„A terhességem utolsó napjaiban nem volt kedvem már kimozdulni sem a házból, csak azt vártam, hogy végre a szülőszobában legyek, és jöjjön, aminek jönnie kell. Igazából nem is tudtam, mire számítsak, ismeretlen területnek ígérkezett az egész, és millió kérdést fel tudtam volna tenni a baráti körömben lévő anyukáknak, akik már szültek…” – idézi fel első szülése előtti emlékeit Karsai Judit, a Cukimamik bloggere.
„Fájni fog a szülés? Mi lesz, ha a férjem látni fogja, hogy éppen becsinálok, mert nem lesz idő a beöntésre? Úristen! Nem, ez nem egy pasinak való látvány! Meglátja, hogy mi folyik ott lent, aztán többet rám se néz. Mégiscsak, azért jó lenne, ha ott lenne. Imádom, és legalább az ő jelenlétében nem érzem magam feszélyezve, akkor sem, ha esetleg csúnyán „kell” beszélni. Hiszen a szülőszobában még az is megengedett. Nem?! Ígérem, nem fogok üvölteni, azt hallottam, hogy aki nagyon kiabál, nem lesz energiája a végén. Befogom a számat, és sziszegve, de néha kimondom azt a bűvös, hatbetűs szót… Hű, de félek… Lehet, hogy gyorsan fogok szülni. Vagy nem? Te jó ég, mi vár rám a szülőszobában?!”
Egyvalamit ígérhetek: a szülőszobában olyan élmény fog adni, ami megváltoztatja az életed! Saját tapasztalataim alapján megpróbálok Neked válaszolni a szüléssel kapcsolatos kérdéseidre:
- Honnan tudom, hogy megindult a szülés?
Három gyereket kellett szülnöm ahhoz, hogy megvilágosodjak, és érezzem, mikor jött el az idő, amikor szülni fogok. Az első várandósságom alkalmával azt gondoltam, hogy a szülés megindulása egyet jelent azzal, hogy elfolyik a magzatvizem, így inkább azon aggódtam, hogy azt vegyem észre, ha a burok megrepedt, és elindult a magzatvíz. Egyszerű CTG vizsgálatra mentem a kórházba, ahol közölték, hogy hamarosan szülni fogok. Megörültem, hogy én leszek a kivétel, aki arról fog mesélni a többi kismamának, hogy nem fáj a szülés. Én kis naiv. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy megtudjam, mit jelent a szülési fájdalom. A második szülésem az elsőhöz hasonlított, a kórházban történt a burokrepesztés, mely után a fájások felerősödtek, a harmadik azonban más volt! A terhességem utolsó napjaiban voltak jóslófájások, melyeket többször összekevertem a vajúdással. Nagyon fontos hát, hogy pszichésen összeszedett legyél, mert ha túlparázod a dolgokat, minden kis rezdülésre azt hiheted, hogy beindult a szülés. Az igazi fájások ritmusosan fognak jönni, nekem először 10 percenként érkeztek, majd lett belőle 5 perces fájás – ekkor már a könnyem is kicsordult. Ezt úgy képzeld el, hogy 10 percenként erős fájdalmat érzel, ami kb. 30 másodpercig tart, és utána hirtelen semmi, nyugalom. Majd 10 perc után megint… És ez így ismétlődött, mígnem lett belőle 5 perc, de a ritmusosság megmarad. A fájásokat először a derekamban éreztem, melyek után olyan nyomás nehezedett rám, hogy már leülni sem tudtam.
