„…amióta én anya vagyok, valahogy minden megváltozott.” Karsai Judit írása következik, mellyel minden bizonnyal sokan azonosultok majd.
- Megváltoztak a reggelek és esték.
Hol vannak már azok a reggelek, amikor a vekker ébresztett, és a takarót a fejemre húzva egy laza mozdulattal a szundit kinyomtam, a férjem meg „felhúztam”. Édes ébredések voltak, kielégítve minden vágyam. Az estékről nem is beszélve. A napi 8 órás munka után én voltam a legfáradtabb. Senki el sem tudta képzelni, milyen megerőltető a menedzser életem, na és utána az a fránya shoppingolás, amiben a komoly és felelősségteljes döntéshozatalok nagyon kimerítettek: melyik cipőt vegyem meg a roskadásig megpakolt ruhás szerkényembe. Mire hazaértem fáradtan, annyi dolgom volt, hogy egyik kanapéról a másikra vonszoljam a formás fenekem, és kedvem szerint azt csináljak, amit szeretnék, anélkül, hogy alkalmazkodnom kéne bárkihez vagy bármihez.
Amióta anya lettem nincs szükségem vekkerre. Az én ébresztőm hangja(i) a legcsodálatosabb(ak) a világon: „ANYA!!!!!”, amire a szemem kipattan, a testem megébred, és lehetek én bármilyen fáradt, ugrok az ágyból. Hazudnék, ha nem várnám sokszor az estét, csak hogy a nap végén én is leüljek a kiságy mellé énekelni, mesélni, hogy amikor álomba merülnek, csak nézni őket, megpuszilni, és érezni, belülről milyen boldog vagyok.
- Megváltozott az alvási szokásom
Ködös emlékfoszlányaim vannak arról az időről, amikor még annyit és akkor aludtam, amennyit csak akartam és amikor kedvem támadt, vagy amikor fáradt voltam. Amióta anya lettem… nem emlékszem, egyáltalán volt-e valaha olyan, hogy egyhuzamban aludtam 8 vagy 10 órát, netán napközben lefeküdtem egy kicsit szundikázni egy Sziget-kör után. Tudod, amióta anya lettem, megváltoztak az alvási szokásaim is, amit egy percig sem bánok. Immár 3 és fél éve, egy kezemen meg tudnám számolni hány éjszakát aludtam át, és hányszor pihentem ledélután. Nem mondom, hogy nem hiányzik, de tudom, üres lenne az életem a napi 8 óra alvással, ha nem Anya lennék.
- Megváltozott az érdeklődési köröm és a szóhasználatom
Tudtam minden helynek a pontos címét, ezzel együtt a tájékozódási pontjaim a divatüzletek, a bárok és a szórakozóhelyek voltak. Unalmas kis életembe belefért az olvasás. A könyveket faltam, és egy hét alatt kivégeztem, ami kicsit komolyabb témákat is magába foglalt a Szürke ötven árnyalatánál. Gazdag szókincsemet és gyors észjárásomat nehéz volt követni. Azonban amióta anya lettem, másképpen gazdag szóhasználattal rendelkezem: pl. a „kaki”, „pisi”, „puki” minden szinonima szóhasználatával. Tudom, hogy visszatér még az én időm, amikor a játszóterezésnek vége lesz, amikor az állandó többesszámot felváltja újra az egyesszám (megyünk aludni = viszem a gyereket lefektetni), amikor újra visszajön a jelenleg passzív szókincsem. Addig is: én az anyák-szókincs készletével tökéletesen érzem magam.
- Megváltoztak a barátaim. Vagy én?
Örök barátságok, melyek megéltek sok élményt, mély titkokat és meghitt beszélgetéseket őriznek, legyőztek harcokat. A baba érkezése elvitt sok barátságot, melyek már csak szép emlékek. Talán nem voltak igaz barátságok, talán csak ennyi ideig volt szükségünk egymásra. Aztán vannak azok a barátságok, melyek egy időre megszakadtak, de újra egymásra találtak az anyaságban. Amióta anya lettem, jöttek új ismeretségek, melyek kimerültek a játszótéri barátságokban, de hozott új barátokat is, és visszaadott régi barátokat is a közös érdeklődési kör. Az igaz barátságok mégis kiállták az idő útját. Itt vagyunk egymásnak gyerekestül, új formában.
