Három gyerekem van. Amikor az első után úgy gondoltuk, jöhet a kistestvér, meglepetésként ért, hogy ő nem kopogtatott szinte azonnal, mint a bátyja. Pedig a statisztikákhoz és mások történeteihez képest mi nem is vártunk rá sokat: kilenc hónap kellett a fogantatáshoz. Én azonban már ennyi idő alatt is képes voltam aggódni: harminc leszek, a párom nyolc évvel idősebb, és az sem jelent semmit, hogy már van egy gyerekem… vajon meddig várjak? Mikor forduljak orvoshoz, és aztán merre vezet az út? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a cikkben Kecskés Timi segítségével!
Jöhet a baba!
A meddőség – nem szeretjük ezt a szót, hiszen nagyon negatív érzelmek kapcsolódnak hozzá – mára világszerte népbetegséggé vált. Akkor használjuk ezt a kifejezést, ha egy pár védekezés nélküli, rendszeres szexuális életet él, és egy év alatt sem következik be fogantatás. Ez jelenleg a párok 18-20%-át érinti, ami döbbenetesen nagy arány – de nem jelenti azt, hogy nekik nem is születhet gyermekük, hiszen szerencsére már sokféle meddőségi kezelés létezik.
Jó, ha tudod, hogy a meddőség nem kifejezetten női probléma annak ellenére, hogy általában a nők fordulnak orvoshoz, hiszen ők nem esnek teherbe. Mégis, csak az esetek 40%-ában igazolódik náluk olyan egészségügyi ok, amely megnehezíti a fogantatást. A másik 40%-ban a férfiaknál találnak ilyet, a fennmaradó 20%-ban pedig mindkettejüknél, de olyan párok is vannak, ahol nem derül ki testi ok.
Általában, ha egy pár úgy dönt, hogy gyereket szeretne, ez önmagában még nem jelent változást az életükben – abbahagyják az addig alkalmazott védekezést és várnak. Azért a szeretkezést nem érdemes kihagyni a történetből! Nagyon változó, hogy ki mikor kezd türelmetlenné válni. Sokan vagyunk, akik bújjuk a statisztikákat, elolvassuk, hogy hány párnak sikerült azonnal, egy vagy éppen három hónap után, és összehasonlítjuk velük magunkat. Ilyenkor terem hirtelen rengeteg kismama a környezetünkben: a kolléganőnk, a barátnőnk szomszédja és a másodunokatestvérünk felesége is terhes lesz, csak mi nem. Nyugtatgatjuk magunkat: biztosan minden oké, hiszen egy éven belül vagyunk. Jönnek a „ne görcsölj rá” tanácsok azoktól, akiknek elmeséltük, hogy szeretnénk babát, mi pedig próbálunk lazák maradni, és szex után a falra tett lábakkal szurkolunk a „fiúknak”, hogy célba érjenek.
Én bevallom, nem tudtam és nem is akartam kivárni az egy évet. Ha aggaszt, hogy nem jön a baba, ha van valami egészségügyi ok, akkor miért ne derüljön ki minél előbb? Épp a minap beszélgettem erről egy barátnőmmel, aki nálam sokkal inkább érintett volt a kérdésben. Ő mindenkinek – nem csak nőknek! – azt javasolja, hogy már huszonévesen vizsgáltassa ki magát termékenységi szempontból. Így, amikor elérkezik a gyerekvállalás ideje, már tudatosan, az akadályok ismeretében vághatnak neki ennek az útnak. Kevesen követik ezt a gyakorlatot: a legtöbben a próbálkozás közben szembesülnek azzal, hogy telnek-múlnak a hónapok vagy éppen évek – mindhiába.
Hova forduljunk először?
Ha nem következik be a várva várt gyermekáldás, először a nőgyógyászt érdemes felkeresni. Még jobb, ha ezt már megelőzésként megteszed akkor, amikor úgy döntötök, hogy szabad utat engedtek a babának. Az alapvető vizsgálatok után – méhnyakrák-szűrés, kézi vizsgálat, fertőzések kizárása, hasi ultrahang – ha ezekből még nem látható a meddőség oka, hormonvizsgálat következik. A ciklus adott napjain vérből állapítják meg a fogantatásért felelős hormonok szintjét. Ezzel egyidőben a leendő apa is megkezdheti a vizsgálatokat: nála a spermiumok számát, mozgékonyságát, koncentrációját, esetleges fertőzések jelenlétét vizsgálják az ondófolyadékban.
