Vannak kérdések, melyekre nagyon sokan szeretnék tudni a választ, mégsem beszélünk róluk, és legtöbbször csak megvárjuk, hogy velünk is megtörténjen, és magunk tapasztaljuk meg. Szerzőnk most saját tapasztalatait meséli el: ilyen változásokra számíthatunk a hálószobában, ha már túl vagyunk egy szülésen.
Ilyen az élet gyerek előtt és után – én nagyjából kimaradtam a hasonló témájú cikkek és videók célközönségéből. Ennek egyszerű személyes oka van: diploma után alig fél évet töltöttem az első munkahelyemen, és annak is az utolsó néhány hetében már babát vártam. Nem nagyon volt tehát olyan felnőtt életem, amikor nem voltam anya. Érdekes belegondolni, de tényleg így történt. Ennek mindkét oldalát tapasztalom: egyrészt nagyon sok dologból kimaradtam, ami a fiatal felnőtt nők családalapítás előtti életmódjára jellemző. Nem voltak munka utáni programjaim a barátokkal, bulik, utazások és ismerkedős szakaszok az életemben. Másrészt anyaként nincs mire nosztalgiáznom: nem hiányzik a boldog, szabad, gyerek előtti felnőtt élet, ami sokaknak. Nem kellett semmiről lemondanom, cserébe van egy szinte felnőtt fiam, vele voltak boldog, az emlékeimben szabadnak megélt éveim, és még neki is viszonylag fiatal édesanyja vagyok.
Miért írom ezt bevezetőként? Mert mindemellett azért van egy terület, amiben én is tudok viszonyulni az anyaság előtti és utáni relációhoz, testem ugyanis nekem is van, és szexuális életem is volt már néhány évvel a teherbeesés előtt is. A legtöbb fiatal anyukához hasonlóan én is nagyon izgultam, hogyan fogunk majd visszatérni a szexhez a szülés után, és milyen változásokat tapasztalok majd. Az én akkori kapcsolatom azonban nem szolgál jó példaként: hároméves volt a kisfiam, amikor külön költöztünk az édesapjával. Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy ennek nem a szex volt az oka, de bizony annak is része volt benne. Azért írom le, hogy halljatok ilyen történetről is: nálunk az apa volt az, aki lemondott ezekről az örömökről. Piedesztálra helyezett engem, nem nő voltam tovább a szemében, hanem a nagybetűs ANYA. Nagyon nehezen éltem meg és nem kevés gátlást hozott létre bennem az elutasítás, a kapcsolatunk válsága, majd később a megismerkedés a párommal, rengeteg szorongással és önbizalmi kérdésekkel terhelve. Vajon elég jó leszek-e egy olyan férfinak, akinek még nincs gyereke? Aki engem már a terhesség és a szülés okozta testi változásokkal együtt ismer meg? (Csak megnyugtatásul: jó lettem, azóta is együtt vagyunk és két közös gyerekünk is született.)
Magamon és a barátnőimen, ismerőseimen is úgy látom, a testünkkel kapcsolatban életünk során szinte bármikor képesek vagyunk szorongani, anyaságtól függetlenül is. Ritka az a nő, aki teljesen elfogadja magát, rendben van a testrészei alakjával, méretével, a bőrével, a hajával, a lábméretével. Az intim testrészeink is sok aggodalomra adnak okot – hasonlítgatjuk, keressük a válaszokat a kérdésekre, hogy elég szép-e, nem túl kicsi, nagy, szőrös-e, és ami csak eszünkbe juthat még. Szerencsés esetben van egy férfi, aki úgy szereti a testünket, ahogy van, és akkor nekünk is könnyebb megszeretnünk. Hajlamosak vagyunk viszont azt hinni, hogy ha ez a férfi a huszonéves, feszes vagy gömbölyű, még nem szült testünket szerette meg, akkor a test megváltozásával a vonzalom is elmúlik. És ott vannak még a lelki és hormonális változások, amik a kisbaba érkezésével járnak, na meg a folyamatos fáradtság időszaka. Ráadásul annyi testi kontaktusban van most részünk, hogy simán előfordulhat, hogy nem kívánjuk a férjünk érintését, még akkor sem, ha egyébként vágyakozva gondolunk a szexre.