- Megváltozott a ruhásszekrényem
Én nem tudom, mi a franc történt velem, amióta anya lettem, DE a ruhásszekrényemből a cuccaim is megszöktek, helyet adva a kényelmes daraboknak. Szépen lassan felszívódtak a szekrényemből a tűsarkú cipők, a topok, a tip-top szoknyák, a szexi fehérneműk. Helyette pamut „mami” bugyik, sportcipők, pólók, nacik… és van egy kis részleg, ami emlékeztet még arra, hogy Nő vagyok, ott sorakoznak a trendi rucik, amik arra várnak, hogy kimozduljak és felvegyem őket. Tudod, az anyaság meghozta számomra azt a felismerést is egyben, hogy attól még, hogy anya vagyok, nem kell feladnom a bennem rejlő nőiességet, és van, akinek most is én vagyok a világon a legszebb. Napjaim nagy részét a gyerekekkel töltöm, de amikor adódik egy kis lehetőségem, beleugrok a csini cipőimbe, hogy büszke legyek magamra, és a férjem is rám…
- Megváltozott a férjemmel a kapcsolatom
Szex. Szerelem. Gyengédség. Ez a három szó hűen tükrözte a kapcsolatunkat, amiből három gyermekünk megszületett. Csak mi ketten voltunk, mi ketten voltunk EGY, akár a borsó meg a héja.
Amióta anya lettem, a kapcsolatunk még jobban elmélyült. Még mindig ugyanazt látom férjemben, mint amikor megismertem. Ugyanazt a srácot, aki levett a lábamról, ugyanazt a pajkos mosolyt az arcán, ugyanazt a tekintetet, ahogy rám nézett. Továbbra is mi vagyunk „EGY”, és belőlünk van „Három”, így mi vagyunk egy EGÉSZ.
- Megváltoztam én…
Nem vágytam igazán gyerekre, de tudtam, ha szülni fogok, 30 éves koromra anya leszek. Nem siettettem a dolgot, a férjem már jobban kapkodott a gondolat után, mint én. Féltem a változástól, féltem az anyaságtól, féltettem a kapcsolatunkat. Most, ahogy itt írom a soraimat, a legkisebb lányom itt ugrál az ágyon mellettem, a gondolataimat is kiugrálja a fejemből, és csak nézem őt, ahogy hangos kacagása betölti a szobát… milyen lenne a világ, ha nem anya lennék? Ha reggelente a férjem derekas ébresztőjére ébrednék, ha a humorom a régi lenne, ha nem lennék ilyen unalmas, ha nem felemás zokni lenne rajtam titokban, amikor kimozdulunk a lakásból. Ha megehetném úgy az ebédem, hogy nem állok fel 10-szer az asztaltól, hogy „Anya, légyszi hozz nekem….”, és nem gondolnám ilyenkor magamban, hogy a „Pi**ába is már…”, nagyon hiányozna Nekem. Az aprócska kezek ölelése, a kis emberekből a hatalmas szavak, hogy „Anya szeretlek”, egy nehéz nap után a mosoly az arcukon erőt ad, derűt hoz a napjaimba, megerősítik bennem, hogy a világom velük szép.
Nem szeretnék az anyaság mellett kampányolni, hiszen aki anya, az tudja, hogy az egyik legnagyobb boldogság, amit egy nő kaphat az élettől, aki pedig tervezi, annak kívánom, Ő is tudja meg előbb-utóbb, hogy anyának lenni csodás érzés.
…amióta én vagyok anya, a világ megváltozott, és vele együtt én is. Felhők gyülekezhetnek a fejem felett, melyek árnyékot vetnek a mindennapjaimra, mégis, belül ragyogó napsugár árad szét bennem, melyet egy felhő sem tud beárnyékolni.
Boldog Anyák napját drága Anyukák!
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
LMR-CH-20210915-34