1985-ben a WHO káros gyakorlatnak minősítette a gátmetszés rutinszerű alkalmazását, és arra bátorította a szülés körül segítő szakembereket, hogy alternatív módszerként a gátvédelmet válasszák. Ízlelgessük csak az évszámot: 1985. Sokan közületek, akik most ezeket a sorokat olvassátok, akkoriban vagy még később születtek, és mára ti is egy, két vagy több gyereket nevelgettek. Nagyon kíváncsi lennék, milyen arányban részesültetek gátvédelemben, és hány gátmetszésen átesett anya van köztetek?
Nézzünk egy kis statisztikát!
A 2018-as adatok alapján valószínűleg elég sok – annak ellenére, hogy már akkor sem lett volna szabad általánosan végezni a gátmetszéseket, amikor ti születtetek, különösen nem bő harminc évvel később. A statisztika szülészetenként vizsgált adatokról szól, így van olyan kórház, ahol 0 szerepel a listában, máshol 15-17%, de a legtöbb helyen ennél sokkal magasabb az arány. Mindössze hét olyan szülészetet találtam, ahol 30% alatti, 12 kórházban 30 és 50% közötti a gátmetszések aránya, és 60 szülészetből 41-ben ennél is magasabb. Azaz: az ország kórházainak kétharmadában a nők több mint fele elszenvedi ezt a beavatkozást. Hogy lássuk a statisztika felső végét is: 27 kórházban 60%-nál is több esetben alkalmaztak gátmetszést, és van olyan hely, ahol száz nőből 85 esetében vágtak gátat!
Éppen úgy, ahogy a császármetszési statisztika esetében, a gátmetszéseknél is sok magyarázatot hallhatunk: szükséges beavatkozás, meggyorsítja a szülést, megmentheti a babát. És éppen úgy, ahogy a császármetszések esetében, itt is elhiszem ezt az érvelést minden olyan esetben, ahol körültekintően kísért, felesleges beavatkozásoktól mentes vajúdás és szülés, szabadon mozgó anya esetében volt rá valóban szükség. Biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz az érintett nők 85%-ára, de meg merem kockáztatni, hogy az egyharmadukra sem.
Mi is az a gátmetszés?
A gát a hüvely és a végbélnyílás közötti izmos fal, ami a baba fejének megszületése előtt, a tágulás csúcspontján bizony nagyon feszül. Az orvosi álláspont az, hogy a sérülések – repedés, szakadás – megelőzésére jobb egy kis vágással szélesebbre tárni a kaput – ez maga a gátmetszés – így előbb megszületik a baba, és a sebellátás, gyógyulás is könnyebb, mint szabálytalan sérülés esetén. Ezzel az érveléssel aztán könnyen rutinná vált a gátmetszés, különösen ott, ahol a személyzet nem ismeri a gátvédelmet, gyorsítják a szülést vagy nem engedik az anyának a neki kényelmes testhelyzet felvételét.
Az egyre ismertebb bábai modell ezzel szemben abból indul ki, hogy a szülés egy természetes élettani folyamat, egy magától működő rendszer, amelyben nincs helye rutinszerű beavatkozásnak. Van viszont odafigyelés, természetes ritmus, az anya igényeinek szem előtt tartása – és ez önmagában sok lehetőséget nyújt a gátvédelemre. Sőt, már hetekkel a szülés előtt is tehetsz érte: gátmasszázsolajjal rugalmasabbá teheted a gátadat, és tanulhatsz olyan légzéstechnikát is, amely megkönnyíti majd a baba áthaladását a szülőcsatornán. Szülés közben pedig egy hozzáértő szülésznő vagy bába tartja, masszírozza vagy épp melegíti a gát környékét, így segítve a sérülésmentes kitolást.
Van, amikor már ez sem érdekel
A leírás alapján talán kimondható, hogy önszántából senki sem választaná a gátmetszést. Ha bármelyik testrészemmel kapcsolatban megkérdeznék, hogy vágjuk vagy védjük, gyors és egyértelmű lenne a válaszom: védjük! Különösen, ha egy ennyire érzékeny területről van szó. Mégis, saját tapasztalatomból is tudom, hogy eljöhet az a pont, amikor már minden mindegy, csak jöjjön ki valahogyan az a baba.
