Karácsonyi ebéd, a teljes nagycsalád jelen: a bátyád a feleségével és a két kisgyerekükkel, a húgod és a szüleid mellett a nagynénéd teljes ötfős családja is az asztal körül ül, amikor a nagymamád ellágyulva rámosolyog az etetőszékben rugdalózó legkisebbre, és hozzád fordul a kérdéssel: és ti mikor akartok gyereket?
Tipikus helyzet, amiből nehéz kivágni magad, hiszen ilyenkor legtöbbször köpni-nyelni sem tudsz. A párod köhögőrohamot kap, valaki a rokonságból pedig biztosan rákontráz a kérdésre: őt is érdekli a válasz! Egészen hasonlót éltem meg abban az évben, amikor a második gyerekkel próbálkoztunk, de sehogy sem akart megérkezni. A nővérem épp akkor jelentette be, hogy babát vár, anyukám pedig a gratuláció és az örömkönnyek után pontosan a fent említett kérdést tette fel nekem – ami a lehető legrosszabbkor és a legrosszabb módon érkezett. Hiszen természetesen örültem a nővérem örömének, a jó hírnek, az új kisbabának a családban, de nagyon fájt, hogy nekem egyelőre nincs részem ugyanebben.
Nehéz ilyenkor frappánsan válaszolni, és bennem az is kérdés, hogy kell-e? Felvállalhatjuk őszintén az érzelmeinket, a történetünket, hogy miben vagyunk épp? Messzire vezet ez a kérdés, mert ha egy picit megpiszkáljuk, a mélyén ott lapul az is, hogy vajon azokkal vagyunk-e együtt az ünnepek alatt, akikkel valóban szeretnénk? Akikkel olyan bizalmi légkörben tudunk ünnepelni, hogy nincs kellemetlen kérdés és nincs titokban tartott történet?
De nemcsak a karácsonyi családi vacsorán, hanem a céges bulin vagy szilveszterkor is elhangozhatnak olyan kérdések, amik tapintatlanok vagy akár felháborítóak is lehetnek. Néhány a környezetemből az elmúlt évekből, a teljesség igénye nélkül:
- Mikor szerzel végre egy rendes állást? (Köszi, annyira örültem, amikor a mostanit megkaptam, imádom a munkám!)
- Ő a barátod? Biztos vagy te ebben? (Eddig azt hittem, de most, hogy mondod, felülvizsgálom… ja, nem.)
- Nem kéne már neked egy rendes pasi? (Szerinted kellene? Nem mondod, én még sosem gondoltam rá…)
- Jövőre harminc leszel? Ketyeg az óra! (Kétségbeesetten próbálkozunk harmadik éve, de köszi, hogy szólsz…)
- És ki vigyáz a gyerekekre, amíg te bulizol? (Az apjuk. Teljes értékű szülő ő is. A férfi kollégáktól nem akarod ugyanezt megkérdezni?)
- Mindig így viselkedik a kisfiad? Én ezt biztosan nem engedném… (Térjünk vissza erre, amikor lesz gyereked és épp dackorszakban lesz, jó?)
A sort a végtelenségig folytathatnánk, hiszen a téma kimeríthetetlen, de ahogy körbekérdeztem az ismerőseim között, megerősítették, hogy legtöbbször az élet nagy mérföldkövei: párkapcsolat, házasság, gyerekvállalás és a munka a témák. Egy másik örökzöld a külső: hogy nézel ki, mit vettél fel, híztál vagy fogytál? A legjobb, amikor komoly vita alakul ki a vacsora fölött arról, hogy túl sovány vagy-e (egyél már, drágám, elfúj a szél, nincs rajtad mit fogni) vagy éppen, hogy fogynod kéne (ne mondj már ilyet neki, folyton tömi magát, ez a nadrág is szűk rajta).
