Mesterházi Dávid, az Apavlog szerzője mesél a szoptatásról: három saját gyerkőc esetén szerzett tapasztalataik alapján.
A szoptatás az egyik legnépszerűbb téma a friss szülők körében, leginkább azért, mert bár kívülről nézve ez a világ legtermészetesebb dolga (például mindenki tudja, hogy a baba szopik és kész), valahogy a gyakorlatban rengeteg esetben ez mégsem olyan egyszerű.
Szóval működnie „kell”, de mégse feltétlenül működik. Legalábbis nem azonnal és nem magától. Számunkra ugyanis ez volt a legnagyobb tanulság: az anyukának és a kisbabának össze kell szoknia.
Az első bébinknél még természetesen teljesen tapasztalatlanok voltunk, és úgy tűnt, az újszülöttünk se tudja magától, mi is a feladata. Mi persze erőltettük, ő próbálkozott, de valószínűleg nem volt elég türelmes, dolgozni kellett volna érte, így általában előbb-utóbb (inkább előbb) ordítani kezdett (bizony, ő éhes), ami beindított egy rossz ciklust: az ordítás alatt sem szopott, így még éhesebb lett, így még jobban ordított, és így tovább.
A helyzeten néhány ismerős (akiknek kívülről persze könnyű volt kibicelni) szerint tovább rontott, hogy még a szülészeten vizet adtak a babának cumisüvegből, amivel rögtön megmutatták neki, hogy lehet folyadékhoz jutni sokkal könnyebben is (még ha jól nem is lakik tőle).
Felmentő sereg!
A megoldás kívülről érkezett: egy családi gyerekorvos barátunk évtizedeken keresztül dolgozott egy ápolónővel (mindketten rég nyugdíjasok voltak már), aki a terület specialistája volt és rengeteg anyukának és babának segített már. Felhívtuk, elmentünk érte (egyedül már nem nagyon közlekedett), és ő pontról pontra elmagyarázta, mit hogyan csináljunk, hogy viselkedjünk, hogy kezeljük a helyzetet ahhoz, hogy “célba érjünk”. Például ő mondta el azt is, hogy ha cumisüveget használunk, olyat érdemes választani, amiből magától nem (vagy minél kevésbé) csöpög ki a folyadék, merthogy az is ellustítja a babát, hiszen megszokja, hogy nem kell “dolgoznia” a táplálékért.
És a módszere működött! Sosem felejtem el a pillanatot, én is jelen voltam, amikor a baba egyszer csak szopni kezdett: iszonyú teher került le rólunk, mindenki nagyon boldog volt, természetesen a baba is. Más kérdés, hogy a szülészeten miért nem akadt valaki, aki ugyanezt megcsinálja, rászánva azt a néhány percet (persze tudom, agyonhajszolt, túlórázó, alulfizetett személyzet…).
Ketteske…
A második gyereknél aztán minden elképesztően simán ment, egyfelől nyilván segített, hogy már azért tudtuk, mit hogyan csináljunk, de a baba is sokkal céltudatosabbnak és elszántabbnak tűnt, egy pillanatnyi probléma sem volt a szoptatással.
Lustaság fél egészség?
A harmadik gyerek ebben is más volt, mint a bátyjai, bár tudott szopni, egyszerűen lusta volt hozzá: csak röviden és keveset evett. Nála végül maradt a fejés. Erre mindegyik gyereknél szükség volt (merthogy a kereslet és a kínálat nem mindig találkozik tökéletesen), bár ezt sok anyuka eléggé utálja (érthető módon). Mi is sok eszközt próbáltunk, kézit, gépit, de a legjobban egy bérelhető, profi eszköz működött, a többi ahhoz képest “játékszer”.
A szoptatás tehát nem feltétlenül működik magától: ha gondban vagy, ne szégyellj segítséget kérni. Fordulj bizalommal csecsemőgondozódhoz, ápoló- vagy védőnődhöz, de kérheted szoptatási tanácsadó segítségét is — az utóbbiakat tömörítő szervezetek közül itthon a legismertebb a La Leche Liga és a Szoptatásért Magyar Egyesület.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
L.HU.MKT.CC.25.09.2020.2386