Már az első szülésemnél is fontos volt számomra, hogy gátvédelemhez értő szülésznő álljon mellettem – szerencsére a választott kórházban mindenki értett ehhez. Hogy miért lett mégis gátmetszésem, abban sok szempont közrejátszott: első baba nagy fejecskével, a járkálás és labdán ülés után mégis hanyatt fekvő pózba kényszerítés, és persze az orvosom sokéves rutinja. Elfogadtam, hogy ez most így sikerült, és bizony ott és akkor, a kitolás kellős közepén nem is nagyon tiltakoztam. Ma már tudom, hogy a kismama azokban a pillanatokban, abban a módosult tudatállapotban nem is kell, hogy képes legyen kiállni magáért: erre való a kísérő, az előzetes megbeszélések, a szülő nő kérését tiszteletben tartó szakemberek, no meg a szülési terv.
A második kisfiam születése volt a legszebb. Talán szerencse, hogy a választott orvosom épp nyaralt – lehet, hogy ezért hagytak a párommal szépen, lassan, ráérősen vajúdni. Sétáltam, négykézlábaztam, labdán ültem, amennyit akartam – csak a legvégén jött megint a szülőágy, most már legalább állítható, félig ülő helyzetű. A baba is kisebb volt, és itt tényleg aktívan segített a hozzáértő szülésznő, Ráadásul az volt az érzésem, hogy az ügyeletes orvos mellett inkább mintha ő vette volna át a vezetést. Így aztán a középsőm sérülés nélkül született, hihetetlen érzés volt utána! A harmadiknál aztán visszakaptam: ő volt a legnagyobb, a gátvédelem ellenére repedtem, de most igazolódott a bábai szemlélet. Tapasztalhattam, hogy a természetesen keletkezett, felszíni sebek tényleg könnyebben gyógyulnak, mint a szükségtelen vágás. Sajnos a sérüléshez aranyér is társult ennél a szülésnél, itt bizony szenvedtem a felépüléssel. Olyan komplikációim viszont nincsenek, mint sok ismerősömnek, akiknek évekkel később is fáj a gátsebük, érzékeny a frontokra – és akkor még nem is említettem azt a szülészeti erőszaknak tekinthető eljárást, amikor egy plusz öltéssel teszik szűkebbé a hüvelybemenetet „hogy apának jó legyen”. Igen, ilyen is van, megtörténik nőkkel a beleegyezésük nélkül, sőt a kérésük ellenére.
Az egészséged fontos!
Szóval, bár elismerem, hogy volt olyan pont a szüléseim során, amikor azt mondtam, hogy már engem sem érdekel semmi, neked azt üzenem: ne legyél ilyen! Érdekeljen az egészséged, a tested épsége, és az, hogy minél kevésbé zavarjanak meg külső tényezők, amikor világra hozod a kisbabádat. Nemrégiben hallgattam egy podcastet szüléstörténetekről, és bevallom, elképedtem, hogy a kétezres években intelligens felnőtt nők mennyire elveszettek lehetnek kórházi közegben. Az egyórás beszélgetés konklúziója ennyi volt: tájékozódj! És ha ez alapján a gátmetszést érzed biztonságosabbnak, válaszd azt – a döntés, néhány veszélyhelyzet kivételével, a tiéd.
Egyre több kutatás támasztja alá, hogy a rutinszerűen végzett gátmetszés semmilyen előnnyel nem jár. Nem gyógyul könnyebben és gyorsabban, mint a természetesen keletkezett sebek, nem teszi jobbá a szülés utáni szexuális életet, cserébe többféle, akár hosszútávú komplikációval is járhat. Ne legyél áldozat: olvass, informálódj, írj szülési tervet, beszéld meg a személyzettel, hogy mit szeretnél, és legyen veled olyan kísérő, aki képviseli is ezt, amikor te lemerülsz a szülés bugyraiba. Én drukkolok!
A cikk az Elevit Complex termékek forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
CH-20221026-38