Akármilyen régen is vagytok együtt, akármilyen jól ismertétek már egymás testét, a szülés után egy új pár találkozik az ágyban. A férfi teste ugyanaz, de az élete nem: apa lett. Felelősek egy családért, a párja épp most tette le azt a picit, akinek a születésénél talán ő is jelen volt. Erősebb kötelék kapcsolja ehhez a két emberhez, mint korábban bárkihez. A nőnek pedig – mondanom sem kell – a teste egyáltalán nem olyan, mint a terhesség alatt és előtt volt. Az elmúlt hónapok a folyamatos változás jegyében teltek, ami a szülésben csúcsosodott ki. Aztán jött a szoptatás megtanulása és a gyermekágyi vérzés, most pedig eltelt hat hét, a nőgyógyász engedélyezte a szex újrakezdését, te pedig bonyolult érzések garmadával küzdesz. Akarom, de mi lesz, ha…? Ha nem tetszem, ha nem lesz jó, ha én nem vagyok jó, ha fájni fog, ha megzavar a baba, ha csöpög a tej? És az is lehet, hogy egyáltalán nem is akarod, és az is rendben van.
Csak azért, mert a nőgyógyász azt mondta, nem fogsz varázsütésre készen állni.
Talán közhelyszámba megy, de a szex nem az ágyban kezdődik. Ismerkedj meg az új testeddel, nyugodtan vedd szemügyre a változásokat, próbálj külső szemmel ránézni: még az is lehet, hogy sok minden tetszeni fog. Vegyél elő egy tükröt, nézd meg bátran a vaginádat, érintsd meg, legyél tudatában annak, hogy milyen most. Ha van varratod vagy sérülésed, nézd meg, pontosan hol van, milyen és mekkora. Tapintsd ki, mi fáj vagy mi érzékeny, és mi esik jól. Így tudod majd irányítani a párodat is, megmutatni neki azt, amit te már felfedeztél.
Ne várd, hogy néhány hét alatt a terhesség előtti formádban leszel, add meg a testednek az időt: azt mondják, ami kilenc hónap alatt változott meg, annak legalább ennyi kell ahhoz is, hogy visszaváltozzon. A párod veled volt ezek alatt a változások alatt – hidd el, jó esetben nem is várja, hogy kockás hassal és feszes bőrrel kápráztasd el. Ő téged szeret és veled akar együtt lenni, pont a te tested kell neki. Ha tartasz az első alkalomtól, nyugodtan kérd meg, hogy haladjatok fokozatosan, játsszátok el, hogy újra udvarol, ez nagyon izgalmas játék is lehet. Osszátok meg a házimunkát és a baba körüli teendőket, és ehhez kapcsolódóan nyugodtan mondd meg neki, hogy ha kipihentebb vagy, nyitottabb lehetsz a szexre is. Ha pedig attól tartasz, hogy ő nem fog kívánni vagy nem tetszel majd neki – ne parázd túl! A legtöbb férfi a valódi nőket szereti, és tisztában vannak vele, hogy néhány héttel szülés után a korábbi valódi nőtested most másmilyen. Feltehetően örömmel fedezi majd fel ezeket a változásokat.
Teljesen normálisak a szorongásaid, a bizonytalankodásod. Én most negyvenen túl, három gyerekkel értem oda, hogy nagyjából jóban vagyok a testemmel. Képes vagyok megnézni magamat a tükörben, és bár nyilván nem tetszenek a csíkok a hasamon vagy a párnák a csípőmöm, mára el tudtam fogadni őket. Ez a test a maga hibáival fantasztikus szolgálatokat tett nekem: neki köszönhető a három gyerekem kihordása, táplálása, általa vagyok képes sportolni, és igen, a szexuális örömök eszköze is a testem. Ahogy a tiéd is. Élvezd ki bátran!
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungaria Kft. felkérésére készült.
LMR-CH-20210324-27