„A terhességi cukorbetegség engem sem kímélt. Bekebelezett és a terhesség végéig, egészen a szülőszobáig kísért. Szülés után viszont ahogy jött, úgy búcsút is intett. Tudnod kell, hogy a terhességi cukorbetegségnek különböző szintjei vannak — engem szerencsére a legenyhébb fokozatba soroltak. Kontrollra, fegyelemre, és nem utolsósorban életmódváltásra volt szükségem.” — Karsai Judit, a Cukimamik bloggere mesél őszintén betegségéről.
Korai meglepetés!
Nagyon kevés volt a tapasztalatom az első várandósságom alatt, azt is lehetne mondani, nulláról indultam. Tulajdonképpen, mivel minden új volt, azt sem tudtam, hogy mivel kapcsolatban kellene érdeklődnöm, mire kellene felkészülnöm. Egyébként sem vagyok az a felkészülős típus, nem “parázok rá” a dolgokra, sodródom az árral és alkalmazkodom a helyzetekhez.
Arra viszont álmomban sem számítottam, hogy terhességi cukorbetegségem lesz. Semmilyen előjele nem volt, teljesen tünetmentes voltam megelőzőleg. Egészségesen éltem, nem faltam az édességet, inkább vékonyka voltam (hm… voltam!), sportoltam, eszembe sem jutott — annak ellenére sem, hogy apukám cukros —, hogy nekem is lehetnek problémáim. A (terhességi) diabéteszre hajlamosító kockázati tényezők között szerepel a családban lévő cukorbetegség, így 16 hetesen cukorterhelést végeztek nálam is. Ezt a vizsgálatot egyébként a 26. héten végzik, de én kivételnek számítottam — legalábbis így fogtam fel. Felkészültem előre lelkiekben, mert mindent hallottam róla, csak jót nem: „Undorító íze van!”, „Hányni fogsz tőle!”, „Kibírhatatlan!”, „Fújj!”
Jöhet a vizsgálat?
A várandósság első időszakában tehát semmilyen diétát nem tartottam, azt lehet mondani, hogy addig “kiéltem” minden vágyam, és gondtalanul ettem, amit csak megkívántam. A cukorterhelés előtt este nyolckor ettem egy laza vacsorát, utána már csak vizet ittam, hogy meglegyen az étkezésmentes 10-16 óra. Reggel éhgyomorral érkeztem a vércukorvizsgálatra, táskámban a gyógyszertárban korábban kiváltott 75 g glükózzal. Ezt 3 dl vízben feloldották: sok időt nem hagytak (kb. 10 percet) a “finnyázásra”, gyorsan meg kellett elfogyasztanom a maszlagot. Ahelyett, hogy nézegettem, szagolgattam, kortyolgattam volna, inkább gyorsan megittam. Rosszabbra számítottam. Igazából nem volt vészesebb, mintha kb. 10 szem szőlőcukrot bekaptam volna egy pohár vízzel leöblítve. A vizsgálati idő az ivás megkezdésekor kezdődött, így 2 óra türelmes várakozás következett.
Levették a vért, majd két nap múlva kézhez kaptam az eredményt. Teljesen egyértelmű volt a lelet: terhességi cukrom van (8,1-es érték). Egy világ omlott össze bennem. Kérdések kavarogtak a fejemben: Hogyan tovább? Nem ehetem most már azt, amit én szeretnék? Nem ehetek, amit csak megkívánok? Nem. Nem ehetsz akármikor akármit. A betegség megállapítása után diabetológus által összeállított, személyre szabott étrendet és táplálkozási tanácsokat kapsz — babád és saját egészséged érdekében.
“Kiemelt ügyfélnek lenni…”
Úgy megy ez az egészségügyben is, mint az üzleti világban: innentől kezdve „kiemelt ügyfélként” kezeltek, folyamatos kontrollvizsgálatok vártak rám. Vettem egy vércukormérőt, melynek használatát gyorsan elsajátítottam. Elkezdtem vezetni egy naplót is: részletesen beleírtam, mit eszek, mikor és mennyit, illetve hogy mennyi volt étkezés előtt és után a vércukrom. Idegen volt számomra az egész. Őszintén szólva az első hét kifejezetten nyűgösen telt: nem ehettem azt, amit csak megkívántam, és főzéskor minden hozzávalót ki kellett mérnem.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy önmagában a diéta megoldotta a gondokat, így külön inzulinbevitelre nem volt szükség. Két hét kellett ahhoz, hogy megszokjam az új életformát: már ügyesen lavíroztam a kalóriák és szénhidrátok világában. Terhességi cukrosnak lenni számomra azt jelentette, hogy tudatosan étkeztem. Rendszeresen járnom kellett diabétesz tanácsadásra, ahol megnézték a naplómat, megbeszéltük a felmerülő kérdéseimet, és nem utolsósorban néhány „sorstárssal” is baráti kapcsolat alakult ki.
Minden “rosszban” van valami jó!
Megtanultam tehát egészségesen étkezni, és rájöttem, hogy chips és nasi nélkül is van élet, arról nem is beszélve, hogy a kontrollált étkezésnek köszönhetően nem jött rám a szükségesnél több súly. (Szinte biztos vagyok benne , hogy ha nem így alakul ez a cukor-dolog, nem úszom meg sok-sok plusz kiló nélkül.)
Számítanom kellett rá, hogy szülés után megmaradhat a cukorbetegség (mivel ha az inzulinhiány már korábban is megvolt a szervezetben, a várandósság azt felerősítheti), de a szülést követő napokban, amikor a szülészeti osztályon még folyamatosan mérték a vércukorszintemet, teljesen normál értékeket mutatott. A hat héttel később végzett kontrollvizsgálat is megerősítette, hogy a cukrom rendben van. Szép lassan visszatérhettem a megszokott étkezési rutinomhoz, főleg a szoptatás időszaka alatt, de azóta is fokozottan figyelek arra, hogy kiegyensúlyozottan és egészségesen táplálkozzak.
Megemlíteném, hogy míg a második várandósságomnál nem, “hármaskánál” ismét meg kellett küzdenem a terhességi cukorral — persze már sokkal több rutinnal kezeltem.
Fontos tudni, hogy a terhesvitaminok – köztük az Elevit Complex étrend-kiegészítő termékek – nem alkalmasak a terhességi cukorbetegség kezelésére! Ha a terhességi diabétesz beigazolódott nálad, mielőbb egyeztess egy diabetológussal a további teendőkről.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
L.HU.MKT.CC.21.10.2020.2417