Amíg csak filmeken találkozol szüléssel, szerezhetsz ugyan valamiféle benyomást arról, hogy milyen is lesz átélni – de azt szerintem mindenki sejti, hogy a valóság köszönőviszonyban sincs azzal, amit a moziban látunk.
Az én filmes tapasztalataim szerint a kismama az első fájásokból hirtelen ráébred, hogy megindult a szülés, esetleg elfolyik a magzatvize. Ezután azonnal kapkodni és rohangálni kezd mindenki, a kórházban az épp beérkező kismamát tolószékbe ültetik, majd néhány fújtatás és pár perc a kitolásból, és meg is érkezik a baba. Snitt. Mesélek 3 gyermekes anyaként arról, hogy mik az én tapasztalataim erről. Kecskés Timi írása következik.
Bevallom, három gyerek után az én megéléseim cseppet sem hasonlítanak az itt leírtakra. Valójában a filmektől, sorozatoktól nem is várom el, hogy dokumentarista hűséggel ábrázolják a vajúdást és a szülést – egyszerűen nem arról kell, hogy szóljanak. Szerencsére léteznek már hitelesebb dokumentumfilmek is, de a legegyszerűbb, ha megkérdezed anyukádat vagy a barátnőidet, illetve az online csoportok tagjait, nekik milyen is volt a vajúdásuk. Én is ezt tettem – és kiderült, hogy nagyon változatos a kép.
Pontosan mi a vajúdás?
Lássuk először a tényeket: a vajúdás a szülés első szakasza. Arra szolgál, hogy a méh összehúzódásai során a méhszáj képes legyen teljesen kitágulni, „eltűnni”, hogy utat adhasson a kitolási szakasznak és a kisbabának. A kitolás után még két szakaszt különböztetünk meg – a méhlepény születését, azaz a lepényi szakaszt, és a szülés folyamatát lezáró megfigyelési fázist. Ilyenkor vizsgálják meg az anyát és a babát, és ha bármilyen ellátásra van szükség, azt is a megfigyelési szakaszban végzik.
Általában a vajúdás a szülés leghosszabb szakasza, akár egy napnál tovább is eltarthat. Ne ijedj meg, ez nem jelent ilyen hosszú időn keresztül folyamatos és erős fájdalmat! Az első szakaszt látens szakasznak is hívják: sokan észre se veszik, másoknak időnként megérkező és elmúló jóslófájásai vannak. Ilyenkor még csak gyakorol a méh, de már ez az időszak is hozzásegíthet némi táguláshoz. Közben általában szépen rendeződnek és erősödnek a méhösszehúzódások. A vajúdás aktív szakaszának kezdetét több módon is megállapíthatod: ha elfolyik a magzatvíz, vagy ha egy-két órán át rendszeres, tízpercenként ismétlődő, fájdalmas méhösszehúzódásaid vannak, akkor lassan érdemes elindulni a kórházba vagy felkészülni az otthoni szülésre.
Mikor kell kórházba indulni?
Mivel a vajúdás nemcsak minden nőnél, hanem minden egyes szülésnél más és más lehet, az én tapasztalatom szerint a legjobb az, ha figyelsz önmagadra és hallgatsz a megérzéseidre. A harmadik kisfiam például sokkal gyorsabban született, mint a bátyjai. Ha az előző, 15 órás vajúdásomat veszem alapul, nem kellett volna néhány komolyabb fájás után kórházba mennünk, utólag mégis kiderült, hogy jól tettük. Nehéz megítélni, hogy mit nevezünk erős fájásnak, de szerencsére van erre néhány házi praktika. Ha egy lazító, meleg zuhanytól vagy kádfürdőtől nem múlik, illetve, ha a készülődés, pakolás közben meg-megállsz, mert a fájdalom fizikailag megakadályoz vagy eltereli a figyelmed, az már AZ.
Ha nem rohamszülésről van szó, néhány órát nyugodtan vajúdhatsz otthon is – az a legfontosabb, hogy biztonságban érezd magad! Ha megnyugtat a jól ismert, otthoni környezet, ha tudod, hogy a lakásotokban nagyobb a mozgástered, nyugodtan várj. Ha pedig mielőbb a számodra biztonságot nyújtó egészségügyi személyzet közelében szeretnél lenni, induljatok tízperces fájásoknál.
