Hogyan tudjuk megélni a várandósság és a karrier egyensúlyát úgy, hogy mindkettőben egésznek érezhessük magunkat? — teszi fel a kérdést Karsai Judit, a Cukimamik bloggere.
Vajon eljön az a pont, amikor áldott állapotban megálljt parancsolunk, és átadjuk magunkat a boldog babavárás időszakának, vagy egyensúlyt próbálunk tartani a munkánk és a terhesség között, de végigdolgozzuk a 9 hónapot? Elsősorban a munkánk típusán, valamint munkatársaink és vezetőink hozzáállásán múlik, hogy áldott állapotban egészen a szülésig el tudjuk-e látni feladatainkat.
Ahogy minden szülés más, így nincs két egyforma várandósság sem. Nem leszel attól „rossz kismama”, ha nem azzal töltöd a napodat, hogy csak simogatod a pocakod, mint ahogy attól sem leszel rossz munkaerő, ha úgy döntesz, inkább a munkádból veszel vissza. Mindenki máshogyan éli meg a babavárás időszakát, testi és lelki egészséget tekintve egyaránt. Irodistaként kilenc hónapot végigdolgoztam. A legnagyobb veszélyt az asztalomra kilöttyenő meleg kávé jelentette számomra, a legnagyobb stresszforrásom pedig a másik szobában okoskodó kollégám volt.
Tervek…
Szülés előtt egy héttel még magassarkúban tartottam prezentációt a kollégáimnak. Imádtam a munkám és a karrierem, eszembe se jutott, hogy feladjam, sőt, olyan terveim voltak, hogy már szülés után három hónappal — az asszisztensem segítségével — otthonról fogok dolgozni. Persze ebből nem lett semmi. Az anyaság érzése magával ragadott.
Ahhoz, hogy ügyesen “lavírozzak” a munka és a várandósság között, először is kellett egy jó főnök, aki “asszisztált” ehhez. A vezetőm — aki nem mellesleg férfi volt — roppant rugalmas volt kezdettől fogva. Ha vizsgálatra kellett mennem, esetleg nem értem be időben a reggeli rosszullétek miatt, nem csinált belőle ügyet, mint ahogy abból sem, hogy mindent elfelejtettem, amit nem írtam fel a naptáramba. Olyan volt az agyam, mint egy szita: minden átfolyt rajta. Nem kaptam meg a tuti receptet ellene, kivéve azt, hogy mindenhova notesszel mászkálj, és írj fel mindent, ha nem akarod elfelejteni. Szerencsére, ahogy jött ez a feledékenység a terhességgel, a szülés után azonnal el is tűnt.
Munka vagy betegszabi?
Az orvosommal folyamatosan konzultáltam: látta rajtam, hogy jól érzem magam a bőrömben, a baba jól van, és a várandósság nem teher számomra, az irodai munka pedig nem indokolta, hogy kiírjon betegszabadságra. Persze, azért mindig megemlítette, hogy szóljak, ha bármikor úgy érzem, elfáradtam és pihenésre van szükségem.
Ahogy gömbölyödött a pocakom, úgy kezdtem szépen lassulni, és bár soha nem voltam az a kismama, aki „csak” a terhességére koncentrál, átadtam magam a babavárás örömének. Az utolsó hónapban már nem dolgoztam olyan intenzíven, de attól még bejártam, aktív voltam. Ennek pedig az volt az egyik oka, hogy ha “üresjáratom” volt, elkezdtem odafigyelni a testem jelzéseire, és minden „ismeretlen” jelzésre nagy hangsúlyt fektettem, másrészről pedig nehezen adtam át a munkámat. Szerettem. Nem is tudtam, milyen érzés egy kisbabát úgy a karomban tartani, hogy a munka eltörpül mellette, és nincs az a karrier, ami pótolni tudja ezt az érzést. Ezt pedig csak az tudja meg, aki édesanya lesz.
Útravaló
Drága Kismama! Mit is tudnék Neked útravalónak adni? Ha szereted, amit csinálsz, és kilenc hónapon keresztül békésen, nyugalomban tudod is végezni, akkor csináld csak, ettől még szuper kismama leszel! Ha kétségeid vannak, és úgy érzed, mélyebben, kevesebb napi stresszforrás mellett szeretnéd átélni a babavárás boldog időszakát, tedd ezt, hiszen a munka megvár.
Ha foglalkozásodból adódóan sokat kell állnod, esetleg több műszakban dolgozol, fizikai munkát végzel, munkád bizonyos terhességi problémákat súlyosbít (fejfájás, hátfájás, kimerültség), akkor a munkát érdemes hamarabb abbahagyni.
Azt javaslom, mindenképp kérd ki orvosod vagy védőnőd véleményét, mielőtt eldöntenéd, mit tegyél, meddig tudod és meddig érdemes munkával tölteni a napjaid.
A cikk a Bayer Hungária Kft., az Elevit Complex forgalmazója megrendelésére készült.
L.HU.MKT.CC.05.10.2020.2401