A gyermekvállalás megreformálja az életed, és sokszor bizony a barátságokat is. Karsai Judit visszaemlékezése következik.
Fiatalkorom kedvenc magazinjának, az IM-nak a szlogenje így szólt: „Barátok jönnek-mennek, de az IM megmarad”. Bizony elgondolkodtatott ez a találó mondat, amikor kisbabát vártam, de még inkább, amikor megszületett a gyermekem, hogy hova tűntek az én életre szóló barátságaim? Hol vannak a barátnőim, akik mindenkinél jobban ismertek, akikkel emlékeink lánca összekapcsol, akiknek közös múltját, nevetését, könnycseppjeit az emlékek őrzői féltve birtokolják? Rendjén van az, hogy a barátságunk feledésbe merült, ahogy én várandós lettem? Egyáltalán: örök barátságok voltak ezek?
Én sem voltam jó barát addig, amíg anya nem lettem…
Akár a Szex és New York-ban, négyen voltunk elválaszthatatlan barátok. Minden hétvégén a kedvenc klubunkban ültünk, hesszelve a pasikat, vagy csak megbeszélni, kinek hogy áll a pasija, vagyis ki hogy áll a pasijával, már akinek volt. Hétköznap nem telt el nap, hogy ne beszéltünk volna, vagy ne ugrottunk volna össze spontán egy ebédre, és a legjobb az egészben az volt, hogy bármikor felhívhattuk egymást, amikor szükségünk volt a másik támaszára, tanácsára, vagy semmitmondó fecsegésére.
Minden téma volt, csak az anyaság és a babázás nem, mígnem egy napon a négyből az egyik bejelentette: babát vár. Együtt örültünk az örömének, nyűgös napjain támaszt nyújtottunk, ő volt az első, aki az anyaság ösvényére lépett, és mi kísértük az útján egy darabig. A barátság ösvényén barátnőm egy kanyarban letért, és egy párhuzamos úton haladt tovább, ahova a két út közötti murván gyakran átszaladtunk hozzá kísérve az útján, de a murvából egyre nagyobb és sűrűbb növényzet lett, melyen végül nem láttunk át, és mindenki ment a maga útján.
Eltávolodtunk egymástól. Mi hárman maradtunk az erős és rendíthetetlen mag, míg barátnőm kiesett (egy időre). Már nem csatlakozott hozzánk a reggelig tartó bulijainkba, már más volt a fókusza, mindig a babáról mesélt, befelé fordult, már nem a barátnői voltak a legfontosabbak, elfoglalta a helyünket a szívében a kisbabája, akit annyira várt. Mi pedig engedtük… Miután nem volt gyermekünk, a közös témák is egyre megkoptak, már nem őt hívtam fel éjszaka közepén, amikor szükségem lett volna egy baráti tanácsra… Együtt nyaraltunk, de már megváltozott, már nem olyan volt, mint az én drága barátnőm, akit megismertem. Nem erőltettem a dolgot, elmentünk egymás mellett… a barátságunk megkopott, de nem szakadt meg. Volt.
Megértettem, hogy működik…
Mit gondolsz, ki volt a második a négyes szövetségünkből, aki teherbe esett? Én voltam. Én, akiről senki el sem tudta képzelni, hogy valaha anya lesz. Még én sem. Amikor megtudtam, hogy gyermeket várok, az a barátnőm volt az első, akit felhívtam, akitől az anyaság elszakított. Boldogan ujjongott a telefonba, és ahogy az anyákhoz szokás, úgy mesélt az anyaság varázslatos világáról, ahogy csak egy anya tud. Végigkísért a várandóságom alatt, fogta a kezem, nyugtatott, amikor buta gondolataim voltak, jó tanácsaival felkészített a szülésre, és a találkozásaink egyre gyakoribbak voltak. A barátság ösvénye nekem is tartogatott egy kitérőt, ahova becsatlakoztam barátnőmhöz. Együtt folytattuk az utunkat, a másik úton hagyva a többieket.
Nem értettem, hova tűntek a gyermektelen barátaim. Csalódott voltam. Csak azt éreztem, hogy eltűntek életemből. Nem volt közös témánk, nekem más volt már fontos. Visszagondolva nem ők szívódtak fel, hanem én léptem ki. A babával voltam elfoglalva és a szerelmemmel. Építettük a kis családi életünket, és már nem arra vágytam, hogy beüljek egy jó kávéra, hanem arra, hogy szívem alatt hordott közös gyermekük apja megöleljen esténként, és pihenjek.
Visszagondolva így évek elteltével, kitisztult fejjel, máshogy látom a dolgokat, mint amikor benne voltam, és azt kérdeztem magamtól: Hol vannak az örökké tartó barátságaim? Az örökké tartó barátságok megmaradnak, még akkor is, ha egy időre úgy érzed, hogy elveszítettétek egymást. …És igen, nemcsak rajtuk múlik, hogy a süllyesztőbe kerülnek-e, hanem rajtad is! A barátságot ápolni kell akkor is, amikor gyermeket vársz, és anya leszel.
Nem is tudom, hogy várhattam volna el barátnőimtől, akiknek nem volt gyermekük, hogy átéljék velem azt, amire csak egy anya képes. Én sem voltam ilyen barát. Én is eltávolodtam azoktól a barátaimtól, akiket szerettem, akik anyák lettek még előttem…
Az igazi barátságok ott folytatódnak, ahol abbamaradtak…
Hatalmas baráti társaságom volt, mindig fel tudtam hívni valakit, hogy együtt lógjunk, strandoljunk, sőt, egy röpi csapatot össze tudtam volna bármikor állítani, amiből mostanra talán egy embert tudnék sok telefonhívás után rávenni arra, hogy menjünk el futni. Vannak barátságok, amikre nem is emlékszem, vannak, akikre mindig jó érzéssel gondolok, őket a közös emlékeink őrzik, és vannak, akikkel összeért az utunk. Képzeld el, hogy volt egy nagyon jó barátom, akivel nem élte túl a barátságunk azt, hogy anya lettem. Kétségtelen, mindig hívott, érdeklődött, hogy mi van velem, hogy vagyunk. Mindig ígértem, hogy benézek hozzá, ha arra járok, de mindig közbe jött valami… amíg pocakkal közlekedtem, még találkoztunk. DE amikor megszületett a gyermekem, már más lett a prioritás. Ő kíváncsi volt rám, ránk, azonban én már nem tudtam azonosulni azzal az élettel, amiben benne maradt. Már nem tudtam vele tartani bulizni, bacardizni, reggelig táncolni… inkább a csendre vágytam, mintsem a hangos zajra. A gyerekes barátnőim újra előkerültek, megvolt a közös téma, együtt toltuk a babakocsit, a gyerekeknek később lett játszótársuk. Az anyaság barátokat vitt el, de újakat is hozott. Egyeseket a múltból, míg másokat az anyasággal. Ez így van rendjén. Nem csak ők, Te is változol! Nem csak ők engednek el, van, hogy Te engeded el… A lényeg, hogy légy nyitott.
Barátok jönnek-mennek az életben, de az örök barátságok megmaradnak. Már mind a négyen az anyaság ösvényét tapossuk. Bár négyen négy különböző helyen lakunk, tartjuk a kapcsolatot, és mindig onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk… megváltoztunk. Az anyaság és az idő már csak ilyen: formál minket. A legfontosabb, hogy együtt változzunk.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
LMR-CH-20210702-27