Hiszel a nemek törvény előtti, gazdasági, politikai és társadalmi egyenlőségében? Ha a négyből legalább három pontra igen a válaszod, akkor bizony te is feminista vagy.
A feminizmus ugyanis az általános hiedelemmel ellentétben nem valamiféle harcos vagy férfigyűlölő mozgalom. A feminista egyszerűen az a személy, aki hisz a nemek közötti egyenlőségben – a feminizmus pedig az a mozgalom, ami ebbe az irányba igyekszik terelni a gondolkodást és a világ működését.
Magyarországon még mindig – és manapság megint egyre inkább – szitokszónak számít a feminizmus. Pedig a feminista mozgalmaknak komoly szerepe volt nemcsak abban, hogy ma már munkába járhatunk, szavazhatunk és megválaszthatjuk, hogy milyen ruhát veszünk fel, hanem a társadalmi változásokban, sőt, a férfiak modern kori helyzetének alakulásában is. Kezdetben a gazdasági egyenlőség és az oktatás szabadsága volt a fő cél, később már a magánélet szokásain is szerettek volna változtatni a mozgalom hívei és a hozzájuk csatlakozó egyre több nő és férfi. Ide tartozik a test és a szexualitás feletti önrendelkezés joga, ami az élet legtöbb területét érinti – gondoljunk csak az abortusz szabályozásának szigorítására vagy éppen a szülészeti erőszak témakörére, de ott van az üvegplafon jelensége, vagy a nők és férfiak gyerekekkel otthon töltött idejének megosztása is.
A szociológusok szerint a női törekvések, a hagyományosan nőiesnek tekintett értékek fontos szerepet játszottak a jobb, kiegyenlítettebb, szolidárisabb társadalom kialakulásában. Nemcsak a nőkkel kapcsolatban igaz ez: a társadalmi gondoskodás, a családi szerepvállalás, a nők munkavállalása és azonos bérezése – csak hogy néhány dolgot említsek – a férfiak életére is előnyös hatást gyakorol.
De mit is akar még a feminizmus?
Gyakran hangzik el ez a kérdés: hiszen szavazhatunk, dolgozhatunk és nem állítanak pellengérre, ha kilépünk a kapcsolatunkból, ugye? De vajon ez elég?
Azokat a célokat, amelyekért több mint százhúsz éve a szüfrazsettek kezdtek küzdeni, mára többségében elértük. Az egyenlőség és a döntési szabadság azonban még nem valósult meg: elég, ha csak a láthatatlan munkára gondolunk, vagy a férfi és női munkák körül kialakult sztereotípiákra. Még mindig általános, hogy a nők tulajdonképpen dupla műszakban dolgoznak, hiszen a munkájuk mellett a háztartási feladatok nagy részét ma is ők végzik, és a gyerekekkel kapcsolatos feladatok java része is rájuk hárul. „Cserébe” a férfiak sokszor dupla műszakot vállalnak a pénzkereső munkából. Pedig az otthoni élettel való elégedettség járul hozzá a legnagyobb mértékben az általános boldogsághoz – egy ilyen helyzetben azonban mindkét fél csapdában fogja érezni magát.
Mondok egy másik példát. Biztosan láttál már olyan posztot a közösségi médiában, amiben egy férfi vagy egy nő beszámol valamilyen sikeréről: tartott egy előadást, elért egy mérföldkövet, teljesített egy futóversenyt. Ha nő az illető, biztos lehetsz benne, hogy a reakciók nagy része a külsejére fog vonatkozni: milyen csinos, mennyit fogyott, de jó ez a kép róla. Magát a tartalmat, a teljesítményt – ha el is olvassák –, ritkán méltatják. Férfiak esetében ez épp fordítva működik: gratulálnak, elismerik, és senkinek eszébe se jut szóba hozni az illető megjelenését.
