„A hordozókkal kicsit úgy jártunk, mint – ahogy egy korábbi írásomban már elmeséltem – a babakocsikkal: többet kipróbáltunk, különböző okokból többször is váltottunk.” Mesterházi Dávid, Apavlogger avat be a babahordozókkal kapcsolatos tapasztalataiba.
Ha nem is fordult meg nálunk annyi hordozó, mint babakocsi, de ebben a témában sem volt rögtön elsőre tökéletes megoldásunk – illetve valószínűleg nem is létezik univerzális, minden szülőnek és minden babának (hosszú távon) megfelelő eszköz. Sőt, ugyanannál a gyereknél is előfordulhat, hogy váltani kell, egyszerűen csak azért, mert nő, és már nem olyan kényelmes az addigi megoldás, vagy csak megváltoznak az igényei (mondjuk szeretne többet kukucskálni kifelé).
Bár eleve terveztük, hogy babánkat hordozni is fogjuk, ez nagyjából magától értetődő volt, a körülmények is rákényszerítettek. Az akkori lakásunk egy régi társasház tetőterében volt, a lift csak az alatta lévő emeletig ment fel, onnan egy szűk és elég meredek cselédlépcsőn lehetett feljutni a mi szintünkre (a régi mosókonyhák szintjére, amit az urak nem látogattak, így a korabeli tervezők a liftet se erőltették). Ezen a lépcsőn a babakocsi épp csak, hogy elfért, és rémálmaimban néha megjelent a lépcsőn elszabaduló négykerekű, amiből a gang korlátjának ütközve simán kirepülhetett volna a baba.
Így, ha épp nem a hordozható autósülésben volt a gyerek, maradt a testre erősített hordozó (és közben a kézzel manőverezett, üres babakocsi). Már akkor óriási divatja volt a különböző, szülő által megkötött, természetes, „ősi” hordozást felelevenítő kendőknek, több ilyet is kipróbáltunk, de őszinte leszek: nekünk nem jöttek be. Egész egyszerűen nem tudtuk egyedül (értsd egy szülő, egyedül) megoldani, hogy a gyereket bekössük és közben megfelelően tartsuk is, ehhez egész egyszerűen több kéz (vagy több türelem és gyakorlás) kellett volna. Mivel ez sokaknak sikerül, nyilvánvalóan mi voltunk ügyetlenek, de nem is akartunk ezzel küzdeni, úgyhogy hamar átnyergeltünk a kényelmesebben használható, sportosabb, csatokkal szerelt hordozókra.
Az első ilyenünk egy olyan hordozó volt, amit hivatalosan 0 és 9 hónapos kor között lehet használni, bár a fórumok népe szerint azért az újszülöttnek nem az igazi. Mi gyakorlatilag csak arra használtuk, hogy azt az egy emeletet megtegyük vele, utána a gyereket babakocsiba tettük. Ezt én nagyon szerettem, tényleg nagyon egyszerű volt vele a hordozás, de ahogy nőtt a gyerek, egyre kényelmetlenebbé vált, hiszen a gyerek súlya rendesen tudja húzni az ember vállát, nyakát, és a mi példányunkat csak előre, mellkasra lehetett tenni, hátra nem.
Ezután vettünk egy fejlettebb változatot, amit mellkason és háton is lehet használni, ezt viszont valami rejtélyes okból a gyerek nem szerette, így nem sokat tudtuk használni. A harmadik választásunk egy dél-koreai gyártmányú, szintén elöl és hátul is hordható hordozó volt (ezt már a második gyerek születése után vettük). Ezt a márkát akkoriban itthon nem lehetett kapni, a feleségem neten rendelte, aztán két gyereket is kiszolgált, és ezután is a családban maradt, ma már egy közeli rokon babája ücsörög benne boldogan.
A tanulság itt is nagyjából ugyanaz, mint a babakocsik esetén. Eszméletlen a választék, nagyon sokféle termék kapható, millió paraméter létezik, amit figyelembe kell (vagy lehet) venni: milyen kortól használható, és meddig, hol, milyen párnázott elemek találhatóak benne, milyen pántok, hol és mennyire állíthatóak, milyen anyagból készült, hol terheli a szülő testét, hogyan lehet felvenni, milyen pózban helyezkedik el benne a gyerek, hogyan tisztítható, milyen nehéz maga a hordozó, milyen kiegészítőket adnak hozzá vagy milyeneket lehet venni. És persze az ár, ami pár ezer forinttól nagyon sok tízezerig bármennyi lehet, így a pénztárcánk teherbíró-képessége nem túl meglepő módon itt is szempont. Ma már sok hazai kisebb-nagyobb tervező/gyártó is van, a legegyszerűbb, ha már a babával együtt elmegyünk kipróbálni a neten kinézett darabokat, esetleg hordozási tanácsadó segítségét kérjük, és együtt választjuk ki, hogy melyik hordozó lesz hosszú távon a legjobb nekünk és persze a babánknak. És a legfontosabb: ne csodálkozzunk, ha később esetleg még ezek ellenére is váltani kell.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
L.HU.MKT.CC.18.08.2020.2360