Van egy tanács, amit minden olyan nő hallott már, aki próbálkozott teherbeeséssel, és nem fogant meg rögtön a kisbabája. Egy tanács, amitől akkor is görcsbe rándul a gyomrod, ha egyébként addig egészen laza voltál. Egy tanács, ami igazából soha nem kellene elhangozzon: ez a „ne görcsölj rá”. Három szó, ami teljesen kontraproduktív, azaz pontosan az ellenkezőjét éri el annak, amit a szavak szintjén üzen.
Mert mégis, hogyan ne görcsöljön rá az ember, ha a legnagyobb vágya, hogy teherbe essen, és hónapról hónapra azzal szembesül, hogy már megint nem sikerült? Ha listázza a lehetséges teendőket: egészségesen élni és táplálkozni, eleget mozogni, persze rendszeres szex, nőgyógyászati vizsgálatok – de ez mind nem elég, és azt ki is felejtettem, hogy minél kevesebb stressz. Hiszen, ha rágörcsölsz, akkor biztosan nem jön össze a baba, engedd el, legyél laza, akkor majd megérkezik!
Az én esetemben a középső kisfiam fogantatása volt egy kicsit nehezebb dió, és bizony sokszor hallottam én is ezt a bölcsnek aligha nevezhető tanácsot. Nagyon vágytam rá: a nagyfiam már négyéves múlt, az apukájával elváltunk, a páromnak saját gyereke még nem volt, és különben is, mindig nagycsaládot akartam. Ráadásul a babaillatú vágyakon és álmokon túltekintve az is fontos szempont volt, hogy mikor esem ki a munkából, milyen anyagi és egyéb körülmények közé várjuk majd az új családtagot, ami szintén stresszforrás volt. De jaj, nehogy rágörcsölj!
Mi is az, amire „rágörcsölünk”?
A környezetemben azt tapasztaltam, hogy amikor egy tudatosan tervező pár eljut addig a pontig, hogy zöld utat ad a babának, már egy ideje érlelődik bennük a vágy. Sokszor nem egyformán: a pár egyik fele jobban vagy régebb óta szeretne gyereket, és ez teljesen rendben is van. Nálunk én voltam ez, és amikor végül megszületett a közös döntés, annak örültem volna legjobban, ha azonnal, az első hónapban siker koronázza fáradozásainkat. Szerencsére jó előre tájékozódtam, és tudtam, hogy azért nem megy az olyan gyorsan. A statisztikák szerint mindössze a párok kevesebb, mint egyharmada örülhet a pozitív tesznek már az első hónapban: egy menstruációs ciklus alatt 20-30% a teherbeesés esélye. A következő hónapban is pont ennyi, tehát matematikai logikával azt gondolnánk, két hónap alatt már 40-60% és így tovább. A fogantatás azonban a matematikán kívül is sok mindentől függ: a peteéréstől, a ciklus egyéni sajátosságaitól, az életkortól, az egészségi állapottól, attól, hogy egy pár milyen gyakran és épp a ciklus melyik napján szeretkezik – de az életmódunk, a testsúlyunk, a stressz-szintünk is mind-mind belejátszik a folyamatba. Így már jobban érthető, mennyire soktényezős dolog ez, és miért van az, hogy a párok 15-20 százalékánál egy évnél is több időre van szükség a sikeres fogantatáshoz.
Ha tehát az első néhány hónap sikertelenül telik el, még nincs ok az aggodalomra, de érdemes tájékozódni, felülvizsgálni a szokásainkat, megismerni a testünket, nők esetében a ciklusunkat. Sok orvos csak egy év után foglalkozik egyáltalán a témával, addig biztatnak: normális, ami velünk történik. A saját esetünkben én úgy gondoltam, a komolyabb vizsgálatokkal várhatunk, de az, hogy az egészségünkre, a táplálkozásunkra, egyáltalán az életmódunkra jobban figyelünk, nem lehet túl korai. Ráadásul ezek előnyeit akkor is élvezhetjük, ha időközben megfogan a baba! Nem akartam úgy tekinteni a próbálkozás időszakára, mintha az csupán az orvosi vizsgálatokig tartó várakozás idejét jelentené. Ez egy örömteli életszakasz, amikor végre szabad a szex, nem korlátoz a védekezés mikéntje sem, párból család leszünk, minden szép és jó lesz! Vagy mégse?
