Vajon melyik életünk leghosszabb kapcsolata? A szüleink az elsők, akikkel életünkben találkozunk és ők jó esetben sokáig kísérnek minket. Van azonban húsz-harminc vagy akár még több év előnyük velünk szemben. A párkapcsolatunk akár öt-hat évtizedig is eltarthat – ha ennyire szerencsések is vagyunk, az vajon életünk leghosszabb kapcsolatát jelenti? Kecskés Timi írása következik.
Létezik egy kötelék, amely szó szerint az egész életünket végigkíséri, néhány év eltéréssel a születésünktől a halálunkig. Ez pedig – persze csak azoknál, akik nem egykék – a testvérkapcsolat. A testvérünk az, akire bármikor számíthatunk, és aki – a barátainkkal ellentétben – mindent tud a gyerekkorunkról. Közösek az élményeink, a tapasztalataink, hiszen ugyanabban a családban nőttünk fel. Ha jó viszonyban vagyunk a testvéreinkkel, mi is hasonlót szeretnénk a gyerekeinknek, ha pedig nem ideális a kapcsolatunk, akkor épp emiatt tartjuk fontosnak, hogy a sajátjainknak jobb legyen.
A testvérek egymáshoz való viszonya ugyanolyan fontos a személyiségfejlődés szempontjából, mint a gyerekek és a szülők kapcsolata. A gyerek, a leendő felnőtt egyénisége leginkább a családban alakul, amelynek minden tagja hatással van egymásra. Bonyolult kapcsolati hálózat, különböző dinamikák a tagok között: ez a sokféleség segít kialakítani azokat a személyiségjegyeket, amelyek kombinációja csak ránk jellemző.
De mi történik a családban, amikor kistestvér születik? Hogyan változik a háromtagúból négytagúvá, majd később esetleg még tovább bővülő família élete? Mitől függ, hogy milyen lesz a testvérek kapcsolata? Szerencsére már ezzel is számos cikk, könyv és kutatás foglalkozik – lássuk, mire jutottak.
Testvérkapcsolat: ahány, annyiféle
Abban a legtöbb kutatás egyetért, hogy a legmeghatározóbb a családi közeg. Ezalatt nem az anyagi lehetőségeket, a gyerekeknek vásárolt játékok és eszközök mennyiségét értik, de még csak azt sem, hogy közös vagy külön szobában laknak a testvérek. A kutatások azt mutatják, hogy azok a testvérek lesznek felnőttként is jó kapcsolatban egymással, akik szeretetteljes, vidám és egyszersmind meghitt családokban nőnek fel. Ezekben az otthonokban jelen van a szervezettség, de nem katonás a napirend, van benne rugalmasság is, a szülők párkapcsolata pedig harmonikus: természetesen lehetnek közöttük súrlódások, de az alapot a szeretet és az együttműködés, egymás támogatása adja.
A gyerekek koruktól és habitusuktól függően sokféleképpen reagálhatnak arra, ha kistestvérük születik. Megnyugtatlak benneteket: a testvérféltékenység teljesen természetes, normális dolog, ami valamilyen formában minden nagytestvérré váló gyereknél bekövetkezik, és nem befolyásolja azt, hogy sok évvel később milyen viszonyban lesznek egymással a tesók. Sok beszélgetés, könyvek olvasgatása, jó minták a családban – mindez sokat segíthet ennek az időszaknak a megkönnyítésében.
Később aztán sokféle irányban változhat ez a kapcsolat, aminek gyökerei a gyerekek személyiségében és a szülő-gyerek kapcsolatban rejlenek. Előfordul, hogy az egyik – általában a kisebb – gyerek utánozza, másolja a másikat, vagy éppen istenként bálványozza szeretve tisztelt testvérét. Mindkettő nehézséget jelent nemcsak a követett, bálványozott gyerek, de a testvére számára is. Eljön az az életkor, amikor nem követhetik egymást mindenben a gyerekek, és ez feszültséget, fájdalmat okozhat bennük. Kialakulhat kölcsönös függés is: a gyerekek az egészségesnél szorosabban kötődhetnek egymáshoz, mindent csak együtt csinálnak, egymásra vannak utalva. Ez gyakran a szülők távolságtartó viselkedéséből vagy túlzott elfoglaltságából adódik, hiszen ilyen helyzetben a testvérek egymásban keresik a szeretet és az érzelmi gondoskodás forrását.
