Az alap andrológiai kivizsgálásról beszéltünk már korábban.
Az első találkozás során megtörtént az ultrahangos vizsgálat, az alap spermaanalízis, illetve a részletes kórtörténet rögzítése. Ha itt semmilyen eltérés nem igazolódott, akkor egyelőre nincs teendő. Azonban további vizsgálatokat indokolhatnak az alábbiak:
- mennyiségi spermaparaméter-eltérések,
- ha a fizikális vagy ultrahangos vizsgálat során eltérés igazolódik,
- illetve ha a meddőség időtartama, a nőgyógyászati eltérés indokolja,
- valamint, ha mesterséges megtermékenyítés tervezett.
Az andrológiai kivizsgálás a legtöbb esetben lépcsőzetes. Egyszerűbb vérvételektől (pl: hormonvizsgálat), gyulladás kivizsgálásától épül fel a bonyolultabb genetikai és spermiumfunkcionális tesztekig.
A herék működésének szabályozása az agyalapi mirigy által szabályozott. Ahogy ez egyre jobban megismerésre került, oda vezetett, hogy több, korábban felvetett álláspont dőlt meg ezen a téren az elmúlt évtizedekben. Az egyik legfontosabb, hogy a tesztoszteron pótlása nem segíti a férfi nemzőképességet, hanem egyenesen káros arra. Ugyanis a negatív visszajelzési kör alapján a nagy mennyiségű keringő tesztoszteron csökkenti az FSH és LH kiáramlást az agyalapi mirigyből, csökkentve ez által a spermiumtermelést. Spermaparaméter eltérések, kóros hereméret, ismeretlen eredetű férfimeddőség esetén elvégzendők az alapvető hormonvizsgálatok: FSH (follikulus stimuláló hormon), LH (luteinizáló hormon), T (tesztoszteron), SHBG (nemihormon-kötő fehérje). Fontos, hogy ez a vérvétel ébredés után 2-3 órán belül történjen, úgy, hogy előtte lehetőleg kb. 7 órát aludjon a férfi. A hormoneltérések okai között szerepelnek más betegségek mellett a heresorvadás, az agyalapi mirigy betegségei, az elhízottság, az anabolikus szteroidok túlzott alkalmazása és alvászavarok is.
Mint ahogy a korábbi cikkben említésre került, a klasszikus mennyiségi spermaparaméterek nemzési esélyre és „fertilizációs kategóriára” adnak meghatározást. Az indokolt esetben és megfelelő módszerrel végzett funkcionális tesztek pontosabb képet adnak a megtermékenyítés esélyéről (szintén nem önmagukban). Az egyik legismertebb funkcionális teszt a Hyaluronan binding assay (HBA), mely a spermiumok petesejt felszínéhez való kötődési hatékonyságát mutatja.
Az akroszóma reakció egy nem rutinszerűen végzett vizsgálat. A spermiumok petesejten való áthaladási képességét vizsgálja. Speciális indikáció alapján végzik.
Az aktuális szakirodalom szerint a spermium DNS fragmentációs index meghatározás az egyik legígéretesebb teszt a hímivarsejtek minőségének meghatározására. Ez a vizsgálat a hímivarsejtek örökítőanyagának minőségéről ad információt. A spermiumoknak önálló sejtként, fehérjeszintézis nélkül kell komplex funkciót ellátni. A végső céljuk az apai örökítőanyag eljuttatása a petesejtbe. Az örökítőanyag minőségi károsodása alapvetően fogja
negatívan befolyásolni az embrió további fejlődését. Persze a legjobb funkcionális „teszt” az egészséges embrió fejlődése, azonban ez csak a megtermékenyítés után derül ki. A DNS töredezettség mérése megfelelő szelekcióval és részletes andrológiai kivizsgálás részeként segíthet arra rávilágítani, hogy a spontán fogantatás vagy mesterséges megtermékenyítés során fellépő korai magzati veszteségek hátterében a férfi oldalon kell-e keresni az okot, valamint érdemes-e antioxidáns- (vitamin-) kezelést, herevisszértágulat-műtétet végezni a jobb minőségű hímivarsejtek elérése céljából. Ugyanis a spermium DFI érték változtatható.
A genetikai kivizsgálás tárháza is folyamatosan növekszik az elmúlt években. Azonban a citogenetika vagy konstitucionális kariotipus meghatározás alapvető illene, hogy legyen a komplikált meddőségi esetek és az asszisztált reprodukció kivizsgálási protokolljában, ugyanis a férfi meddőségi esetekben 5%-ban genetikai ok áll a háttérben. A citogenetika vérvétel eredménye állandó érték, az életben egyszer kell elvégezni. Kromoszómák számát és nagyobb szerkezeti eltérését vizsgálja. Az eredményen változtatni nem lehet, de speciális mesterséges megtermékenyítési az eltérések egy része áthidalható.