Lélekben fogant babák
Amikor már jó néhány hónapja próbálkoztunk, és a minden happy érzés mellett azért havonta megfordult a fejemben, hogy miért nem sikerül, kezdett érzékeny témává válni a gyerekszülés az életünkben. Karácsonykor egy közeli családtagom bejelentette, hogy náluk nyáron érkezik a baba, mire az örömködés után egy másik kedves rokon mosolyogva fordult hozzám az „és nálatok?” kérdéssel. Nem sokon múlt, hogy nem sírtam el magam ott helyben. Hiszen még azt is csak egy nagyon szűk kör tudta, hogy egyáltalán szeretnénk gyereket, azt pedig végképp mi akartuk eldönteni, hogy mikor és kit avatunk be a nehézségeinkbe. Az épp bejelentett új kis életnek is szerettem volna felhőtlenül örülni – sikerülhetett volna, ha nincs ez az érzéketlen kérdés, amit végül a páromnak sikerült valahogy elütnie. Ilyen kérdéseket azonban a legtöbb pár kap akár a munkahelyen, akár a családban vagy a barátoktól – és ezek sosem jönnek jókor, a stressz-szintet, azaz a rágörcsölést pedig biztosan csak növelik.
A próbálkozásnak ebben a fázisában még nem is olyan nagy mértékű a stressz. Amikor elkezdődik a peteérés figyelése, az időzített együttlétek, a „teljesítménykényszer”, akkor azonban a kezdeti sikertelenségre rakódik rá ezeknek a spontaneitástól és romantikától a lehető legtávolabb álló teendőknek a terhe. Ekkor már ha akarod, sem tudod magadtól elhessegetni a havonta jelentkező „de miért nem jön össze” kérdéseket, hiszen orvosi utasításod van rá, hogy rendszeresen ezzel foglalkozz. Csoda-e, ha ördögi körré válik az örömteli babatervezés? Nem jön össze, tehát stresszelsz – stresszelsz, tehát nem jön össze. Ha aztán végre kiöntöd valakinek a szívedet és elmondod, milyen helyzetben vagytok, jön a bölcs tanács: ne görcsölj rá! Azért nem jön a baba, mert túlságosan rágörcsölsz. Engedd el és meglátod, azonnal érkezni fog. Tényleg? Ennyi erővel azt is tanácsolhatnák: nyugodj meg, attól majd megnyugszol.
Egy hasonló cipőben járó ismerősöm is megkapta ezt a tanácsot, el is mentek egy tengerparti nyaralásra lazítani, romantikázni. Két évre rá össze is jött a várva várt baba – a korábbi sikertelenséget egy vérképzési rendellenesség okozta a leendő anyukánál. Ezt nehéz elengedéssel megoldani.
Van, amikor működik
Félre ne értsetek: nem a teherbeesés körüli stressz szószólója vagyok, és annak sem vagyok ellene, hogy hobbikkal, sporttal, masszázzsal, utazással, koncertekkel vezessük le a felgyülemlő feszültséget. Támogatom, ha valaki felismeri, hogy szakember segítségére van szüksége a szorongásoldáshoz, okozza azt bármi. Én is több olyan történetet hallottam, amikor valóban a „pálmafák alól” hozták haza a kis potyautast, aki a visszafelé tartó repülőúton már ott bújt meg a mama szíve alatt. Bár minden meddőséggel küzdő páron segítene a nyaralás, és ezt írnák fel receptre az orvosok! Ha a munkahelyi stressz vagy az anyós közelsége okozza a teherbeesés sikertelenségét, varázserejű lehet a kiszabadulás. Ami viszont nagyon ritkán működik, az a kéretlen tanács. Ha ismersz olyat, akiről tudod vagy sejted, hogy épp babával próbálkoznak, óvakodj a „ne görcsölj rá” kifejezéstől. A legjobb, amit tehetsz, az az, hogy megkérdezed az illetőt, hogy van, és támogatóan meghallgatod. Ez legalább valamennyire biztosan lazítja a görcsöt benne. Ha pedig te magad vagy az érintett: tudd, hogy nem vagy egyedül! Keresd meg azokat a dolgokat, ami neked a legjobbat teszi testileg és mentálisan, élj velük, vigyázz a szellemi és a fizikai jóllétedre.
Nálunk végül jól alakult a történet: a kisfiunknak csak egy kevés biztatás kellett, és már amikor az első vizsgálatok eredményeire vártunk, jelentkezett. A párok egy része azonban nem ilyen szerencsés, és ennél sokkal hosszabb időre, több segítségre és beavatkozásra van szükségük. Mi pedig szorítunk nekik, hogy minden segítséget megkapjanak álmaik teljesüléséhez.
A cikk az Elevit Complex termékek forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
Az Elevit Complex készítmények nem alkalmasak a meddőség kezelésére vagy a fogantatás közvetlen elősegítésére.
CH-20220324-75