Az én első szülésemnél vidékről utaztunk Budapestre, és a hosszabb út miatt azonnal elindultunk, amikor biztos voltam benne, hogy ezek már valódi fájások. A kórházba érkezve azonban leállt a folyamat, és még órákat kellett a szülészeti osztályon töltenem, mire a szakemberek is megindultnak tekintették a szülésemet. A középső kisfiam születése egyértelműbben indult, viszont hosszabb folyamat lett: magzatvíz elfolyásával, fájások nélkül kezdődött, három héttel a kiírt időpont előtt. Akkor egyértelműen azt gondoltam, hogy menni kell – ma már talán tovább maradnék, ugyanis tizenöt óra vajúdás után érkezett meg közénk a kisbabánk. Harmadjára viszont nem volt min gondolkodnom: éreztem, hogy ez a baba jönni akar, és valóban, a korábbiaknál sokkal gyorsabb és intenzívebb születéssel lepett meg minket a legkisebb fiunk.
Mit tehetsz vajúdás közben?
Nekem nagyon bevált a sétálás, a járkálás, a mozgás. Akiket megkérdeztem, azok között volt olyan, akinek a térdelés, a labdán ülés, ringatózás segített, másoknak az, ha állva kapaszkodhattak valamibe, ami megtartotta a súlyukat. A vajúdás voltaképpen arról szól, hogy segíts a testednek megnyílni, engedd meg neki azokat a folyamatokat, amelyeket ösztönösen tud. Ahogy az egyik kismamának mondták a szülésfelkészítőn: nem az a cél, hogy ne fájjon, hanem az, hogy haladjon előre a folyamat.
Hogy ehetsz és ihatsz-e vajúdás közben, az a kórháztól függ. Sok helyen a lehetséges műtéti kimenetel miatt nem engedik ezt, máshol úgy gondolják, egy kimerítő vajúdás alatt segít, ha legalább egy kis tápanyagot bevihetsz a szervezetedbe. Én nem kívántam enni, de vizet mindig kértem a vajúdások alatt – kérdezd meg, a választott kórházadban mi a szokás, mert nagyok lehetnek az eltérések. A mozgásra viszont egyre több helyen biztatnak. Találd meg a neked megfelelő testhelyzeteket – és itt valóban nem a fájdalom megszüntetése a cél, hanem a baba segítése. Sok kismama képzel el különböző képeket a fájások alatt vagy között, amik segítenek neki: tipikus kép a nyíló virág, én egy csúszdát képzeltem magam elé, amin kicsusszan a kisfiam, van, aki pedig már a babát látja maga előtt. Ha nem vizuális típus vagy, hanem inkább a zene visz előre, akkor ne felejtsd magaddal vinni a kedvenc lejátszási listádat!
Vajúdás közben távozhat belőled magzatvíz – lehet egyszerre sok, de kisebb adagokban is jöhet – kevés vér vagy véres váladék is. Ne ijedj meg tőle – ez a tágulási vérzés, amíg nem nagy mennyiségű, addig rendben van. Valószínűleg időről időre meg fognak vizsgálni – ez is kórháztól, orvostól és a folyamat haladásától függően változó. Kérheted, hogy várják meg a fájást, hogy ne fekve vizsgáljanak, ne kössenek állandó CTG-re, vagy a sétáló verziót alkalmazzák. Ne feledd: a vajúdásnak, szülésnek rólad és a kisbabádról kell szólnia!
Társsal a nehéz órákban
Éppen ezért jogod van ahhoz, hogy egy általad választott kísérő veled legyen – sőt, már több kórházban beengedik az apát és a dúlát is. Vajúdás közben ugyanis nem leszel olyan állapotban, hogy kiállj magadért és döntéseket tudj hozni. A párodnak vagy segítődnek azonban elmondhatod, és ő képviselhet az orvosok felé. De nemcsak ez a szerepe: fizikailag is támaszt nyújt a szó legszorosabb értelmében. Én például az egyik vajúdásom végét egy laposabb labdán szinte fekve, a mögöttem ülő férjemnek támaszkodva töltöttem. Ezenkívül hozhat neked vizet, szaladhat a szülésznőért, ha kell, és persze a lelki támogatásban sem elhanyagolható a szerepe. A vajúdás során ugyanis előfordul, hogy kiabálsz, káromkodsz, szidod magad és bizony őt is, sőt elhangozhat, hogy minek kellett ide még egy gyerek. Merthogy a vajúdás fáj, és ezen nincs mit szépíteni. Ez azonban nem olyan jellegű fájdalom, mint amikor a fogad vagy a fejed sajog. Ennek a fájdalomnak célja, értelme van, és emiatt – saját tapasztalatom is ez, és akiket megkérdeztem, azok nagy része is alátámasztotta – a megélése is más. Különösen akkor, ha emberhez méltó feltételek mellett, a kívánságaid figyelembevételével, téged és a kisbabádat a legfontosabb személyként kezelve zajlik le életed egyik legfontosabb napja.
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. megbízásából készült.
CH-20220919-14