Bezár
Számok bűvöletében

Számok bűvöletében

Ott álltunk meg a történetben, hogy 2018 október elején jártunk és megvoltak az időpontjaink a lombikos dokikhoz első konzultációra.

Meglepő hívást kaptam az első helyről, ahova készültünk, azaz néhány napon belül volt egy üresedés, így 2018.10.16-án megvolt az első találkozásom a kiszemelt intézet orvosával.

Nem volt kedves. De legalább őszinte, egyenes és egyértelmű. 1 órán át nézegette az orvosi papírjaimat, egyeztettük az adataimat, és legalább háromszor győztem meg, hogy ha 1980.  decemberében születtem, akkor bizony én még „csak” 38 éves vagyok. Mert ez fontos! Akkor még nem értettem miért, de most már szinte szuperképességem a folyamat ismerete. 😀

Az öreg– én csak így emlegetem a Facebook-os csoportban az orvost, minden tisztelettel! – bármilyen nyers is volt, meggyőző volt, így a második konzultációs időpontunkat le is mondtam, és nekiveselkedtem a listának, amit kaptam, azaz a vizsgálatok listájának, amit el kell végeztetni, mielőtt lombiknak nekiállunk.

Ma már, ha erre az útra kényszerültök, a kezelés ingyenes, azaz semmiért nem kell fizetni, az állami támogatással 5 alkalommal csak a pár száz forintos dobozdíjjal kell számolni. Persze, aki nem akar az állami vizsgálatokra várni és időt húzni, most is súlyos tízezreket költhet el magán vérvételi- és vizsgálati helyeken.

Mi még fizetős eljáráson vettünk részt, és a korom miatt sietősnek is tűnt, ugyanis 35 éves kor felett már romlik a petesejtek minősége, 39 felett pedig a protokoll is más, például más időtartamig érvényes egy-egy vizsgálat stb. Na, most már Ti is értitek, miért volt fontos meggyőznöm őt a koromról! 🙂

A lista tehát, amit a jelentkezésem előtt ki kellett pipálnom:

Mammográfia – 40 év alatt emlőultrahang

EKG

Fogorvosi konzílium, gócszűrés

Belgyógyászati vélemény, az általános egészségügyi állapotról

Vércsoport + ellenanyag szűrés

Teljes vérkép, teljes vizeletvizsgálat

Ciklushoz kötött vérvételek a ciklus 2-4. és 19-21. napján

AntiMüllerian Hormon

Inhibin B

Toxoplasma, Rubeola- vizsgálat

Terheléses cukor és inzulin mérés

Nőgyógyászati rákszűrés és tenyésztés

Chlamydia- teszt

Nemi úton terjedő betegségek szűrése, amit a férjemnek is el kellett végeztetnie: HIV, Hepatitis B, Hepatitis C, szifilisz

Valamint friss spermiogramm

Fontos, hogy a Chlamydia teszt és a hüvelybaktérim tenyésztés eredménye 3 hónapig érvényes, az EKG pedig 6 hónapig. Újabb számok az egyenletben, azaz játék az időzítéssel.

Mire mindenhova kaptam időpontot, kicsikartam a beutalókat a TB-s nőgyógyásztól, ahova csak lehetett, már decemberben jártunk. Így valójában 2019. január nyolcadika volt a nap, amikor az összes leletemmel és első alkalommal a férjemmel együtt megjelentünk a dokinál. Hümmögve átlapozta a papírjaimat, majd rájött, hogy a fenti Inhibin B is kell, amit én már a listára raktam most, de akkor hiányzott. De mi a szép ebben? Az, hogy ennek a vizsgálatnak az eredményére 21 napot kell várni. Sejtitek, mennyire volt őszinte a mosolyom… De legalább részt vehettünk a kötelező előadáson, amihez tartozott kb. 50 oldalnyi információs anyag, tele beleegyező nyilatkozatokkal. Az előadás lényege: minden a mi felelősségünk, bármi megtörténhet és az ellenkezője is,  a gyógyszerek mellékhatásai között pedig súlyos egészségkárosodás vagy haláleset is előfordulhat. A papírokat pedig az első beavatkozásra kellett leadnunk, 2 tanúval szignóztatva, úgy 30 oldalon.

Ez volt az első igazi nehézség, mivel ebbe nem avattuk be a barátokat, családot. De most muszáj volt megosztani legalább két emberrel.

Mivel a lombik folyamata alapvetően a normál ciklushoz kötött, megvártuk a kimaradt vizsgálat eredményét, és a következő menstruációnál indulhatott a buli.

Így az első jelenésem 2019.02.27-én volt a már ismert folliculometriára, ahol az ún. szondázást is elvégezte az orvos. Ezzel méri fel a méhüreg állapotát és jelöli ki a legideálisabb pontot az embriók behelyezésére, azaz elvégzi a „méhkarcolást” is. Ez egy izraeli orvos, Amihai Barash professzor technikája, aki felfedezte, hogy a méh falának előzetes óvatos felsértése (tulajdonképpen egy mintavétel – biopszia – a méhnyálkahártyából) segíti az embriók beágyazódását. Kicsit kellemetlen, kibírható, a cél érdekében pedig bármit.

És innentől 2 naponta minden nap, reggel 6 körül már az intézet előtt vártam a soromat, és sosem én voltam az első várakozó! Mindezt a munkával összeegyeztetni… nem tudom, hogyan képesek rá mások, de a rugalmasság, amit a főnököm biztosított, mindennél többet ért akkor is és ma is!

A vizsgálatokkal egy időben elkezdődött az injekciók, gyógyszerek sorozata is.

