A mi szülész-nőgyógyászunk egyszer azt találta kedélyesen mondani, hogy a kilenc hónap alatt több egészségügyi kockázattal kell számolni, mint amennyivel születés után az illető egész életében. Hogy ezt pontosan hogy is kell érteni (hiszen az élet mindenkinél halállal végződik, így ebben az értelemben éppenséggel a szülés utáni időszak is száz százalékban tekinthető kockázatosnak), azt nem tudom, ahogy azt se, hogy ezzel megnyugtatni vagy megijeszteni akart. Mesterházi Dávid mesél.
De talán valami olyasmit jelent, hogy rengeteg dolog alakulhat rosszul, csúszhat félre, míg az embrióból magzat, aztán pedig újszülött lesz. A születendő babáról még információink se nagyon vannak, hiszen csak közvetve vizsgálható.
Kötelező vizsgálatok
A lényeg, hogy a terhesség során egy sor vizsgálatot szerencsére kötelező jelleggel elvégeznek, így a fejlődést azért elég jól nyomon lehet követni. Természetesen az anyát is vizsgálják mindenféle módokon (vérkép, terhességi cukor, vizelet stb.), ezeken most nem megyünk végig tételesen, itt írtunk róluk bővebben, és nyilván a nőgyógyász is ismerteti ezeket.
A magzat fejlődésének rendszeres ellenőrzése alapvetően ultrahangos vizsgálatokat jelent, illetve később, a szülés közeledtével a magzati szívhang ellenőrzését. Magyarországon jelenleg háromszor kell ultrahanggal megvizsgálni a magzatot: a 12., a 19. és a 31. hét környékén. (A 12. hetin történik a magzati tarkóredő vastagságának, illetve az orrcsontnak a mérése, ezek a legfontosabb mutatók a Down-szindrómával kapcsolatban.)
Magánrendelés
Mi – ahogy oly sokan mások is, a hosszú sorban állások elkerülése végett – az orvosunk magánrendelésére jártunk, ahol volt ultrahangos berendezés, így minden alkalommal ezzel az eszközzel is megnézte a magzatot, sőt, kinyomtatott fotót is kaptunk. Ezek a gépek általában csak az alapparaméterek felmérésére jók, a kötelező vizsgálatokat máshol (a kórházban) végzik, komolyabb géppel, szakszemélyzettel.
A mi gyermekeinknél szerencsére egyik vizsgálaton sem találtak semmi gyanúsat, de természetesen nagyon izgultunk, így felmerült az extra vizsgálatok ötlete.
Ön elvetetné?
Nálunk a családban volt olyan betegség, aminek az öröklődésével kapcsolatban aggódtunk, így az első terhességnél konzultációra mentünk egy genetikushoz. Szerencsére ott azt a választ kaptuk, hogy mivel az említett betegséget már én sem örököltem, ezért a gyerekünknek már biztosan nem adhatom tovább (sokféle öröklődési rend létezik, a szóban forgó betegségnél ennyi elég volt). Egyébként a genetikus feltett egy elgondolkodtató kérdést: ha tudnánk, hogy örökli a betegséget, akkor elvetetnénk? Mivel elég komoly, de nem végzetes betegségről van szó, mindketten azt feleltük, hogy nem.
Ez egyébként egy egyre gyakrabban felmerülő kérdés, elsősorban az egyik leggyakoribb rendellenesség, a már említett Down-szindróma esetében. Ahogy arról mindjárt szó lesz, egyre pontosabb szűrési módszerek állnak rendelkezésre, emiatt viszont értelemszerűen egyre több ilyen terhességet szakítanak meg. Hallottam olyan ápolónőről, aki ilyen szűrőcentrumban dolgozott, de ott hagyta az állását, mert nem bírta nézni, ahogy ezekről a magzatokról döntenek. Paradox módon az egyik ilyen magánintézmény Down-szűrést ismertető oldalán is egy gyönyörű down-os kislány képével fogadják az érdeklődőket.
Persze a szülők felett sem szeretnék ítéletet mondani, sokan félnek egy ilyen betegségtől és a következményeitől, mi is féltünk, szerencsére a laboreredmények felmentettek minket a döntés felelőssége alól. Viszont mindhárom gyereknél elvégeztettük az elérhető legjobb vizsgálatokat. Az első két gyereknél ezek (az ultrahangon túl) még csak a kombinált és integrált tesztek voltak: ezeknél az anya vérében lévő markerekből következtetnek a betegség előfordulásának esélyére. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat után egy arányszámot kapunk, amihez persze társítanak egy szöveges magyarázatot (integrált tesztnél pl. pozitív az eredmény akkor, ha az előfordulás valószínűsége nagyobb, mint 1:150), de alapvetően valószínűségek alapján kell döntenünk.
Magzati DNS anyai vérből
A harmadik gyereknél a feleségem már 35 felett volt, így a nőgyógyász hivatalosan is tájékoztatta a szűrési lehetőségekről. A legpontosabb vizsgálatokkal (magzatvíz- és korionboholy-mintavétel) az a probléma, hogy azok invazív (komolyabb beavatkozással járó) eljárások, így vetélési kockázattal járnak, még ha ez a kockázat csak 1-2% is. Viszont addigra már elérhetővé váltak az újgenerációs vizsgálatok (Nifty, Trisomy), amelyek az anyai vérben megtalálható magzati DNS vizsgálatán alapulnak, így hivatalosan 99% pontosságúak. Mi is emellett döntöttünk, sose felejtem el a napot, amikor felhívtak a centrumból, hogy minden rendben van, és mellesleg megkérdezték, tudjuk-e a gyerek nemét. Mi mondtuk, hogy a korábbi ultrahangon elég bizonytalanul ugyan, de azt mondták, úgy tűnik, ő lesz a harmadik fiunk. Nem, szólt a válasz a vonal túloldaláról, kislányuk lesz.
Tudom, hogy a fenti sorok arról szólnak, mi is mennyire aggódtunk, és nem lehetek elég hálás, hogy a vizsgálaton nem születtek rossz eredmények, de az izgulást túlzásba vinni sem szabad (a terhesség alatt rengeteg dolgon lehet szorongani, a fent említett szűrések a Down mellett több más, veszélyes állapottal kapcsolatban is adnak információt). Természetesen részt kell venni minden kötelező vizsgálaton, rendszeresen konzultálni kell az orvossal, és ha javasolt, a kiegészítő szűréseket is el kell végeztetni, de alapvetően inkább örüljünk a születendő babának, fessük ki a szobáját, vegyünk bababútort és -ruhát, vitatkozzunk a szóba jöhető neveken és ehhez hasonlókkal foglaljuk el magunkat.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
LMR-CH-20210702-27