A minap láttam egy riportot egy tematikus videócsatornán, ahol épp azt jelentették be, hogy új sorozatot indítanak: havonta vendégük lesz a témához kapcsolódó magazin főszerkesztője, ez a mai az első alkalom. A férfi riporter a következő kérdéssel nyitott a főszerkesztő felé, aki természetesen nő volt: hogyan lehetséges, hogy családanya létére képes ellátni a munkáját is? Az illető frappánsan reagált a kínos helyzetre, nekem pedig szekunder szégyenérzetem volt. Ilyen kérdést egy férfinak sosem tesznek fel! Nekem is van hasonló tapasztalatom: hobbi terepfutóként gyakran hétvégén megyek hosszabb futásokra, és mivel a közvetlen környezetünkben nincs erdő és hegy, ez egy kirándulással is járó több órás program. Nem egyszer ért a vasárnap déli harangszó az erdőben, és meg is kaptam férfi túrázóktól vagy épp kommentelőktől, hogy egy rendes asszonynak ilyenkor hol lenne a helye.
Szemellenzős feminizmus
A feminizmus, mint a társadalmi mozgalmak általában, változik és reagál a kor igényeire, a változó szerepekre, körülményekre. Miközben mi a testünk feletti önrendelkezésért tüntetünk az abortusz szigorítása kapcsán, az iráni nők azért küzdenek, hogy senki ne halhasson meg azért, mert nem volt megfelelően eltakarva a haja. Miközben a mi problémánk a láthatatlan munka és az egyenlőtlen munkamegosztás, a világ másik részén nők és gyerekek éhbérért robotolnak a textiliparban – nem mellékesen azért, hogy mi itt a világ tehetősebb felén olcsó pamutpólót vásárolhassunk a fast fashion láncok üzleteiben.
De nem kell ilyen messzire mennünk, ha a nők és férfiak helyzete közötti egyenlőtlenség mellett a nők különböző csoportjainak helyzetére szeretnénk ránézni. A közvetlen környezetünkben is hajlamosak vagyunk negatívan megítélni olyan nőket, akik valamelyik kisebbséghez tartoznak, hátrányos helyzetűek, vagy egyszerűen eltérő a hátterük a miénktől. Azt gondoljuk, hogy a másik az eltérő életmódja miatt kevésbé alkalmas a gyereknevelésre, vagy nem képes átgondolt döntéseket hozni. Azt hisszük, hogy néhány tényező ismerete már az jelenti, hogy belelátunk a másik életébe – pedig legtöbbször csak a felszínt vagy az élet egy szeletét ismerjünk.
A valódi feminizmus nem ítél anélkül, hogy megkérdezné az érintettek véleményét. Ahogy a nők munkavállalásának jogáért folytatott küzdelem sem arról szólt, hogy mindenki kötelezően vállaljon nyolcórás munkát, hanem a szabad döntés lehetőségéről, úgy a feminizmus mai megjelenésének is az a valódi célja, hogy megismerjük és tiszteletben tartsuk a másik ember felelős döntéseit. Legyen szó munkavállalásról, öltözködésről, házimunkáról vagy arról, hogy ki meddig marad otthon a gyerekkel. A beszélgetés, egymás megismerése és támogatása mindig jobb út, mint magunkban ítéletet hozni részinformációk alapján.
A feminista férfi
Nem ellentmondás ez? Miért lenne feminista egy férfi? Visszautalok a cikk elejére: a feminizmus nem más, mint a nemek egyenlőségének eléréséért dolgozó mozgalom. A feminista férfi egyszerűen ebben hisz, és ez a hétköznapjaiban is megjelenik: a párkapcsolatában, az apaságában, a munkahelyén. Felismeri, hogy egy egyenrangú kapcsolatban az ő élete is boldogabb lehet, hogy a házimunka megosztása azt is jelenti, hogy kompetensebb lesz a saját életében – azaz ő is tudja, hol tartjátok a kislányotok ruháit és nem kell előre főzni rá két napi élelmet, ha valamiért nem leszel otthon. Teljes értékű, döntésképes felnőtt férfiként ezekben a dolgokban ugyanúgy vállalja a felelősséget, mint a munkájában, és ezzel mindkettőtöknek jót tesz. Kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről – én olyan jövőt kívánok a lányainknak, amelyben mindez már teljesen természetes.
Lejegyezte: Kecskés Timi.
A cikk az Elevit Complex termékek forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
CH-20230109-44