Bezár
Mi a közös a társkeresőkben és a mesterséges megtermékenyítésben?

Mi a közös a társkeresőkben és a mesterséges megtermékenyítésben?

A téma érzékenysége miatt vendégszerzőnk és párja nevét megváltoztattuk.


A történet első részét itt olvashatjátok.

Eltelt fél év Krisztián varicocele – herevisszér – műtétje óta. Ezt a fél évet úgy éltük, mint mások: sok munka, kevés szórakozás, éppen elég szex, és szomorkodás minden sikertelen hónapban.

Ja és, hogy ne unatkozzunk, gyorsan össze is házasodtunk 2018 májusában.

2018 március elején jelentkeztem be az éves rákszűrésemre a nőgyógyászhoz, – igen, ezt szigorúan, következetesen beütemezem, bármi is legyen –, akivel megbeszéltük, hogy a 2017 decemberi műtét után hó végén csinálunk egy friss spermiogrammot (az ondósejtek mennyiségi és minőségi elemzése), és az alapján vághatunk bele az inszeminációba. A műtét nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, vagy csak több idő kellett volna a változáshoz, ezért orvosi javaslatra egy vitaminkúrába kezdtünk. Én egy, a babatervezés idejére ajánlott vitamint szedtem, Krisztián pedig egy olyat, ami gyermeket tervező férfiak számára javasolt. Ezután a májusi újabb spermavizsgálat már mutatott annyi változást, hogy május végén zöld utat kaptunk.

Visszatértek a már jól ismert gyógyszerek: egy, hogy még ne jöjjön meg a menzeszem, csak amikor abbahagyom a gyógyszert; egy azért, hogy a tüszőérés biztosan beinduljon. Aztán a ciklus 10. napjától minden másnap úgynevezett folliculometria, azaz hüvelyi ultrahangos tüszőmérés, hogy lássuk, nőnek-e a tüszők, és melyik oldalon. Mérték a méhnyálkahártya, azaz az endometrium vastagságát is, ami pedig a beágyazódás szempontjából fontos.

A mérés a menstruáció első napjától számított 8-9. napon kezdik, de a pontos időpont meghatározásánál fontos a ciklus hossza; a hosszabb ciklusú nőknél később, a rövidebb ciklusú nőknél hamarabb kezdődik (ezért is érdemes menstruációs naptárat vezetni, vagy csak feljegyezni a ciklust a telefonba).

Az előző részből emlékezhettek, hogy nekem a bal oldali petevezetékem elzárt, így én azt gondoltam, hogy az az oldal nem is játszik, így örültünk, hogy a domináns tüsző a jobb oldalon érik.

A domináns tüsző az, aminél arra lehet számítani, hogy a leggyorsabban eléri az ideális, 20mm körüli méretet. Alap esetben ekkora méretnél spontán megtörténik a tüszőrepedés, mesterséges folyamatban ezt segíti a harmadik kemikália, amit kaptam, a tüszőrepesztő injekció.

Ezt a folyamatot hívjuk ovulációnak, amikor a tüszőből kiszabaduló petesejt elindul a petevezeték felé, ahol ideális esetben megtörténik a megtermékenyülés, majd halad tovább a méhbe, ahol beágyazódik.

Mindig is szépnek találtam ezt a folyamatot, hiszen egy már–már regényes kis randi zajlik le odabent.

Na, ezt a romantikát kell elfelejteni, amint a mesterséges útra lépünk.

05.30 – inszeminációt (ondósejtek mesterséges úton való bejuttatása a méhbe) szeretnénk, megkapom a recepteket, első gyógyszert szedem 10 napig

06.12 – ciklus első napja, elkezdem szedni a második gyógyszert

06.22 – ciklus 10. napja folliculometria – jobb oldalon 10 mm-es domináns tüsző és 2 kisebb, baloldalon 2 kisebb, endometrium (méhnyálkahártya, ide ágyazódik be és indul fejlődésnek a megtermékenyített petesejt) vastagsága 6mm

06.25 – ciklus 13. napja folliculometria – jobb oldalon 17 mm-es domináns tüsző és 2 kisebb, baloldalon 2 kisebb, endometrium vastagsága 8,3 mm

06.27 – ciklus 15. napja folliculometria – jobb oldalon 22×17 mm-es domináns tüsző és 2 kisebb, baloldalon 2 kisebb, endometrium vastagsága 10,53 mm

Ez szinte ideálisnak mondható, jön az utasítás, hogy másnap reggel tüszőrepesztő injekció, 2 nap múlva délután pedig megtörténik majd az inszemináció. Kis tégelyt a kezünkbe adják, időpont egyeztetve, mikor várnak minket a frissen produkált hadsereggel a pohárban. Fontos, hogy 3-5 nap önmegtartóztatás szükséges, amire fanyar mosollyal reagálunk. Hogy miért? Az élet ismétli önmagát: nekem nem sok kedvem van az intimitáshoz, amikor ismét 2 naponta más áll a lábam között. Nehéz ez mindkét félnek, csak máshogy. Nekem ezért, Krisztiánnak meg azért, mert neki mindeközben is vannak szükségletei, és ahhoz, hogy 3-5 nap szünetről beszélhessünk, történnie is kell valaminek a 3-5 nap előtt. És ezzel bizony Krisztián magára maradt.

Erről a részről nem nagyon olvastunk sehol, valahogy olyan, mintha a libidó csökkenése, megszűnése nem létezne. De azóta tudom, hogy nem csak nálunk zajlott ez így. Ez az általános, ami a gyermektelenség sajátos nehézsége mellé még egy plusz feszültséget tesz a legtöbb párra az egész időszakban.

