Anya lettél. Talán nem is most és nem is egyszer, talán már évekkel ezelőtt, és azóta kettő, három vagy több gyereked is van. Erre vágytál, nem igaz? Elképzelted a babaillatú hétköznapokat, a sok sétát a tiszta levegőn, az összebújásokat a kisbabáddal, a közös játszást és programokat a nagyobbal, aztán a tesókkal. Tulajdonképpen, ha belegondolsz, ez mind meg is valósult – és te bűntudattal küzdesz, mert nem érted, hogy ha az álmaid ilyen szépen valóra váltak, akkor miért vagy mégis elégedetlen, örökösen fáradt és fásult? Keresed azt az energikus fiatal nőt magadban, aki korábban voltál. Próbálod megtalálni, miközben igyekszel megfelelni a saját, családról szőtt álmaidnak és a külvilág elvárásainak. Ismerem a helyzetet, amiben találtad magad, mert én is voltam benne.
Kecskés Tímea írása következik.
Szülői kiégés?
Bizony, nemcsak munkahelyi, hanem szülői kiégés is létezik. Nem vagyok pszichológus, de ha az lennék is, távol állna tőlem, hogy egy beszélgetés vagy az élet egy-egy szelete alapján komolyabb következtetést vonjak le, így csak a saját tapasztalatomat tudom elmesélni. Három gyerek mellett már több éve egy multinacionális cég logisztikai osztályán dolgoztam. Biztosan sokan ismeritek ezt az életformát: reggel rohanás, ráadásul a három gyerek három különböző iskolába járt. Aztán a munkahelyen szuperhatékonyság, hogy beleférjek a nyolc és fél órába. Íróasztalnál elköltött ebédek, sebtében felhajtott kávék, majd a kolléganők rosszalló pillantásainak elviselése: hiszen én vagyok az, akinek muszáj fél ötkor felállni a székből és rohanni a gyerekekért. Az estékre már csak a gyors vacsi-fürdés-altatás körök jutnak, hiszen csak néhány rövid órát töltünk együtt.
Engem egy rosszullét állított meg – szerencsére csak kisebb – ami elég volt ahhoz, hogy figyelmeztessen, de nem jelentett komolyabb betegséget. Próbáltam az életembe valahol beilleszteni a sportot, és mivel nem láttam más lehetőséget, hajnali négykor keltem, hogy a reggeli műszak előtt futhassak egyet. Nem sokáig bírtam. A kényszerű szabadságon aztán volt időm elgondolkodni: tényleg ezt akartam? Sehol nem vagyok elég jó: a munkahelyemen anyaként tartanak számon, otthon alig látnak, az oviban én vagyok a sokat dolgozó szülő. Persze van egy férjem is – ő sem dolgozott kevesebbet, sőt. Amikor korábban el tudott jönni a munkahelyéről, akkor túlórára használtam az időt, hogy legalább ott kezdjem utolérni magam. A gyerekbetegségek miatti otthonlétet megfeleztük.
Nem mesélem tovább, hiszen biztosan sokatok számára ismerős ez vagy hasonló helyzet. Évekkel később került a kezembe Dr. Sheryl Ziegler Kiégett anyák kézikönyve című kötete, amiben magamra ismertem. Faltam a könyvet és úgy éreztem, igen, ez az, erről minden anyának tudnia kell, és én segíteni szeretnék nekik, hogy újra önmaguk lehessenek!
Hogyan ismerheted fel?
Ebbe az állapotba nem csak akkor kerülhetsz, ha egy pörgős munkahelyen dolgozol a család mellett. Anyaként a legtöbben túlterheltek vagyunk: a statisztikák szerint a mentális feladatok jelentős részét a nők végzik a családban. Nálatok is te tartod fejben a családtagok születésnapját, gondolsz arra, hogy a nagymama gyógyszerét ki kell váltani, a macska oltása is aktuális, a gyerekeknek cipő kell, és a kicsinek holnapra mackósajtos dobozt kell vinnie az óvodába? Te vagy az, aki vendégséget szervez, kitalálja a karácsonyi ajándékokat, mindig tudja, hogy kinek melyik cucca hol található a lakásban? Ez mind-mind mentális és érzelmi munka a háztartási feladatokon és a gyerekek ellátásán túl. Gondold végig, vajon magadra ismersz-e a következő tünetek valamelyikében: rosszul alszol (még ha a baba alszik is), fáj a nyakad és a vállad, nincs energiád beszélgetni, meglazultak a baráti kapcsolataid. Ha a gyerekek elkapnak valamit, akkor te is, de nálad súlyosabb és hosszabb lesz? Gyakran elfelejtesz időpontokat, megbeszélt dolgokat, és krónikusan fáradt vagy? Nem csoda, hiszen a fizikai és érzelmi munka, amit végzel, iszonyatosan fárasztó, és ez független attól, hogy munkahelyen is dolgozol-e vagy sem.
Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor újra dolgozni kezdtem, az több logisztikázást, szervezést hozott az életünkbe, de sok otthoni feladatot le lehetett adni, illetve már önmagában a változás, a felnőtt társaság és a felnőtt munkavégzés is sokat javíthat a mentális egészségünkön. Könnyebb és nehezebb is lesz egyszerre. Bármennyire is szeretjük azonban, amit otthon vagy a munkahelyünkön csinálunk, a túlterheltség óhatatlanul stresszt okoz. Nagyon szeretek anya lenni, imádtam itthon lenni a gyerekekkel és szerettem a munkámat is, mégis muszáj volt változtatnom, ha nem akartam depresszióba zuhanni.
Magamra ismertem, változtatni akarok!
Nem egy kisgyerekes anyatársamtól hallottam ezekben az években, hogy imádják a gyerekeiket, de mégis legszívesebben kiszállnának az életükből. Szívem szerint megölelnék mindenkit, aki így érzi, és megerősíteném: hidd el, kisebb változtatásokkal is jobb lehet, igazán a tiéd lehet az életed! Az igazi öngondoskodás nem azt jelenti, hogy hálás vagy, amiért a nap végén jut neked öt perc egy forró zuhanyra, szerencsés esetben egyedül – hanem hogy megvizsgálod, mire van szükséged ahhoz, hogy a mentális egészséged helyreálljon. Egyáltalán nem szégyen ebben segítséget kérni a családon belül vagy szakembertől. Jó esetben a férjed partner ebben, hiszen mindkettőtök érdeke a kiegyensúlyozott család. Ha sikerült magadban kicsit átgondolnod, mi tenne jót neked, akkor beszéljétek át ketten is (és ehhez nyugodtan bízzátok másra a gyerekeket egy kicsit! A segítség elfogadásának, kérésének gyakorlása az egyik legfontosabb lépés).
Több egyedül töltött időre van szükséged? Szeretnéd időnként rendesen kialudni magad? Háztartási feladatokat adnál le, vagy a barátaiddal találkoznál, esetleg a kedvenc, feltöltő hobbidra vagy a sportra szánnál több időt? Nézzétek át a családi időbeosztást – nyugodtan tervezzétek be a közös naptárba ezeket a programokat is ugyanúgy, mint a munkával kapcsolatos időpontokat vagy az orvoslátogatást. Kiegyenlített a családi munkamgosztás? Ha nem, akkor tegyetek néhány lépést ebbe az irányba.
Gyakran a stressz forrása a közösségi média is – részben a frusztráló tartalmak, részben maga az agypihentetőnek gondolt, céltalan görgetés. Érdemes időről időre átnézni, milyen oldalakat követsz, és csak azokat megtartani, akik valóban adnak neked valamit. A görgetéssel pedig önmagában semmi gond, csak arra kell figyelni, hogy ne ragadj a kijelző előtt. Ha épp alkalmad van pihenni, néhány perc instázás után inkább nyiss ki egy könyvet vagy szundíts egy rövidet, ha megteheted.
Nehéz megtalálni, hogy neked éppen mi segít, ez az önismereti utunknak is fontos része. Szerencsére nem kell a hajadnál fogva kihúzni magadat a gödörből: bátran fogadj el segítséget a családodtól, barátaidtól akár beszélgetés, akár gyerekfelügyelet vagy tényleges munka formájában. Ha megteheted, a fizetett háztartási segítség bevetése és ha szükségét érzed, a pszichológus vagy coach felkeresése is beválhat. Kívánom, hogy találd meg, mi a jó neked, és kiszállás helyett te legyél a kormányos életed hajójában.
A cikk az Elevit Complex termékek forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
CH-20211215-87