A tavasz beköszönte, a hóvirág nyílása – bár a mostani, változó klímában nálunk már január végén kibújtak az első szálak – egyben azt is jelenti, hogy egy kicsit ránk fordul a figyelem: minket, nőket ünnepel a világ.
Tudom, most sokan felsóhajtotok: ünnepel? Tényleg? Két pelenkázás, két halom ruha hajtogatása között kapok egy csokor virágot, mert jó, hogy vagyok és jó, hogy nő vagyok? Aztán ennyi elég is egy évre, osszam be magamnak a következő alkalomig? És különben is: mit kell ünnepelni azon, hogy nő vagyok? Van, aki férfi, van, aki nő, van, aki egy harmadik vagy többedik csoporthoz tartozik: mi ünnepelnivalót találunk ezen?
Kecskés Tímea írása következik.
Valóban, a kényszerű iskolai és gyakran rosszízű munkahelyi nőnapok elvették a kedvünket ettől az ünneptől. Sok anyát ismerek, akik nőként maguk gondoskodnak arról, hogy a kisfiuk vigyen virágot az óvó néninek vagy az iskolába az osztálytársaknak, sőt van, aki a férje nevében is beszerzi az anyós részére a cserepes virágot. Ha te is ezek közé tartozol, jó, ha tudod, hogy amit csinálsz, az a láthatatlan munka egyik megjelenése. Nemhogy fizetést nem kapsz érte, de még elismerést se nagyon – cserébe a feladat utánajárást, gondolkodást, észben tartást igényel, azaz olyasmiről van szó, ami tovább nyomja az amúgy is túlterhelt válladat.
Mit is ünneplünk nőnapon? Eredetileg nem azt, hogy nőnek születtünk, vagy hogy szépek vagyunk és a jó ránk nézni. Ez a női egyenjogúság, a nők emberi jogainak napja, amit már 1917 óta tartanak meg világszerte, de azt megelőzően is voltak már olyan megmozdulások, amelyek a nők egyenlő munkafeltételeit vagy épp a választójog kivívását tűzték a zászlajukra. Itthon hosszú évekig hivatalos szocialista ünnepnek számított, és amikor ez kikopott, valahogy elfelejtettük az eredeti jelentését, vagy talán az új világban nem látszott még világosan, mi lehetne az aktuális üzenet?
Mára ismét egyre több szervezet üt meg olyan hangot, amely nem csupán a virágajándékozásról szól. Ott az Isztambuli Egyezmény a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről, vagy éppen a fizetések közti szakadék kérdése – mind olyan téma, amikért érdemes küzdeni. Az IWD, vagyis az International Women’s Day idei témája az előítéletek megszüntetése. Több küldetést is népszerűsítenek a honlapjukon a nők technológia területén való térhódításától kezdve a kreativitásra irányuló figyelemig, vagy olyan munkahelyek létesítéséig, ahol a nők megélhetik a karrierjük virágzását és az eredményeik elismerését. Egyik fontosabb téma, mint a másik – én most a ruhahajtogatás közben kapott virágcsokorhoz visszatérve a láthatatlan munkát emelném ki.
Láthatatlan munka mindaz, amit úgy végzel, hogy nem kapsz érte fizetést, sőt, legtöbbször észre se veszik. A tele hűtő, a tiszta lakás, a fiókban magától varázsütésre megjelenő tiszta fehérnemű mind olyasmi, amit a család alapvetőnek, természetesnek vesz – pedig ha összeadnád, mennyi időt töltöttél ezekkel, időnként meglepően magas számok jönnek ki. A háztartási feladatok mellett idetartozik – és sokszor még megterhelőbb – az a sok-sok mentális és érzelmi munka, amit leggyakrabban szintén mi, nők végzünk a családban. Mit kell vinni az óvodába, kinek lesz születésnapja, ki kell mosni a gyerek edzéscuccát, hol van a kedvenc mesekönyve, be kell ugrani a patikába a nagymama gyógyszeréért, ki kéne végre találni, hova menjünk nyaralni, és aztán meg is szervezni… végtelen a sor, amit még kiegészít a menüterv, a bevásárlólista, a javítandók listája és bármeddig folytathatnám. Az izlandi nők 1975-ös sztrájkja világosan megmutatta, mi minden múlik rajtunk: egy pénteki napon nem mentek munkába, nem foglalkoztak sem a háztartással, sem a gyerekekkel. Az ország gyakorlatilag leállt, egy évvel később pedig az izlandi parlament törvényben tiltotta meg a nők iskolai és munkahelyi hátrányos megkülönböztetését. Izland ma a világ egyik legboldogabb országa, ahol a férfiak és a nők várható élettartama között alig van különbség, és mindkettő 80 év felett van. A nők pedig teljes biztonságban érzik magukat és tudják: a gyerekvállalás nem jelent számukra anyagi kockázatot, akár egyedül is el fogják tudni tartani a kicsit. Ma a nemek közti egyenlőség tekintetében Izland a világ egyik vezető állama.
A nőnapra kapott virágnak, csokoládénak számomra kicsit az is az üzenete: „Köszönöm, hogy mindezt csinálod egész évben. Tudom, hogy sokkal több van rajtad, mint amit a mindennapokban észreveszek. Hálás vagyok érte.” Ezek jóleső mondatok, milyen szuper lenne hallani is őket időnként! Az igazi meglepetést azonban az jelentené, ha először csak erre az egy napra, aztán a családi szokásaink átalakításával szépen, lassan egyenlővé válnának ezek a terhek. Biztos vagyok benne, hogy sok családban ez már így van – többség azonban még nem tart itt. Azt is el kell ismerni, hogy a gyerekekkel otthon töltött évek alatt bizonyos mértékig természetes is, hogy több otthoni és családszervezési feladat hárul az anyákra. Bár a család és a háztartás közös, és az apa is teljes értékű szülő, mégis ilyenkor a családfenntartás, a jövedelemszerzés is egyenlőtlenné válik. Általában ebből az apa vállal többet, az anya pedig az otthonhoz és a gyerekekhez kapcsolódó feladatokból. Amíg mindenki jól érzi magát ebben, addig nincs is ezzel semmi gond – de amikor a nő újra munkába áll, nagyon fontos lenne átbeszélni a feladatokat, az új munkamegosztást. Csak egy mondat erejéig jegyzem meg: a gyerekekkel, az otthon gondozásával vagy a távolabbi családtagokkal töltött idő a férfiaknak is jót tesz!
Azt kívánom nektek nőnapra, hogy a csokor virág mellé – mert azért a virág szép és szeretjük – kérjetek egy beszélgetést. Írjátok össze, mi mindent csináltok azért, hogy az otthonotok és a családotok működjön, a legnagyobb feladattól az apró-cseprő megjegyzendőkig. Mutassátok meg nyíltan, és ha úgy érzitek, hogy ez most szükséges, akkor beszéljétek át, mit tudtok változtatni. A témában ajánlom Eve Fair Play című könyvét – éppen ennek az egyenlőtlenségnek a közös, játékos átformálásáról szól. És ha már itt tartunk: énidőt mindenkinek nőnapra!
A cikk az Elevit Complex termékek forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
CH-20220223-176