Te is a falra másztál kamaszként, amikor gügyögő szülőket láttál magad körül mindenütt, akik a gyerekükbe szerelmesen, párás tekintettel rázták neki a kis csengőt? Nos, ez nem a dajkanyelv, de kétségtelenül kiábrándító épp megbuggyanó szülőket látni. Bende Tibby Apavlogger írása következik.
A dajkanyelv kicsit más. Proto-társalgásnak is nevezik, hívjuk előnyelvnek. Ez a felnőtt és a baba között kialakuló speciális, de mégis univerzális, akár nyelvek között átívelő kommunikációs eszköztár, amit mindannyian ismerünk. Mondok egy példát. „Ott egy zzzsiiiirááááááf!” Mondjuk a gyereknek jól tagoltan, egyszerű, akár hiányos mondatban, énekelve. Hopp, máris dajkanyelven beszéltünk hozzá. Ő pedig vette a lapot.
Elég hamar megtanulják, hogy az „ott egy”, vagy a „nézd, ott a” kifejezések (amiket az ő számukra „bekészített”, erre a célra használatos hangon kimondunk) után a szó következik, ami annak a neve, amire éppen mutatunk. Így fogja szépen megtanulni, hogy a dolgoknak van nevük. Meg azt is, hogy lehet mutatni, és van itt és ott, stb.
A dajkanyelvet tanuljuk?
Ezt akaratlanul is használjuk, annyira ösztönös, mint a ringatás. A múltkor volt egy adásom a Babalaborral, ott beszélgettem két nyelvész professzorral ezekről a dolgokról, nem magamtól vagyok ám ilyen okos, még mielőtt ezt feltételeznéd.
Ők elmondták, hogy a dajkanyelv eléggé hasonlít ahhoz, ahogy például egy kutyával beszélünk. Erre vannak kutatások is, és ha megfigyeled, te is rájössz, hogy tényleg. De amíg a kutyával mindig ugyanúgy beszélünk, addig a gyerekkel kapcsolatos beszédünk az ő fejlődési szintjének megfelelve változik. Az „ott egy autó”-ból hamar az lesz, hogy „nézd, ott egy döntött lámpás bogárhátú, ’64 előttről, mert az öt csavaros futómű van alatta, és keskeny nyomtávos…”. Ez mondjuk jó pár év, de érzitek az átmenetet. Lehet, hogy közben lesznek ilyenek, hogy „ott egy piros autó”, meg hogy „ott megy egy kukásautó”.
A dajkanyelv szerepe
A dajkanyelv szerepe egyben az is, hogy az érzelmeket irányítsa: megnyugtató legyen, kifejezze, hogy most örülünk, vagy sietünk, boldogok vagyunk vagy éhesek éppen, esetleg félni kell valamitől. A benne lévő hangsúlykontúrok segítenek abban a babának, hogy felismerje a közvetíteni kívánt érzést, később a szavak mondatokká alakulnak, és ez alkotja a mondanivalónkat. Vagy visszafelé: a mondatok szavakból állnak, amelyek között eltérő funkciójú szavak sorakoznak: vannak, amik dolgok nevei, vannak, amik állapotot fejeznek ki, vagy éppen tiltanak, ami talán a legfontosabb civilizációs és evolúciós szempontból. „Ne edd meg a mérgező növényt” ugye…
A beszédfejlődésnek egyszerre három irányból állnak neki, vagyis állunk, mert ezen te is átmentél. Figyeljük magát a kiadott hangsort, ebből lesz a szó, majd a mondat. Figyeljük a hanglejtést, a hangerőt, a beszédtempót, ebből jövünk rá, hogy bátorítanak épp valamire, vagy tiltani akarnak valamit. És végül a nyelven kívüli körítést, amit én activitynek szoktam hívni, a testtartást, a mimikát, a gesztust. Erre ők nagyon-nagyon figyelnek, ennek megfelelően érdemes kezelni a jövőben.
Összességében azt ismerik fel a gyerekek a legjobban, hogy most mutatni, tanítani szeretnék valamit neked, úgyhogy figyelj. Ezt a hanglejtésből tudja, már egész kis korában. Olyannyira, hogy a saját kis statisztikai módszerével, hetek (de inkább napok) alatt érti meg, hogy melyik az elefánt, és ismeri fel a lapozós könyvben magabiztosan. Egészen megdöbbentő. Innen már csak egy lépés, és elkezdi ismételgetni, amit hallott és értett, de ennek feltétele, hogy a beszédkészséghez szükséges szervek elérjék a megfelelő fejlettségi fokot.
Érted már, miért „gügyögünk”? Mostantól biztosan másképp tekintesz majd erre is.
Szeretettel írta neked a cikket Bende Tibby Apavlogger, a Youtuberól.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
LMR-CH-20210915-34