A kisgyerekeseknek rengeteg félelmük van, aminek egy része jogos is. De van egy csomó olyan, amire egyszerű a megoldás. Legalábbis Bende Tibby, az Apavlog szerzője szerint…
Valahogy úgy volt, amikor én ezt megismertem a harmadik gyerekem születésekor, hogy az első kettőnél rettegtünk, hogy mikor kezdődik újra és újra a szeparációs szorongás, a folyamatos testkontaktus igénye, a rosszul alvós napok, az éjszakai négy-öt ébredés. Kibírtuk, nagyobbak lettek, elmúlt. De nem hagyott nyugodni a dolog.
Tíz évvel később újabb gyerekem született, és ez a tíz év az internet felfejlődésével telt, plusz közben szülő korba lépett egy új generáció, a rendszerváltás körül születettek. A ’90-es években sok minden megváltozott, ezeket a gyerekeket — akik mára már szülőkké lettek — se úgy nevelték, mint bennünket, hanem kicsit másképp.
Ők már sokkal befogadóbbak a kötődő nevelésre, a mosható pelenkára, a babahordozásra, az együttalvásra és efféle dolgokra, amik tíz évvel az ő szülővé válásuk előtt ismeretlen dolgok voltak. Ebbe a körbe tartozik az is, hogy felismerte az emberiség, hogy a gyerekkorban mennyire fontos a megfelelő odafigyelés, a válaszkészség. Ez alatt nem azt értem, hogy mindent meg kell venni, amiért nyafog a boltban.
És erre született egy rakás telefonos alkalmazás, köztük az én életemet fenekestül felforgató Wonderweeks.
Ez arról szól, hogy minden gyerek idegrendszere fejlődési ugrásokon megy keresztül, és ezek az ugrások ciklikusan ismétlődnek pár hetente. Egy elég jól körülírható minta alapján mindenki el tudja helyezni magát és a csemetéjét ebben az univerzumban.
És egy csapásra minden megvilágosodik.. Értelmet nyernek a nyafogós, hisztis napok, nyugodtan gőgicsélő, csendben szemlélődős délutánok, a kiadós alvások, és nagyjából előre fel lehet készülni az alvásmegvonásra, és más efféle rettenetességekre.
Nekünk teljesen bevált a papírforma, ami azt jelenti, hogy ahogy a nagykönyvben meg volt írva, úgy mentek a DOLGOK.
Mik ezek a dolgok?
Az egészet két holland neurológus és viselkedésbiológus kutató találta ki. Felismerték, hogy a főemlősök bizonyos mintázatok alapján ugyanazokon a fejlődési szakaszokon mennek át. Később embereket is megfigyeltek, és megdöbbentő módon, de náluk is működött a dolog.
Az egésznek az a lényege, hogy előre megjósolhatók a neurológiai, mentális fejlődési ugrások, és velük együtt az ezt megelőző zaklatottabb időszakok, valamint az ezeket követő boldog megbékélések.
A papírformát persze fel tudják borítani az olyasmik, mint a fogzás, vagy egy betegség, költözés, otthoni bizonytalanság, veszekedés, oltás, ilyesmik, de a legtöbb helyzetre irányadó. Akik látták ezt az adásomat a YouTube-on, olyanokat kommenteltek, hogy „Nagyon hasznos, 5 hetes a kisfiam, most már értem, miért ilyen nehéz vele.” Meg olyanokat is, hogy „Nagyon jó volt a videó. Számomra hasznos, mert augusztusra várom az iker fiaimat. Már ezzel lesz egy mankó a kezemben. Csak így tovább!”. Persze olyan is akadt, hogy „Erről miért nem tudtam 1 éve istenem, de jó lett volna”.
Most, hogy túlestünk a Social proofon, és látod, hogy nem a levegőbe beszélek, nézzük meg, papírforma szerint melyek a kritikus hetek: 5, 8, 12, 17, 26, 36, 44, 53. Igen, itt-ott kimarad akár 8-10 hét, ami csak a “beetetés”, mert utána mindig cudar világ jön. Ezek azok a hetek – a tervezett negyven hetes születési időtől számolva -, amikre érdemes készülni.
Milyen tüneteknél gyanakodj?
Felfokozódik a szeparációs szorongás. Megnő a törődés igénye, nagyobb az igény a szoptatásra, az addig megszokott alvási ciklus felborul, ilyesmik. Tehát kár azzal büszkélkedni a többi sorstársnak, hogy a tiéd két hónaposan végigalussza az éjszakát, mert három hónaposan valószínűleg éppen úgysem fogja. Ez van.
De legalább már tudod, mire és nagyjából mikor készülj. És hidd el, ez nagyon megkönnyíti a dolgodat.”
Minden gyerek így a fejlődésük is egyedi, ez az applikáció csak a tájékozódást segíti. Fontos, hogy ha bármiben bizonytalan vagy, esetleg aggodalomra ad okot, konzultálj szakemberrel – védőnővel, gyerekorvossal, pszichológussal stb.