Ez a pillanat is eljött: közösségbe kerül a kisbabád! Függetlenül attól, hogy egy-kétéves korban megy bölcsibe vagy már három is elmúlt, és az ovit kezdi idén – az érzés ugyanaz.
Először kerül közösségbe, először tölt rendszeresen hosszabb időt külön tőled és a családjától. Cikkünkben összeszedtünk néhány személyes történetet és pár tippet, hogy könnyebb legyen ez az időszak – Kecskés Timi írása következik!
Bölcsibe már hat hónapos kortól járhatnak a babák, de ennél sokkal gyakoribb, hogy egy-másfél vagy kétéves kor körül kezdik meg a közösségi életet. Ilyenkor a többség már jár, kezd beszélni, egyre ügyesebben ki tudja fejezni, hogy mit szeretne és mit nem – és az anyák is ilyenkor kezdenek újra dolgozni. Van, aki a kisebb testvér miatt – vagy mert egyszerűen így döntött – nem választja a bölcsődét, hanem háromévesen az óvodával kezdi az intézménybe járást. Ez múlhat a lehetőségeken is: a legtöbb bölcsődébe nagy a túljelentkezés, előfordulhat, hogy azért kezdtek majd az óvodával, mert egyszerűen nem jut hely a bölcsiben – épp ezért érdemes időben jelezni, hogy szeretnéd beiratni a kicsit!
Ágiék is így jártak – a fiatal anyuka néhány hónappal a tervezett munkába állása előtt kapott egy remek ajánlatot. Kisfia csak két és fél éves volt, a közeli ovi nem tudta felvenni hároméves kora előtt. Gyorsan kellett keresgélni és dönteni, végül több környékbeli bölcsi elutasító válasza után egy családi napköziben sikerült helyet találniuk erre a néhány hónapra. – Szerencsére Csanád meglepően könnyen beszokott, szinte egyáltalán nem sírt és hamar megszerette a gondozóit is. Talán ilyen a személyisége, talán azért történt így, mert a harmadik gyerekem – mindenesetre így nyugodt lélekkel fogadtam el az állásajánlatot és kezdtem dolgozni.
Nem mindenki ilyen szerencsés: Petra hosszan, lassan szoktatta be Marcit, nekik így működött jól az elválás. A bölcsiben támogatták, hogy ott lehessen, amíg Marci igényli, és fokozatosan töltsön egyre több időt nélküle a kisfiú. – Talán sejtettem, hogy így alakul majd – mondja Petra. – Két hónappal a munkába állásom előtt kezdtünk bele a beszoktatásba. Engem megnyugtatott, hogy hagyok magunknak elég időt, és szükség is lett rá. Számunkra így volt jó, nem akartam erőltetni, sürgetni a folyamatot, és szerencsére a munkahelyem megvárt.
Hogy könnyebben menjen
A szakemberek – gondozók, óvónők, gyermekpszichológusok – egyetértenek abban, hogy a bölcsődei vagy óvodai beszoktatás mindenképpen traumát jelent a kisgyereknek és a családnak is. Sokféle javaslattal találkoztam azzal kapcsolatban, hogy hogyan tehetjük gördülékenyebbé az átállást. Ha van rá időtök, érdemes már a beszoktatás előtt is más környezetben hagyni a kicsit egy-egy órára: én például anyukámhoz szoktattam fokozatosan egy-egy délelőttre a fiaimat.
A legtöbb bölcsődében fokozatos a beszoktatás. Ez nemcsak a mama és a baba életét könnyíti meg, hanem a gondozók számára is sok fontos információval szolgál. A fokozatos beszoktatás azt jelenti, hogy az első napokon még együtt töltitek a csoportszobában azt a néhány órát, amíg a kicsi ismerkedik a gyerekekkel, leendő gondozóival és az új játékokkal. Ezalatt te is megismered a környezetet, az embereket, meg tudod nyugtatni a kisfiadat, kislányodat, ha kell – és ez rád is nyugtatóan hat majd. De a fokozatosság a gondozóknak is jó, hiszen ezalatt az idő alatt ők is sok mindent megtudnak rólatok. Mi segít a kicsinek megnyugodni, milyen játékokat és ételeket szeret, mennyire önálló, van-e olyan kedvenc tárgya, ami jó, ha mindig a közelében van, hogyan szoktad elaltatni – ezek az információk nagyon jól jönnek majd a következő hetekben! Ráadásul a gondozó és a kisgyerek közötti kötődés is ebben az időszakban alakul ki, ennek pedig nagy jelentősége van abban, hogy a kicsi alkalmazkodni tudjon az új helyzethez.