Az ideális helyzet, amikor a természetes testvérféltékenység és a normális konfliktusmennyiség mellett a gyerekekből elég jó testvérek lesznek. Folyamatos kapcsolatban vannak, szeretik egymást, de engedik a másikat a maga útján járni, képesek önállóan is eltölteni az idejüket, de élvezik, amikor újra együtt vannak. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ilyen tesók sohasem veszekszenek vagy bántják egymást! Teljesen átlagos gyerekekről van szó: nem tökéletes testvérek, hanem elég jók.
Mit tehet a szülő?
A korábbiak alapján a harmonikus családból harmonikus kapcsolatot működtető testvérek kerülnek ki. Nem meglepő – de erre mindannyian törekszünk a párkapcsolatunk, na meg az élhető mindennapjaink érdekében is. Mi az, amire kifejezetten a jó testvéri viszonyok érdekében érdemes odafigyelnünk?
Talán a legfontosabb megismerni a gyerekeinket, és elfogadni azt, amilyen az egyéniségük, amit szeretnek, ami fontos nekik és azt is, ami nehézséget jelent számukra. Még az ikrek sem egyformák, ami a belső tulajdonságaikat illeti: éppen ezért jó odafigyelni arra, hogy csak saját magukhoz hasonlítsuk a gyerekeket, ne egymáshoz. Így a fejlődésüket, az elért eredményeiket is ahhoz képest fogjuk értékelni, hogy az adott testvérnek ez mekkora jelentőségű – akkor is, ha a húga vagy öccse a kisujjából is kirázza ugyanazt.
Legyen a gyerekeknek saját idejük, amit azzal tölthetnek, amivel ők akarnak. Ha az egyik imádja az agyagozó szakkört, míg a másik inkább kosárlabdázni járna, ne erőltessük a közös időtöltést, már amennyiben ezt a családi logisztika és költségvetés megengedi. Emellett az is szuper, ha időről időre csak egy gyerekkel szerveztek programot. Hadd élvezze mindegyik egy kicsit, hogy most ő apa-anya egyszem kicsi kincse – aztán persze a másiknak is jut ugyanebből. Nálunk a kicsi jobban szeret kirándulni, a nagy inkább otthonülő típus, így rendszeresen tartunk anyanapokat: én túrázom az öcsivel, amíg a nagytesó apával élvezi a lazulós programot.
Nem kell egyformán szeretni a testvéreket! Fontos: ez nem a szeretet mennyiségére értendő, hanem arra, ahogyan kimutatjuk. A gyerekeknek is van szeretetnyelvük – ha még nem ismered a sajátodat, itt elvégezhetsz egy tesztet, és ha a kicsiknek van türelmük hozzá, velük is kipróbálhatod. Van, aki abból érzi, hogy szeretik, ha sokat ölelgeted, másnak közös játékra van szüksége, de az is lehet, hogy az adja meg neki az érzelmi biztonságot, ha hozol neki egy-egy apróságot a munkából hazafelé.
A kutatások szerint jobb, ha nem óvjuk meg mindentől a gyerekeket: a munkával például a koruknak megfelelő feladatokon keresztül már egészen kis korban megismerkedhetnek. Veszekedéskor sem feltétlenül kell a szülőknek igazságot tenni. Persze avatkozzunk be, ha átlépnek egy határt, de inkább csak segítsük a kommunikációjukat, hogy maguk találják meg a számukra megfelelő megoldásokat.
Szülőnek lenni nem könnyű feladat – ahogy testvérnek lenni és testvéreket nevelni sem az. Neked van már tapasztalatod? Oszd meg velünk kommentben: mi vált be leginkább a testvérek terelgetésében!
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
CH-20220706-60