2. Fájni fog a szülés?
Természetes úton szültem, és mielőtt pánikszerűen sírva fakadnál, elmondom neked, hogy olyan fájdalomban volt részem, amihez egy euforikus érzés társult: miután kibújt a gyermekem, a szülőágyon a fájdalomtól elgyengülve azt mondtam, „Még szülni fogok!” – és szültem is. A szülés fájdalmas – legalábbis nekem az volt –, de tudnod kell, hogy mint ahogy minden terhesség, úgy minden szülés is más. A 39. hétre elértem a terhességnek azt a fokát, hogy a fájdalommal farkasszemet nézve vártam, hogy a szülőszobában legyek, és végre szüljek. Ha meg kellene fogalmaznom, hogy mihez hasonlít a szülési fájdalom, nem tudnám: nincs még egy olyan fájdalom, amit a természetes szülés fájdalmához hasonlítani tudnék. Mindenkinek más a fájdalomküszöbe, szüléskörülménye és a szülésélménye, melyek nagyban meghatározzák a fájdalom faktorát. És a finálé: a fájdalom szépen lassan hatalmába kerített: megszületett, egyre erősebb lett, és a végén már olyan erős volt, hogy a gondolataim is eltorzultak, de nem volt erősebb nálam. Amikor a gyermekem végre előbújt, ahogy a fájdalom jött, úgy el is tűnt.
3. Meddig tart a szülés?
Míg az első szülésnél az ismeretlentől féltem, a második szülésnél már attól, hogy tudtam mi vár rám, a harmadiknál, meg már csak rutinszerűen mentem, hiszen tudtam, itt nincs visszaút, és nagyban függ tőlem is, milyen gördülékenyen fog menni a szülés. Olyan érzés volt, mintha az örökkévalóság birodalmában a percek bilincsben vergődtek volna. Na, mielőtt a sírva fakadnál: nem fogod érzékelni az időt, legalábbis én nem érzékeltem. Hiszem, hogy a szülés, és a vajúdás egyfajta lelki folyamat is. A szülésre való felkészülés nem csak azt jelenti, hogy utána olvasok mindennek, meghallgatom a kellemetlen szülésélményeket (sőt, javaslom, ne is hallgasd meg az ilyen történeteket), és félelemtől megbénulva megérkezek a szülőosztályra. Nem! Fontos, hogy lelkileg is összeszedett legyél! Légy nyitott, bízz magadban, bízz a babádban, és bízz a csapatban, aki melletted lesz!
4. Honnan tudom, hogy elfolyt a magzatvíz?
A szülés beindulásának nem feltétele, hogy elfolyjon (vagy szivárogjon) a magzatvíz. Háromból háromszor a szülőszobában, burokrepesztés után éreztem csak, milyen az, amikor ömleni kezd belőled a magzatvíz. Egy „pukkanás”, és szó szerint olyan, mintha összepisilnéd magad. Mindentől rögtön megijedtem, és azt hittem, hogy a magzatvíz szivárog, többek között tipikus ilyen eset volt, amikor fürdés után néhány órával olyan volt, mintha a magzatvíz folyna, pedig nem az volt, hanem csak a terhesség vége felé igen gyakori ez a fajta színtelen, szagtalan, nyálkás, bő folyás, amitől a „parahangulatban” azt gondolhatod, hogy a magzatvíz szivárog. Ne feledd, a magzatív nagy mennyiségű víz!
5. A férjem bent legyen vagy ne legyen?
Rettegtem attól a gondolattól is, hogy a férjem jelen legyen a szülésnél, mert meg voltam győződve róla, hogy nem férfinak való dolog, ami a szülőszobában zajlik. Aztán persze a körülmények máshogy alakultak, és egy percig sem bánom, hogy a férjem jelen volt mindhárom szülésemnél. Sokszor tartotta bennem a lelket, mosolyt csalt az arcomra, pusztán a jelenléte megnyugtatott, a kézfogása erőt adott. Egy szorosabb köteléket hozott létre bennünk, egy közös életre szóló élményt. Nem érzem azt, hogy a kapcsolatunkra rányomta volna bélyegét a szülés során látott élmények sokasága, annál inkább mély tiszteletet érzek felfedezni benne, amikor az anyává vált nőkről beszélgetünk.
Végezetül csak annyit szeretnék mondani, hogy ne feledd, ahogy minden terhesség más, nincs két egyforma szülés sem! Természetes, hogy egyfajta félelem motoszkál benned, de vigyázz, ne legyen pánikszerű, hiszen nincs mitől félned! Naponta nők millió adnak életet kisbabáiknak, én is megcsináltam, Te is megcsinálod! Az erő legyen Veled!
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
L.HU.MKT.CC.18.08.2020.2360