Kaptam egy szép excel táblázatot, ahol napi szinten bevezettük az addig szedett összes gyógyszeremet, és az újakat is, az injekciókkal. Reggel, este, van, amit hűtőből, van, amit külön tűvel, van, amit előre készített inkjekciós tollból, de volt, amit magamnak kellett por és oldószer keverékéből előállítanom. Eleinte nehéznek tűnt, de valójában csak a különböző pontokon liluló hasam volt ijesztő látvány.

A tüszők szépen növekedtek mindkét oldalon, és már hamar kiderült, hogy a petesejtek leszívása március 15-én, szép nemzeti ünnepünkön lesz!

Ezt lehet ébren, vagy bódításban kérni, naná, hogy én az utóbbit választottam! 🙂

Lényegében ezen a ponton csatlakozott be igazán az egészbe Krisztián is, mert a leszívás reggelén kellett neki is az intézetben friss mintát produkálnia, hogy azonnal elvégezhessék a leszívott petesejtek megtermékenyítését is!

A korábbi problémák és ismét az idegesség hatására, már aznap tudtuk, hogy úgynevezett ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) eljárásra lesz szükségünk, az alacsony spermaszám miatt.

Az ICSI lényegében az a folyamat, aminek a képével mindenki fejében összeforrt a lombik fogalma. Egy szép, hosszú injekciós tű behatol egy szép, kerek petesejtbe, hogy befecskendezze a kiválasztott hímivarsejtet. Normál folyamatban, ha elegendő és megfelelő a spermiumok minősége, a kis petricsészékben csak meglocsolják a spermával a petesejteket, és hagyják, hogy maguk intézzék el a dolgot.

Kicsit csalódottan, de reménykedve láttam meg ébredéskor a tenyerembe írt 4-es számot. Azaz 4 db megtermékenyíthető petesejtet sikerült leszívniuk. Mellettem volt egy lány, 21-es számmal a tenyerében… csak hogy érezzétek az arányokat.

Ennyit számíthat a kor, ugyanis 30 felett már nem minden tüszőben érik petesejt is.

Jótanácsokkal ellátva mentünk haza délután, és az embriológus számával a zsebemben, akit megadott időpontban kellett hívnunk másnap délelőtt, hogy megtudjuk: a 4-ből, hány petesejt termékenyült meg, és mikor lehet szó beültetésről.

A számok továbbra sem voltak a barátaink: 4 petesejt, 3 megtermékenyült, 1 szabályosan fejlődő.

Így végül 2019.03.18-án 1 embriót kaptam vissza, és kezdtem el fejben babusgatni.

Az egyik legjobb barátnőm esküvőjén,  aki kismamaként ment férjhez,  jött meg a menzeszem és derült ki, hogy az első lombikunk nem sikerült.

Az egész folyamat alatt nagyon pozitívak voltunk. Úgy éreztük, jó helyen vagyunk, és talán végre, most mi leszünk azok, akiknek az első próbálkozás rögtön összejön… ami azért ritka.

Fájt.

Főleg, hogy sok mindenki előtt nem is mutathattam ki, mert fáradtak voltunk addigra, és inkább titkoltuk az egészet. Nem akartunk senkinek magyarázkodni, nem kellettek a „Na, mi újság?” kérdések.

Az orvosnál negatív HCG eredménnyel kellett jelentkezni, és a hivatalos protokoll szerint 3 hónap szünetet kell tartani 2 beavatkozás között, azaz 2019 júniusában jelentkezhettem újra.

2 lombikot csináltunk végig

11 leszívott petesejttel

1 ICSI-vel

4 visszaültetett, egészséges embrióval

kb. 120 beadott injekcióval

kb. 1.000.000,- elköltött forinttal

Az eredmény:

1 fáradt férj

1 testileg – lelkileg kimerült feleség

1 új barátság

és

2 gyermektelen ember.

Újra kellett gondolnunk, hogy milyen úton menjünk tovább, elég lehet-e, ha örökre ketten maradunk.

A sikertelen próbálkozások, inszeminációk, lombikok mind olyan lelki terhet raknak a párra,  és a nőre,  amit senkinek sem lenne szabad egyedül, vagy magában eltemetve megélnie, azért, mert nincs kinek elmondania, vagy a környezete nem tartja jogosnak, valóságosnak a benne lezajló gyászt.

Október 15-e minden évben a perinatális gyász világnapja.

A magzat elvesztése azért lehet nagyon nehéz, mert a szülők felépítenek maguknak egy egész világot, hogy milyen lesz a jövőjük a gyermekükkel, és ezt a jövőképet veszítik el.

Az asszisztált reprodukció folyamán is ez zajlik le, csak még nehezebben vállalható fel a külvilág felé, hiszen sokan nem értik, hogy érezhetik gyermek elvesztésének a sikertelen folyamatot, hiszen csak egy lombikban megtermékenyített embrió visszaültetése történt meg.

Ha környezetedben valaki ilyen veszteséget él meg, kérlek, ne próbáld elhitetni vele, hogy a fájdalma kevesebb, ne mondd, hogy majd lesz másik gyerek, ne adj tanácsokat, de ne is fordítsd el a fejed!

Légy jelen, tudja, hogy figyelsz rá, és komolyan veszed az érzéseit, és ha kell, meghallgatod!

A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.

LMR-CH-2021XXXX-XXX

Az Elevit Complex készítmények nem alkalmasak a meddőség kezelésére vagy a fogantatás közvetlen elősegítésére.

Az Elevit Complex 1-ben található cink szerepet játszik a normál termékenység és szaporodás fenntartásában valamint –  a kalciummal és a vassal együtt – a sejtosztódásban.


Bezár