Kérdésekre tanácsok
Ezekben a kérdésekben, illetve a kérdezőkben azt szeretjük a legjobban, hogy általában kész válaszuk vagy megoldási javaslatuk is van a saját kérdésükre. Valójában te nem is kellesz a képbe: mindenki jobban járna, ha az illető önmagával beszélgetne. Sajnos ez nem megy ilyen egyszerűen, és a kéretlen tanácsok tüskeként fúródnak a bőröd alá. Úgy tűnik, mindenki jobban tudja, hogyan kellene párt találnod, mikor van itt az ideje a gyerekvállalásnak vagy a kistestvér érkezésének, mit csinálj, hogy a harmadik végre fiú legyen (amikor pedig te tökéletesen boldog lennél csupa lánygyerekkel is). A gond csak az, hogy míg a kérdés kellemetlen, de még elüthető egy-egy tréfával, a tanácsot viszont egyáltalán nem kérted. A legtöbbször váratlanul is érnek, és valljuk be, még ha szándék is lenne rá, nehéz ezeket szépen megfogalmazni.
A kérdés, ami vörös lámpaként villog ilyenkor mindannyiunk fejében, a következő: MIÉRT? Miért gondolja úgy a férjem nagynénikéje, hogy bármi köze van ahhoz, hogy lesz-e még egy gyerekünk, és ha igen, mikor? Miért tartozik Julcsira a beszerzésről, hogy hol vannak a gyerekeim, amíg én céges vacsorán ülök?
A válasz: azoknak, akik nem állnak közel hozzád, nincs közük ezekhez a dolgokhoz, és még a közel állóknak sem így. De akkor mit tehetsz?
Így vértezd fel magad a kellemetlen kérdések ellen
Lehet, hogy közhely, de nekem nagyon sokat segített az a gondolat, hogy másokon nem tudok változtatni, de önmagamon igen. Ha megtanulok úgy reagálni a nehéz helyzetekben, hogy egyértelműen meghúzzam a határaimat, miközben nem vagyok bántó, akkor másokra is hatással lehetek. A tapintatlan emberek sokszor egyszerűen nem tudják, hogy bántó, amit mondanak. A legtöbben jó szándékkal teszik: ha egyszer megkérdezed tőlük, valószínűleg ez ki is derül. „Én csak azt akarom, hogy boldog légy” – mondják.
És ezzel nincs is semmi gond. Milyen szerencsések vagyunk, hogy ennyien szeretnének minket boldognak látni! Mutassuk meg nekik, hogy hogyan lehetnek úgy részei a boldogságunknak, hogy nem bántanak közben. Az én első lépésem ilyenkor: egy pillanatra megállok, veszek egy mély levegőt, és végiggondolom, mit is szeretnék válaszolni. (Ha már a kérdező nem tette ezt, mielőtt megszólalt.) A válasz lehet egy egyszerű határhúzás: ne haragudj, erről most nem szeretnék beszélni. De lehet valódi válasz is: nem tervezünk esküvőt, köszönjük, boldogok vagyunk így. Vagy: a kisfiam már nagyon fáradt, sok neki az inger itt, pihenésre lenne szüksége. Tudnál segíteni keresni egy nyugodt helyet?
Ha nem kérdésről, hanem tanácsról van szó: nagy levegő, és „köszönöm, majd megfontolom”. Ezzel kifogod a szelet a másik vitorlájából, nem állsz le vele vitatkozni, de közel se engeded érzelmileg, hogy megbánthasson. Azt is megteheted, hogy őszintén elmondod, hogy kellemetlen számodra a kérdés vagy a tanács, ünnepelni jöttél, és szeretnéd, hogy tiszteletben tartsák a magánszférádat. Persze van, akit ez sem tántorít el, ilyenkor jöhet a „nem fogok ma este erről beszélgetni veled” és akár tovább is állhatsz.
Remélem, idén kevesebb jutott a kellemetlen kérdezősködésből és tanácsokból az ünnepek alatt – itt a január, ideje összejönni a barátnőkkel és némi forralt bor mellett kiengedni a feszültséget!
Lejegyezte: Kecskés Timi.
A cikk az Elevit Complex termékek forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
CH-20230109-44