A beszoktatásra alapvetően két hetet szoktak szánni, de – ahogy Petra esetében is olvashattad – van, hogy többre van szükség, és az is előfordul, hogy kevesebbre. Ha van rá mód, próbáljátok meg az időtartamot a gyerek igényeihez szabni. Akkor se lepődj meg, ha a már ügyes bölcsised néhány hét után tiltakozik: sok gyereknek ekkor esik le, hogy a bölcsibe járás nem egy rövid kaland, hanem mostantól bizony rendszeres lesz.
Fontos, hogy mindig mondd meg őszintén a gyereknek, mire számíthat, és ezeket tényleg tartsd is be. Az órát még nem ismeri, de az „ebéd után jövök érted” vagy a „ma már itt is alszol, és amikor feébredsz, már hamarosan itt leszek” – számukra is érthető időpontokat jelölnek. Utána pedig tiétek a délután! Sok energiát és biztonságérzetet ad a frissen beszokott bölcsődésnek, ha ilyenkor minőségi időt tölthettek együtt. Legyen az játszóterezés vagy otthon összebújva mesélés – fontos a megerősítés, hogy anya és apa még megvan, és még mindig az övé.
Óvodába megyünk
Az ovi egy picit más, mint a bölcsi, akkor is, ha itt kezditek a közösségi életet. Az én három gyerekem közül kettő volt bölcsis, és két különböző oviba jártak, de mindegyikben az volt a szokás, hogy már első nap ott maradtak a gyerekek. A legtöbben az első egy-két hétben csak délelőttre maradtak az óvodában, és a nagy részük jól vette az akadályt. Más ovikban anyás vagy szülős beszoktatás van – bevallom, én is örültem volna ennek a lehetőségnek.
Bármelyik verzióval találkozol, nyugodtan tölts a gyerekeddel annyi időt, amennyire szükségetek van, persze úgy, hogy azért közben terelgesd a csoportszoba felé. Nála lehet a kedvenc játéka, az alvótársa, a kicsik a legtöbb oviba a cumit is bevihetik. Ha az segít neki, készülj egy anyaillatú ruhadarabbal, ami biztonságot ad, amikor elbúcsúzol tőle. Aki korábban bölcsődébe járt, annak várhatóan könnyebben megy majd a beszokás, de sok vagány ovikezdő hároméves szalad bátran a csoportba. Van, aki már nagyon várja az ovit, van, aki egy kicsit megszeppen a küszöbön – ebben is minden gyerek más, és egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.
Érdemes már az első óvodai nap előtt megismerkedni az ovi napirendjével, és fokozatosan ahhoz közelíteni a tiéteket is. Szoktasd az önállóságra öltözködés, evés terén – ez egyébként is az a kor, amikor lelkesen próbálkoznak a gyerekek új feladatokkal.
A legfontosabb talán mégis az – akár bölcsit, akár ovit kezdtek idén – hogy lélekben készülj fel az elválásra. Mit érzel, amikor arra gondolsz, hogy először néhány órára, majd egy teljes munkanapra az intézményben hagyod a gyerekedet? Szánj magadra is időt a beszoktatás előtt és gondold végig ezeket a dolgokat magadban. Egyikőtöknek sem lesz könnyű, és neked kell először felkészítened magad, hogy szorongásmentesen várd az első napot. A gyerekeknek szinte már közmondásosan érzékeny antennáik vannak, minden hangulatunkat könnyen átveszik. Én az önazonosság híve vagyok – ha biztatod a kicsit, miközben belül úgy érzed, majd kettészakadsz, akkor nem tudsz őszinte lenni. Törődj magaddal is, gondolj az előnyökre és a helyzet pozitívumaira, képzeld el, milyen jó lesz, amikor a már rutinos ovis, bölcsis gyereked szalad feléd!
Drukkolok minden idén ovit, bölcsit kezdő kisgyereknek és szülőnek – minden rendben lesz!
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
CH-20220919-14