Az altatás a gyereknevelés neuralgikus pontja, az újdonsült szülők panaszainak túlnyomó többsége ezzel kapcsolatos. Nem véletlenül tejed annyi vicces mém a neten, például rengeteg verzióban az, amelyiken egy öregasszonyt látunk, alatta felirattal:
„Ki mondta, hogy a gyereknevelés kimerítő? Remekül érzem magam! Mária, 29 éves”
Mesterházi Dávid saját tapasztalatairól mesél az altatás művészete kapcsán.
Tehát a gyereknevelés, azon belül is az újszülöttek vagy kisgyermekek gondozása – legyünk őszinték – eszméletlenül fárasztó – és ennek elsősorban a kialvatlanság az oka. A kialvatlanság oka pedig, hogy a gyerek nem alszik éjjel – vagy nem akkor és nem annyit alszik, amikor és amennyit mi szeretnénk, ha aludna (ennél fogva pedig mi sem akkor és főleg nem annyit alszunk, amennyit szeretnénk).
A témáról komplett könyvek szólnak és millió jótanácsot találunk a neten, illetve szülőként kapunk is kérve vagy kéretlenül. Ezért én tanácsosztogatás helyett csak saját (rossz) példámat szeretném elmesélni: három gyerek, három különböző módszer és rend, a mai napig.
Az első gyerek kezelése – ahogy azt a pelenkázós írásban is említettem már – természetesen ebből a szempontból is különbözik a későbbi gyerekekétől. De itt azért sokat számít a gyerek személyisége is, máig nem tudom eldönteni, hogy ez első gyerek altatását mi rontottuk el, vagy így is-úgy is csak így sikerülhetett. Szóval az első gyerek babaként csak velünk volt hajlandó elaludni, és ezen semmilyen módszerrel nem tudtunk változtatni. Igaz, a legkeményebb, „4-5 éjszakát végig üvölt, de mi ne törjünk meg, csak időnként menjünk be megnyugtatni, de ne maradjunk vele” módszert nem tudtuk, nem mertük, vagy nem voltunk hajlandóak végigcsinálni.
A második gyerek (ő is fiú) valamivel jobban alakult ebből a szempontból, egyszerűen könnyebben, gyorsabban elaludt esténként. Talán mi is keményebbek és következetesebbek voltunk, de egész biztosan magától is sokkal alkalmasabb volt rá.
A megdöbbentő fordulat akkor jött, amikor a nagyobb iskolába ment. Ő onnantól kezdve hamar elaludt (mi ezt azzal magyaráztuk, hogy az iskola jobban kifárasztotta, ott pl. nincs délutáni alvás). És gyakorlatilag ugyanattól a naptól kezdve kezdett a második gyerek rosszul elaludni.
Nála az egyetlen, egyértelműen beazonosítható nehezítő tényező a bölcsődei altatás volt. Mivel négy év van köztük, ő akkor kezdett el bölcsibe járni, amikor a nagy iskolába. És ha aludt délután, otthon este sokkal később aludt el. Később, óvodában időnként jeleztük ezt a problémát, de ők nem tudtak mit tenni, nincs hely és személyzet a nem alvók külön kezelésére, így mindenkit megpróbálnak elaltatni.
A srácok egy dologhoz azonban a továbbiakban is ragaszkodtak esténként: hogy valaki legyen velük, amikor elalszanak. Ezen időnként tudunk lazítani, de rendszeresen visszatér az igény.
És közben, a második fiú után két évvel megszületett a kishúguk, aki mindenkinél sokkal talpraesettebbnek bizonyult. Az első perctől kezdve simán elalszik, szól, ha már álmos, miután letettük, még ki is küld minket. Ha meg valamiért nem aludna el rögtön, eljátszik az ágyában a plüssállatokkal vagy képeskönyvet nézeget.
Nem tudom megmondani, hogy a harmadik gyerek azért alszik el könnyebben, mert mi addigra sokkal lazábbak lettünk, keményebben tudunk ellenállni a gyerekek hisztijeinek, következetesebbek, tapasztaltabbak és okosabbak vagyunk. Vagy egyszerűen ő lazább és nyugodtabb az idősebb testvéreinél, és egyszerűen így jött ki. Vagy, és elég sokan mondják ezt, ő lány, és a csajok ebben (is) jobbak.
A cikk a Bayer Hungária Kft., az Elevit Complex forgalmazója megrendelésére készült.
L.HU.MKT.CC.05.05.2020.2254