“A Covid a mi családunk életét is felborította, bár szerencsére – eddig – nincs beteg a családban, de természetesen tartunk a járványtól, próbáljuk védeni a szeretteinket és minden szabályt betartani“ — kezdi a “járványparás” sztorit Mesterházi Dávid Apavlogger.
Otthon maradtunk!
Mi már az első hullám idején, még az iskolák bezárása előtt úgy döntöttünk, hogy otthon tartjuk a gyerekeket, se oviba, se iskolába nem engedjük őket. Szerencsére mi ezt különösebb gond nélkül meg tudtuk tenni, mert alapvetően otthonról dolgozunk, illetve a munkaadóink is rugalmasak voltak ebben.
A döntés után nem sokkal hivatalosan is bezárták az intézményeket, így már nem voltunk egyedül az egyszerre gyerekre vigyázni, tanítani, háztartást fenntartani és dolgozni próbáló szülők között. A helyzetet nehezítette, hogy a szokásos nagyszülői segítség se jöhetett szóba, hiszen ők a koruk miatt veszélyeztettek, így velük hónapokig nem találkoztunk. Emellett igyekeztünk minél kevesebbet kimozdulni, csak online vásárolni, illetve általában mindenféle ügyintézést és társas kapcsolatot is online csatornára terelni.
Aztán egy kicsit élveztük a nyarat…
Az első hullám után persze mi is lazítottunk, de igyekeztünk továbbra is az átlagosnál jóval óvatosabbak lenni. Bár a gyerekek visszamentek az intézményekbe, de mi a home office-t fenntartottuk, a találkozókat, az offline érintkezést továbbra is a minimális szinten tartottuk.
A fentiekből következően az esetleges tünetek miatt a gyerekekre különösen figyelnünk kellett, hiszen ők voltak azok, akik az oviban, iskolában maszk nélkül sokakkal érintkeztek. A napot az óvodában (illetve később már az iskolában is), azóta is lázméréssel kezdik, bár ezzel kapcsolatban volt már kellemetlen élményünk.
Vigyázat, láz! Vagy mégsem?
A beléptetésnél ugyanis homloklázmérőt használnak, ami teljesen érthető, hiszen nincs rá idő, hogy több tucat gyereknél egyenként perceken át várjanak az eredményre, plusz a hónalji méréshez neki is kell vetkőzni, arról nem is beszélve, hogy az eszközöket le is kéne fertőtleníteni a mérések között.
Egyszer azonban hívtak az oviból, hogy mindkét gyerek lázas, menjünk értük. Mi egyfelől megijedtünk, másfelől nagyon csodálkoztunk, mert itthon nem tűntek lázasnak. Hazaérve rögtön ellenőriztük a testhőmérsékletüket, és szerencsére még hőemelkedésük sem volt. Konzultáltunk a gyerekorvossal, akivel arra a következtetésre jutottunk, hogy az óvodai mérés adott fals eredményt. Ezt megbeszéltük az óvodával, másnap saját, hónalj alatt mérő lázmérővel a zsebben mentünk be, ahol elfogadták az általunk mért értéket, annak ellenére, hogy párszor még felbukkantak rossz értékek az ottani mérésekkor.
Annak idején, az első gyerek megszületésekor mi is igyekeztünk alaposan felkészülni, és körülbelül az összes technológiájú lázmérőt beszereztük. Ezzel kapcsolatban a mi konklúziónk az lett, hogy a hagyományos helyeken (hónalj, babáknál fenék) mérő eszközök a legmegbízhatóbbak. Hiába vettünk homlokon vagy fülben mérő (és ezáltal könnyebb, kényelmesebb, kevésbé invazív mérést ígérő) kütyüket, egyik sem bizonyult elég pontosnak.
A “belső hőmérő”
Erről jut eszembe, hogy amikor még pici volt nálunk az első gyerek, elképedve emlegettük saját gyerekkorunkból, hogy szüleink, nagyszüleink „kézrátétellel” vagy például homlokunkat összeérintve meg tudták mondani, lázunk van-e, sőt, akár a pontos értéket is képesek voltak eltalálni. Most már én is tudom, hogy egy szülő azonnal megérzi a legkisebb hőemelkedést is, úgyhogy attól nem kell tartani, hogy ez a tünet észrevétlen marad.
Időközben viszont megérkezett a második hullám, és bár az általános iskolák és ovik egyelőre nyitva maradnak (bár már felmerült a felső tagozatosok hazaküldése is), mi úgy döntöttünk, hogy ismét — saját hatáskörben — itthon tartjuk a gyerekeket. Nekünk – ha már választhatunk – első az óvatosság.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. felkérésére készült.
L.HU.MKT.CC.20.11.2020.2447
Az Elevit Complex termékek összetevői semmiféle hatást nem fejtenek ki a koronavírusra.