„Hú, most mit fogok kapni ezért, de hallgassatok végig! Mi sem mosizunk mindig!” Bende Tibby, az Apavlog szerzője, mosipelust használó édesapa hoz példákat arra az esetre, amikor mégsem a legjobb megoldás a mosható pelenka használata.
Kezdőknek: a mosható pelenka (becenevén mosipelus) egy olyan, általában külön külső és belső részből álló pelenka, amelyet kimosva akár több ezer alkalommal használhatunk a gyerekeken. Ezzel nem okozva napi átlagosan hat darab veszélyes hulladéknak minősülő, fekáliás pelenkát, ami sosem bomlik le, és évszázadok múlva is szennyezni fogja a vizeket.
Úri hülyeségnek tűnik – amíg el nem mondom –, hogy egy gyerek, mire szobatiszta lesz, egy családi autónyi veszélyes hulladéknak minősülő „eldobósat” termel. Az autónyi nem térfogatra, hanem súlyra értendő: 1,3 tonna.
Szögezzük le, hogy a mosható pelenka se nem undorítóbb, mint a sima, se több munkát nem igényel. Viszont a tizedébe kerül, mire szobatiszta lesz a gyerek. Használtan is eladható és beszerezhető, több ezer taggal rendelkező Facebook csoportok működnek a témában, és én is írtam már róla itt.
Nade! Nem mindig jó. Sajnos vannak pillanatok, amikor sokkal, de sokkal célszerűbb nem mosit, hanem eldobósat használni. Néhány ilyen élethelyzetet próbálok most bemutatni, hogy kicsit oldjam a feszkót a pártolók és ellenzők között.
Jöjjenek a konkrét esetek!
Ilyen helyzet például, ha éppen utazunk, és nem akarunk a kocsiban magunkkal szállítani és aszalni fekáliával teli, mosható pelenkákat (aminek a tartalmát ugyanúgy a lefolyóba kellene önteni, mint az eldohatósét). A mosit ki kellene öblíteni, majd kicsavarva (benne a lehető legkevesebb szárazanyaggal) tárolni a mosásig. De a kocsiban se vödör, se mosógép nincs, úgyhogy a többszáz-kevésezer kilométeres utakra szerintem jobb az eldobható, amit az autópálya melletti pihenő vécéjébe ürítve, magát a pelenkát a szemetesbe téve járunk el helyesen.
Aztán ugyanez a móka, ha olyan helyen vagyunk, ahol nincs mosógép, amibe öblítés után be tudnánk dobni. Velünk például az is előfordult, hogy este nem indítottuk be a gépet, és hopp, reggelre egy darab száraz pelus sem volt. Pattant is fel az eldobható. Mindig kell, hogy legyen otthon, mert sosem lehet tudni, mikor marad a gépben a mosás, mert mindenki azt hitte, hogy a másik már kiteregette.
Aztán vannak az „öblös” hasmenős esetek. Oké, szilikonos kenővel – amilyennel a tortákat kenik – a szilárdabb részeket egyszerű levakarni, de a kicsit folyósabb állagút nem annyira könnyű. Ilyenkor megy fel popsira az eldobós egy pár napig, amíg helyre nem áll a rend. Felesleges bonyolítani ezt a pár, amúgy is nehéz napot. Felmentés megadva.
Nekem az úszópelusból is jobban bejött az eldobós. Bár egyik gyerekem sem akart a vízben maradandó nyomot hagyni maga után, de „jobb a békesség” alapon a szabályok szerint bepelusozva mentek be a vízbe. (Ezt azoknak a néniknek is elmondhatná valaki, akik 3-4 órát is bent vannak egyhuzamban a termálban, gondolom, akkora hólyaggal, mint egy léghajó. Szóval értitek.)
Csak azért hoztam ezt a pár témát, hogy lássátok, a látszólagos kényelem, és az ökotudatosság között húzódik egy józan ész által húzott határ, amin szépen át lehet lépdelni ide-oda. Amikor, amire szükség van.
Ezzel együtt tudnotok kell, hogy ha végig eldobható pelust használtok, azzal kb. 1,3 tonna veszélyes hulladékot termeltek gyerekenként. Napi 6 pelussal számolva, 2,5 éves korig. Két gyereknél ez a duplája, háromnál meg a háromszorosa. Mosiból meg 20 pelusból megvagytok újszülött kortól a szobatisztaságig, mind a hárommal. És csak egyszer kellett megvenni.
Átlagosan negyven forintos pelenkaárral számolva napi 240 forint, évi 87 600 forint, a teljes időszakra egy gyereknél 219 ezer. Ez a durván akciós 40 forintos árra vonatkozik, ennyiért saját márkás van, gigapackkel. Két gyereknél 438 ezer, háromnál pedig 657 ezer. Ez akár három szemeszter ára egy fizetős felsőoktatási intézményben manapság. Ezt húzzuk le a budin, illetve dobjuk a kukába.
A cikk a Bayer Hungária Kft., az Elevit Complex forgalmazója megrendelésére készült.
L.HU.MKT.CC.23.07.2020.2337