Megszületett az első babátok, túl vagytok az összeszokás nehéz hónapjain, talán az első éveken is, és egyre inkább úgy érzed, itt az idő a második gyerekre? Talán már ott is mocorog a szíved alatt – vagy nem is a második, hanem a harmadik vagy akár többedik baba érkezésére készülsz.
Olvassátok Kecskés Timi írását a kistesók érkezéséről.
Három fiú anyjaként nálunk többféle testvérkapcsolat is jelen van: a nagyfiam valamivel a hatodik születésnapja előtt tudta meg, hogy várható az öccse érkezése, majd nyolcévesen egy fertőző gyerekbetegség kapcsán kellett hirtelen elárulnom neki, hogy újabb kistesóra számíthat. Mégiscsak jobb, ha én mondom el neki a hírt, mint ha abból tudja meg, hogy a gyerekorvossal beszélek az ő betegsége és a friss kis magzat kapcsolatáról. Mindkétszer örült a babáknak, féltékenységet nem tapasztaltam rajta. A nagyobbik öccse születését azonban csak néhány hét választotta el az iskolakezdéstől, és bizony a viselkedésén meglátszott a változó élethelyzet és a hat és fél év egykeség utáni nagytesóvá válás hatása.
A középső kisfiam még egészen picike, másfél éves volt, amikor megtudtuk, hogy hamarosan hárman lesznek. Neki akkor mondtuk el, hogy anyának baba van a pocakjában, amikor indokolatlanul fáradtnak tűntem vagy éppen nem esett jól őt felemelni. Aztán persze a testem változásával egyre egyértelműbb és mindennaposabb lett ez a téma, ő pedig az ekkora gyerekek minden cukiságát produkálta a várandósság alatt. Akkoriban éppen gyorsan fejlődött a beszéde és a szókincse: tudta az öccse nevét, meg tudta mutatni, hogy hol van, előszeretettel adott puszit a hasamra, de aztán közölte, hogy apa pocakjában, sőt a sajátjában is baba van. Hogy aztán mit értenek valójában az ilyen másfél-kétéves kicsik, az sosem fog egyértelműen kiderülni. A szülés közeledtével időről időre elmeséltem neki, hogy majd eltűnök néhány napra, és már a kisöccsével fogok hazaállítani, de persze a kórházban is meglátogathat majd, és megnézheti a babát is.
A hazahozáskor aztán örömmel fogadta az új családtagot, nagyon finoman érintette, vizsgálgatta. Igyekeztünk kezdettől fogva megengedni neki, amit csak lehet, nem tartottuk búra alatt a babát. Odaadtuk a kezébe, letettük a földre, játszhatott a babajátékokkal, sőt amikor az újszülött már nem volt olyan kicsi és törékeny, odafigyelve bár, de a kisfiús „vadulást” is engedtük.
Ha nálatok is mostanában várható a kistestvér érkezése, az egyik legfontosabb dolog, amiről tudnod kell, az az, hogy teljesen természetes dolog a nagyobb gyerek visszacsúszása egy-egy korábbi fejlődési szakaszba. Lehet, hogy újra pelenkára lesz szüksége vagy szeretne együtt szopizni a kistestvérével. Az előbbi különösen egy mostanában szobatisztuló kicsinél teljesen természetes és várhatóan átmeneti jelenség. Utóbbival kapcsolatosan érdemes meggondolni, hogy mikor szokott le az anyatejről az immár naggyá avanzsált totyogó, és vajon csak a terhesség miatt történt-e? Nálunk úgy alakult, hogy a várandósság 23. hetéig szoptattam, így kétéves kora körül választódott el a kisfiam, és a szülés után már nem akart visszatérni hozzá. Az anyatejet kispohárból megkóstolta, de nem ízlett már neki. Ez egy jó átmeneti megoldás, de én a mellemre is visszaengedtem volna, ha kéri – valószínűleg a technikára sem emlékszik már, de ha igen, akkor sincs semmi gond, nyugodtan szopizhat újra pár hétig. Ahelyett, hogy arra emlékeztetnénk ilyenkor, hogy ő már milyen nagy, lehessen inkább néhány hétre újra baba, hadd érezze, hogy neki is jár ugyanaz a törődés, ringatás, gügyögés, mint az újszülöttnek.
