„Kétgyermekes anyaként elmondhatom, hogy valóban megéltem a várandósság minden szépségét és megtapasztaltam minden hátulütőjét. A gyermekvárásnak bizony két oldala van.” – Karsai Judit, a Cukimamik bloggere mesél személyes tapasztalatairól.
A várandósság magasztos mivolta mellett bizony tud igen zavaró tüneteket, körülményeket, kényelmetlenséget is nyújtani. Természetesen ezeket mindig tompítja annak a tudata, hogy egyrészt nem fognak örökké tartani, másrészt céljuk van: a gyermekünk világra jövetele. Mégis van, amikor az ember igenis arra ébred, hogy a háta közepére sem kívánja ezt az egész „terhességesdit”.
A reggeli émelygés – ami gyakran egész napos –, hányás, gyengeség a várandósság elejét keserítheti meg, de a görcsök, az ezek miatti aggodalom, a vizesedés a középső trimesztert is beárnyékolhatja. Az utolsó harmad végéről nem is beszélve, amikor lényegében úgy érezzük, a mosdóhasználat felett totálisan elvesztettük a kontrollt, felállni, leülni, létezni is terhes.
A testünk folyamatosan változik: a mellünk nagyobb és feszesebb lesz, de ezzel együtt a hasunk is arányosan nő, a belső szerveink egyre kisebb helyre szorulnak be, a bennünk fejlődő baba aktivitása sokszor kellemetlen szituációban ér minket – például egy meghitt összebújás alkalmával. A hormonjaink megőrülnek, amitől pillanatok alatt válunk tündérkeresztanyából házisárkánnyá, a felhőtlen jókedvünk pedig hirtelen fájdalmas sírásba torkollik.
Terhesség-e tehát a babavárás? Amikor megkérdezték ezt tőlem, a válaszom egyből az volt, hogy dehogy, de pár pillanattal később csak bekúszott pár kép a fejembe: nagy pocakkal próbálod magad bekötni az autóban, segélykérően körbetekinteni a tömegközlekedést ülve igénybe vevő utastársaidon, bekötni a cipődet, gyakorlatilag hetente különválogatni a „már nem jó rám” ruhadarabokat, megélni a kívánósság mindent elsöprő erejét… És a lista gyakorlatilag a végtelenségig folytatható. Nyilvánvalóan okkal nevezik terhességnek is, de nem érdemes ezzel az oldalával túl mélyen azonosulni, hiszen annyi csodás tapasztalás is vár ránk, várandós nőkre, amik valóban mellékessé teszik a hátfájást, a szinte lehetetlen kényelmes póz megtalálását az ágyban, az orvosi vizsgálatokra való végeláthatatlan járkálást.
Az első babánál még én is bújtam a könyveket, az anyasággal és várandóssággal foglalkozó oldalakat, sőt, beléptem egy „anyák-anyáknak”-elvű Facebook csoportba is, a másodiknál már felkészült voltam. Bevallom, az első gyerek várása alatt és után sokat tanultam, és azt is megértettem, hogy minden kismama másként éli meg a babavárást, mindenki be tud számolni olyan tapasztalatokról, amiktől igenis joggal nevezhetjük ezt az állapotot terhességnek, mégis szinte kivétel nélkül mind újra belevágna, boldogan, várakozással telin, és ez így van rendjén.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
L.HU.MKT.CC.L.HU.MKT.CC.15.07.2020.2327