A hormonális és genetikai vizsgálatok segítenek a beteg hosszú távú egészségmegőrzésében (például túlsúly), kezelési lehetőséget nyújtanak (agyalapi mirigy betegségei), a beteg hosszútávú betegségeit előre jelző jelentőséggel bírnak.
A korábbi meddőségi protokollokban szerepelt még az ondó bakteriális tenyésztése. Önmagában ez a vizsgálat félrevezető lehet, mivel sok esetben bőrbaktériumok kitenyésztése történik az igazi kórokozók helyett a mintavételi nehézségek következtében. Ma már ezt a vizsgálatot mindenképpen kombinálni érdemes más, specifikusabb tesztekkel, mint a PMN elasztáz vagy IL-6, IL-8 meghatározások.
Az azoospermia azt az állapotot jelenti, amikor nem található hímivarsejt az ondómintában. Azonban a hímivarsejtek hiánya az ondómintában még nem zárja ki a herében meglévő spermiumképzést. Az elmúlt évtizedekben lehetősége nyílt az azoospermiás férfiaknak is arra, hogy biológiai szülők lehessenek a spermiumnyerési technikák és a modern mesterséges megtermékenyítési eljárásoknak köszönhetően, melyeket a köznyelv „lombikprogramként” ismer. A különböző spermiumnyerési technikáknak eltérő az indikációjuk, ezért a megfelelő műtéttípus megválasztásának és az eredményes kezelésnek feltétele a meddőség pontos hátterének a tisztázása. Nem elzáródásos (nonobstruktív) azoospermia (NOA) jelenlétekor normál mennyiségű és összetételű lehet az ondó, a heretérfogat csökkent, és általában emelkedettek a here működését befolyásoló hormonszintek (FSH, LH). Ennek hátterében is számos ok állhat a genetikai betegségektől kezdve a heredaganaton és annak kezelésén át a hormonhatásokig. Ismét megemlítendő, hogy a külsőleg pótolt tesztoszteron fogamzásgátló hatású az agyalapi mirigy gátlása révén. Ennek révén a testépítés céljából használt férfi hormonok akár azoospermiás állapotot is előidézhetnek. NOA esetén károsodott a hímivarsejtek képzése a herékben, azonban egy-egy helyen spermiumképzés kisebb szigetekben még lehet jelen a herékben, így megkísérelhető a sebészi úton történő spermiumnyerés, ha a spermiumképzés nem állítható vissza más módon. NOA esetén elvégezhető beavatkozások a TESE (Testicular Sperm Extraction), régebbi nevén herebiopszia, vagy a microTESE (microsurgical Testicular Sperm Extraction – mikroszkópos spermiumnyerés heréből). Utóbbi beavatkozás során az operációs mikroszkóp segítségével a herék teljes megnyitása során a tágabb herecsatornák beazonosíthatók, kinyerhetők, melyek nagyobb valószínűséggel tartalmaznak asszisztált reprodukcióra alkalmas hímivarsejteket.
A ritkábban előforduló elzáródásos (obstruktív) azoospermia (OA) jelenlétekor a spermiumképzés ép a herékben, de ondóúti elzáródás miatt a spermiumok nem jelennek meg az ondóban. Amennyiben a mellékhere térfogata nagyobb, csökkent az ondó mennyisége, akkor inkább obstruktív azoospermia (OA) valószínűsíthető.
Az ondóvezetékek vizsgálata szintén fontos, mivel például genetikai betegség (cisztás fibrózis) is okozhat eltéréseket azokban (kétoldali hiány). Művi meddővé tétel (vasectomia) szintén OA-t eredményez megtartott pH és térfogat mellett, mivel ilyen esetben a prosztata és az ondóhólyag funkciója megtartott. Nem felderíthető elzáródás esetén, amikor a helyreállító műtétek nem végezhetők el, sebészi spermiumnyerés végzése javasolt. Az ilyen betegek kezelésének legjobb módszere éppen emiatt a MESA (Microsurgical Epididymeal Sperm Aspiration – mikroszkópos spermiumnyerés mellékheréből – technika alkalmazása). Operációs mikroszkóp segítségével, a mellékhere tágult csatornáinak leszívásával nyerhető ideális esetben hímivarsejtben gazdag minta. A fenti módszerekkel nyert spermiumok felhasználhatók mesterséges megtermékenyítés céljából azonnal, vagy fagyasztás után.
Olvasd el a női oldal kivizsgálásának menetét is itt!
A cikk az Elevit Complex termékek forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
Az Elevit Complex termékek nem alkalmasak a fogantatás közvetlen elősegítésére vagy a meddőség kezelésére.
CH-20221206-70