Mire érdemes még gondolni?
- Bátran mondjátok el a kicsinek, hogy nagytesó lesz belőle. Jobb, ha minél előbb tudja, hiszen minden tisztázatlan helyzet, minden eltitkolt érzelem szorongást kelthet. Beszélgessetek róla sokat akkor is, ha a leendő nagytesó még nem beszél folyékonyan. Sőt, jó, ha nem csak a szép élményekről és a várható örömökről hall, hanem arról is, hogy a baba bizony nem fog tudni azonnal játszani, sokat alszik majd és anyának tetemes idejét lefoglalja.
- Ne felejtsétek el, hogy a két-hároméves – bár az újszülött mellett hirtelen hatalmasnak látszik majd – még mindig egy egészen kicsi gyerek. Óvatosan bánjatok a „te már nagyfiú/nagylány vagy” és hasonló kifejezésekkel: olyankor használjátok, amikor ő maga büszke rá, hogy a magatehetetlen kicsihez képest mennyi mindent meg tud már tenni. A gyerek meggyőzéséhez, a belátására való appelláláshoz azonban nem szerencsés érv.
- Az elsőre kínosnak tűnő kérdésekre is válaszoljatok őszintén, egyenesen, mindig csak arra, amit a gyerek kérdez. A „hogyan jött ki a baba a hasadból” kérdés néhány éves korban adja magát, de ennél komolyabban még nem jellemző, hogy belekérdeznek a szaporodás rejtelmeibe a kicsik. A válasz pedig? Az anyukák testén, a lábuk között van egy nyílás, ezen bújt ki. Számos szuper könyv is segítségetekre lehet ebben a témában.
- Lelkileg is próbáljatok meg felkészülni arra, hogy az újdonsült báty vagy nővér olyan dolgokon fog kiborulni, ami érthetetlen vagy épp megoldhatatlan – mert esik az eső, vagy mert a cicák nyávognak és nem ugatnak. Ilyenkor a legjobb, ha csak ott vagytok mellette, elfogadjátok, hogy most rosszul érzi magát, és biztonságot nyújtotok neki. Fontos a megerősítés: apa és anya akkor is szereti, ha időnként így viselkedik, és ez nem változott a baba születésével.
- Ha bejelentkezik egy barát vagy rokon, és felajánlja a segítségét, inkább a picit bízzátok rá! Két szoptatás között nyugodtan őrizheti az álmát vagy tologathatja a babakocsiban más is, amíg te újra felszabadultan játszhatsz a naggyal.
- Ha pedig nagyobb a korkülönbség, és óvodás vagy iskolás az első gyereketek, ne lepődjetek meg, ha viselkedési problémákat vagy a szorongás jeleit fedezitek fel nála. Kérjétek a pedagógusok megértését, támogatását, türelmét. Ajánlhattok nekik is könyveket, vagy néhány varázsmondatot, ami otthon bevált ilyen esetekben. Ilyenkor is előfordulhat, hogy a nagy és okos ovis vagy iskolás picit visszalép a fejlődés egy korábbi fokára: segíteni kell neki az öltözésben vagy az evésben, bújósabb lesz vagy éppen veletek akar aludni időnként. Azt javaslom, engedjétek meg neki ezeket – az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet jelzése ez, amire egy ilyen nagyobbacska gyereknek is nagy szüksége van.
Ha már két vagy több gyerek van a családban, az apa szerepe óhatatlanul felértékelődik. Üljetek le és beszéljétek át még a szülés előtt, hogy ki milyen feladatokat fog vállalni a gyerekek körül és a háztartásban. Még ha az apa is a fő kereső, akkor sem jó megoldás, hogy csak az anya terhei növekedjenek, hiszen mindkettőtöknek újabb gyereke született. Ha előre felvértezitek magatokat tervekkel a szülés utáni időszakra, kevesebb dolog érhet majd váratlanul – persze a rugalmasság ebben a szép, de nehéz időszakban fontosabb lesz, mint valaha.
A cikk az Elevit Complex termékek forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
CH-20220223-176