Vannak nők, akik tudatosan készülnek az anyaságra. Már hónapokkal a várandósságuk előtt vitaminokat szednek, odafigyelnek az étkezésükre, a testmozgásra. Lelkileg ráhangolódnak a terhességre, „ledoktorálnak” a várandóssággal kapcsolatos elméleti kérdésekből. Hiába szültem három gyereket, azonnali bukásra lennék ítélve kérdéseikből, amelyeket szakirodalomból, online fórumokról szívnak magukba. Felkészülnek a gyermekvállalásra, és e szerint élnek.
…és van a másik típus, vagyis én, aki tudatában van annak, hogy a védekezés nélküli orgiáknak megvan az a titkos lehetősége, hogy bármikor teherbe eshetek. Úgy éltem, mint a legtöbb húszas éveiben járó fiatal. Karsai Judit írása következik.
Építettem a karrierem, hajszoltam az élvezeteket, koncertekre jártam, utaztunk, buliztunk. Gyerek? Oh, ne viccelj! Nem volt téma nálam. De az idő kiszámíthatatlan, majdnem annyira, mint én. Egy idő után volt egyfajta hiány az életünkben: jól megvoltunk együtt, de valami többre vágytunk: egy babára. Nem görcsöltünk rá a dologra, nem volt téma napi szinten. Éltük tovább az életünket a megszokott mókuskerékben. Több hónapja már nem védekeztünk, amikor a férjem leült mellém, és megjegyezte, hogy biztos valami baj van, mert nem akar összejönni a baba. Akkor tudatosult bennem először, hogy ő jobban vágyik a gyermekre, mint én. Ő képes lett volna változtatni az életmódján is, hogy apa lehessen, én azonban még mindig önző voltam. Még nem voltam képes engedni a karrierista életmódomból, a szabadságomból, igazán már nem is tudom miből…
Nem éreztem a súlyát, nem éreztem, hogy milyen üres az életem egy gyermek nélkül. Ezt csak az érzi igazán, aki anya. Nem jöttek az anyai érzések bennem, hogy vágyódjak egy gyermek iránt. A várandósságom 5. hónapjában lehetettem, amikor megszületett bennem az anya. Sírtam, zokogtam… tudod, ezek voltak az anyaságom boldogságos könnycseppjei.
Akkor nőttem fel igazán, amikor teherbe estem. Bár még nem éreztem az anyaság szellemét magamban, mégis abban a pillanatban tudtam, hogy felelős vagyok érte, a gyermekünkért. Nem kellett életmódot váltanom, jött magától. Ez nem tudatos volt, inkább ösztönös. Odafigyeltem az étkezéseimre, egészségesebben éltem, mint valaha.
…most joggal kérdezheted, „Nem féltél, hogy egészséges lesz-e a gyermeked?”
Nem, nem féltem. Legalábbis nem féltem jobban, mint az, aki tudatosan készül. Miért is féltem volna? Nem arról van szó, hogy szenvedélybeteg voltam, aki folyamatosan ivott, cigizett, dorbézolt. Fiatal voltam, aki élvezte az élettől kapott fiataloknak járó szabadságot. Ha visszamennék az időben, akkor sem cselekednék másképp.
Tudom, milyen érzés, amikor szeretnél gyermeket, de azt sem tudod, mit csinálj. Az évek alatt láttam már eleget ebből. Hajlamosak vagyunk rágörcsölni a dolgokra, ahelyett, hogy egy egyensúlyt kialakítanánk magunkban.
Nem vagyunk egyformák, és ezzel nincs is semmi gond. Ha Te tudatosan szeretnél készülni az anyaságra, akkor az úgy van jól. Készülj! Csinálj egy tervet, változtass az étrendeden, kezdj el kismama vitamint szedni… bármit, ami jó érzést kelt benned. Ha pedig ösztönös vagy, az is rendben van. Tartsd meg az egyensúlyt!
Nem készültem tudatosan a gyerekvállalásra, és immár három is van belőlük. Bíztam a belső ösztöneimben, amelyek nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy anya legyek.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
LMR-CH-20210702-27