Péntek délután vidáman bemasíroztunk a kis pohárkánkkal, majd 1 órával később már a nőgyógyászati asztalon fekszem, lábam még a kengyelben, az alsótestem egy papírdarabbal letakarva, vártuk a kötelező pihenő idő leteltét. Most is fel tudom idézni, milyen boldogan, reménykedve állt mellettem a férjem, és számoltuk ki, mikor születik meg az első gyerekünk.

Tudjátok a folytatást. Az a baba sosem született meg.

Az új lendület, amit a kezdés előtti időszakban gyűjtöttünk, segített tovább lépni. Nem baj, ez volt az első!

Biztosan nem volt minden tökéletes, de majd legközelebb! És szinte napra pontosan 1 hónappal később, már ismét tüszőmérésen feküdtem. Ez alkalommal az elzáródott petevezeték oldalán volt a domináns tüsző, de azt mondták a dokik, semmi ok az aggodalomra, így is van értelme a folyamatnak.

Nem volt. Utólag átgondolva, nem is kellett volna belemennünk.

De annyira akartuk, és bíztunk. Végül ez a kör is eredménytelenül zárult. Itt szerintem befagyasztottuk az érzelmeket. Szinte abban a pillanatban, ahogy megjött a menzeszem, már a következő időpontot kértem, beszélni sem nagyon beszéltünk arról, mi is történt pontosan, megállíthatatlan körforgásba kerültünk.

Augusztusban másik orvos végezte az inszeminációt, és ő volt az, aki kimondta, hogy ha harmadik alkalommal sem sikerül, a korom miatt lépjünk tovább és induljunk el a lombik irányába.

Az igazság az, hogy nincsenek pontos emlékeim az ezt követő 2 hétről.

Hogy mit csináltunk, beszéltünk-e a folytatásról… nem emlékszem. Mintha resetet nyomott volna az agyam, pedig szinte mindenről teljesen tiszta emlékképeim, érzéseim vannak.

Arra emlékszem csak, hogy amikor elkezdtem érezni azt az alhasi nyomást, amiről pontosan tudtam, hogy a közelgő menstruációmat jelzi, én már az internetet böngésztem a meddőségi klinikák után.

A családunknak, barátainknak sem meséltünk semmit, vagy csak minimálisan. Persze azt mindenki tudta, hogy babát szeretnénk, de valójában ketten voltunk bezárva a közös kis gyászainkba, és mégsem kezdtünk vele semmit. Csak abban láttuk a kiutat, hogy haladunk tovább, és mindent megpróbálunk, amire lehetőségünk van.

Értékeléseket olvastam meddőségi orvosokról, klinikákról, infókat gyűjtöttem ki, pro-kontra listákat írtam, és maradt végül 4 klinika, akiket kérdéslistával a kezemben felhívtam telefonon, hogy részleteket és konzultációs időpontot kérjek.

Tudjátok, hogy mi a közös a társkeresőkben és a mesterséges megtermékenyítésben?

Mindkét esetben 2 dolog érdekel mindenkit: a korod és a testsúlyod.

A korom már a B oldal a magnókazettán / lemezen, azaz 37-et már betöltöttem, a súlyom pedig minden hősies küzdelem ellenére 3 számjegyű.

A sok éves online társkeresőzésem – bár sok idiótán át vezetett -, pozitív mérleggel zárult, hiszen Krisztiánnal is így ismerkedtünk meg.

A meddőségi klinikás kálváriánk viszont éppen csak elindult, és rögtön nem kecsegtetett sok reménnyel.

Az egyik legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy teljesen mindegy, mit olvasol, vagy milyen véleményeket hallasz, nincs olyan intézmény vagy orvos, ami/aki mindenkinek beválik. Egyszerűen ez egy olyan bizalmi helyzet, amiben muszáj, hogy alapvető szimpátia legyen az intézmény és az orvosod iránt.

Ezt pedig csak a saját bőrünkön, kárunkra deríthetjük ki.

Szerencsére nekem jók a radarjaim, így a telefonos beszélgetések alapján 2 intézetre szűkítettük a lehetőségeinket, és kértünk konzultációs időpontot. Ekkor már 2018 októberében jártunk, és az első dátum, amit kaptunk 2019.01.08.

Igen… várólista volt mindenhol. A másik orvoshoz 3 héttel később tudtunk bejutni. Szóval egy újabb pause gomb a babaprojekten, összpontosítsunk a fogyásra, ha már a koromból elvenni nem tudok!

3 év távlatából, több ponton segítséget kellett volna kérnünk, leginkább valamilyen mentálhigiénés szakembertől. Itt már nagyon nehéz volt kisgyermekes családok, vagy kismamák közelében lenni. A saját lánybúcsúmon is bőgtem, amikor a pocakos barátnőmmel fotózkodtunk. Ott legalább a vodkára foghattam az érzelmi instabilitást! A kirekesztettség érzése volt a legnehezebb, amikor a várandós vagy már anyuka barátnőim gyerekkel kapcsolatos témákról beszélgettek. Volt olyan, hogy inkább elvonultam a barátnőm kislányával a szobájába játszani, csak ne kelljen hallgatnom őket, pedig pontosan tudom, hogy mennyire drukkoltak nekünk. Ha most vagytok ebben, vagy most terveztek erre az útra lépni, tanuljatok a mi hibánkból, és beszéljetek ezekről a nehézségekről egymással, a barátaitokkal, vagy ha szükséges, szakemberrel is! Sokkal könnyebb lesz úgy!

A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.

LMR-CH-20210702-27

Az Elevit Complex készítmények nem alkalmasak a meddőség kezelésére vagy a fogantatás közvetlen elősegítésére.

Az Elevit Complex 1-ben található cink szerepet játszik a normál termékenység és szaporodás fenntartásában valamint –  a kalciummal és a vassal együtt – a sejtosztódásban.

Bezár