Sok korábbi betegség vagy fertőzés okozhat nehezített fogantatást: hormonális elváltozások, genetikai tényezők. Azzal is szembe kell néznünk, hogy az életmód és az egyre későbbi életkorra tervezett gyermekvállalás is ront az esélyeken. A dohányzás, az egészségtelen táplálkozás, a stressz, a mozgáshiány és olyan külső hatások, mint a vegyszerekkel való munka, vagy egyes gyógyszerek is csökkenthetik a termékenységet. Az orvos valószínűleg több kérdést fog feltenni ezzel kapcsolatban, és kíváncsi lesz a ciklusod részleteire is. Nagyon jó menstruációs naptárak vannak telefonos alkalmazás formájában is, ezek segítségével pontosan be tudsz számolni a ciklus jellegzetességeiről. Jó, ha nemcsak a vérzés kezdő és záró időpontját jegyzed fel, hanem a ciklus többi napján tapasztalt tüneteket, hangulatokat is. Javasolhatnak olyan változtatásokat, amelyeket nem könnyű véghezvinni, de segítenek elkerülni egyes beavatkozásokat: ilyen a dohányzásról való leszokás, az étrend megreformálása, étrendkiegészítők szedése vagy a mozgás beiktatása. Ezeket a tanácsokat érdemes megfogadni nemcsak a baba, de a saját egészségetek érdekében is.
A további vizsgálatok és teendők nagyban függenek attól, hogy milyen eredmények születtek első körben. Ha a nőgyógyászod meddőségi szakember, akkor ő is tud segíteni, de tovább is irányíthat más szakterületre, például endokrinológushoz. A meddőség nem feltétlenül jelenti azt, hogy számotokra az asszisztált reprodukció lesz a megoldás – ha fény derül valamilyen egészségi problémára, annak a kezelése akár további beavatkozás nélkül is sikert hozhat.
Terhességet elősegítő eljárások
Ha nálatok mégis szükség van beavatkozásra, akkor további vizsgálatok (petevezeték-átjárhatósági vizsgálat, hormonkezelés) után az egyik lehetőségetek – amennyiben semmilyen egészségügyi állapot nem zárja ki vagy lehetetleníti el ezt az eljárást – az inszemináció. Ennél az eljárásnál az ivarsejtek találkozását segítik elő úgy, hogy az előkezelt (tisztított és válogatott) spermiumokat közvetlenül a méhbe fecskendezik. Itt a hangsúly az időzítésen van: a kezelésen áteső nő enyhe stimulációt kap, melynek segítségével egy helyett általában 2-3 domináns tüsző érik meg, ezek növekedését ultrahanggal követik, majd injekcióval segítik elő a tüszők adott időpontban történő megrepedését. Az ütemezett tüszőrepedéssel egyidőben juttatják be a mintát a méhüregbe, így az eljárás lényegében arról gondoskodik, hogy az ivarsejtek jókor, jó helyen találjanak egymásra. Sok párnál már ez is meghozza a sikert – ha mégsem, akkor három inszemináció után következhet a lombikprogram, azaz IVF (in-vitro fertilizáció, laboratóriumi körülmények között történő megtermékenyítés). Előzőleg a petefészkeket hormonálisan stimulálják, hogy a szokásosnál több tüsző érjen meg, majd ezeket altatásban leszívják és megtermékenyítik („spontán” összeeresztéssel vagy ICSI eljárással, melynél a kiválasztott spermiumot közvetlenül a petesejt belsejébe injektálják). Néhány nap múlva a fejlődésnek indult aprócska embriót vagy embriókat visszahelyezik a méhbe, és további készítményekkel támogatják a beágyazódást is – a többi a természet dolga. Innentől néhány őrjítően lassú nap veszi kezdetét, míg kiderül, sikeres volt-e a beültetés.
A címben feltett kérdésre válaszolva: pánikolni igazából bármelyik pillanatban ér, ha a próbálkozás során elkap az aggodalom. A kérdés az, hogy mit kezdesz a pánikoddal. Nekem az vált be, hogy megkeresem, hogy én magam mit tehetek az ügy érdekében, legyen az akármilyen apró lépés is. Bejelentkezem az első vizsgálatra, keresek egy számomra megfelelő diétát, lelki segítséget veszek igénybe – bármelyik lehet a te utad. Szerencsére a tudomány egyre modernebb diagnosztikai eszközökkel és gyógymódokkal, beavatkozásokkal áll a termékenység segítése mellett – ne add fel, nektek is sikerülhet!
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
Az Elevit Complex készítmények nem alkalmasak a meddőség kezelésére vagy a fogantatás közvetlen elősegítésére.
Az Elevit Complex 1-ben található cink szerepet játszik a normál termékenység és szaporodás fenntartásában valamint – a kalciummal és a vassal együtt – a sejtosztódásban.
CH-20220602-86