy csomó benzinkúton átveszik, elég otthon egy befőttes üvegbe beleönteni.
Írtam fentebb a lelkiismereti kérdésről. Itt elsősorban arra gondolok, hogy különféle számítások szerint 15 – 20ezer liter víz szükséges egyetlen kiló marhahús elállításához. Ebben benne van a takarmánynövények locsolása, a húsgyár tisztítása, és természetesen az állat saját fogyasztása is. Ez pedig annyi víz, hogy belegondolva már tényleg nem biztos, hogy a húsevésé a jövő, de legalábbis nem úgy, ahogy eddig tettük.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
LMR-CH-20210702-27