Tegnap egy kávézóban jártunk a párommal.
Elég későn értünk oda, iszogattuk a teánkat és beszélgettünk a sütink felett, amikor azt vettük észre, hogy már zárna a hely. Fizettünk és indultunk, amikor meglepetésünkre a felszolgáló a kezünkbe nyomott egy zacskó pogácsát azzal, hogy a cég ajándéka. Meglepődve köszöntük meg, hiszen semmilyen akciót vagy arra utaló jelzést nem láttunk, hogy ma este ingyen pogácsát osztanak, mígnem leesett, hogy ez bizony élelmiszermentés volt. Ez a néhány megmaradt, egyébként puha és friss pogácsa valószínűleg a szemétben végezte volna, aminél sokkal jobb megoldás akár ingyen is odaadni a vendégnek.
Ritkán találkozunk hasonló esetekkel, pedig az élelmiszerpazarlás súlyos probléma Magyarországon is. Bár a felmérések szerint az elmúlt években 4%-kal csökkent az élelmiszerpazarlás mértéke, még mindig fejenként egy felnőtt ember súlyának megfelelő értékes alapanyag és készétel kerül a kukába. A NÉBIH adatai szerint fejenként és évente átlagosan 65 kilogramm élelmiszert dobunk ki, ami az egyébként dicséretes csökkenéssel együtt is rengeteg. Ezzel egyébként valahol a világ középmezőnye körül járunk, hiszen míg a fejlett országokban akár a 105 kilogrammot is eléri ez az adat, addig Afrikában és Ázsiában mindössze 8 kg kidobott étel jut egy főre. Más megvilágításban: egy-egy fejlett ország élelmiszerpazarlása felér egy harmadik világbeli állam teljes élelmiszertermelésével! Gyerekkoromban sosem értettem, amikor azt mondták, azért kell megennem az általam nem szeretett ételeket, mert Afrikában éheznek a gyerekek – az előbbi az adat azonban máris érthetőbbé teszi ezt a mondatot.
Ki, mit, mennyit dob ki?
Egyáltalán mi is az élelmiszerhulladék? Szintén a fenti statisztikákban olvasható, hogy egy-egy háztartás akár évi 50 ezer forintot spórolhatna, ha kevesebb élelmiszert dobna ki – és akkor még a 2019-es árakon számoltak. Ez mindenkiben felveti a kérdést: hol van ez a pénz, hogyan foghatnánk meg?
Természetes, hogy egy háztartásban keletkezik élelmiszerhulladék. Képzeld el, hogy épp a vasárnapi húslevest főzöd: mekkora halom zöldséghéj, levágott sárgarépa- és gyökérvégek, karalábélevelek kupaca gyűlik fel a konyhapultodon? És akkor ott van még a csont is, amit természetesen nem eszünk meg. A zöldhulladék persze komposztálható, ez már hulladékkezelési kérdés. A mostani témánk szempontjából az a lényeg, hogy ha megveszel a piacon egy kiló krumplit, annak csak egy adott százalékát fogyasztja el a család, hiszen a héját kidobjuk. Az évi 65 kilogrammnyi kidobott élelmiszernek azonban csak a fele az, ami elkerülhetetlen – a másik fele pedig élelmiszerpazarlásból keletkezik.
Tegyük tisztába: az élelmiszerhulladék az összes kukába kerülő élelmiszert – alapanyagot, emberi fogyasztásra alkalmatlan részeket, félkész vagy készételeket – jelenti, az élelmiszerpazarlás pedig ennek a mennyiségnek az a része, ami nagyobb tudatossággal elkerülhető lett volna. Magyarországon a legtöbb élelmiszerhulladék az otthon készült ételek, a pékáruk, a zöldségek és gyümölcsök, illetve a tejtermékek köréből kerül ki: megromlanak, túl sokat veszünk vagy készítünk belőlük, és nem fogyasztjuk el őket. Arról sem gondoskodunk, hogy mások hozzájuthassanak ahhoz, ami számunkra felesleg, így aztán a kukában landol az értékes élelmiszer.
Gondolj erre is az ünnepek közeledtével!
Kultúránknak, szokásainknak fontos része az evés: finom vacsorával ünnepelünk, a kedvenc édességünkkel jutalmazzuk magunkat, és ahol összegyűlik a család vagy a baráti társaság, ott biztos, hogy van mit enni. Az ünnepekre készülve azok is különlegesebb ételek főzésére és nagy sütisütésekre készülnek, akik máskor rendelik az ebédet. Az pedig talán mostanában kezd lassan változni, hogy kötelező-e degeszre ennünk magunkat a karácsonyi vacsorán.
Ilyenkor gyakoribb a pazarlás, éppen ezért az adventi készülődés jó alkalom arra, hogy ránézzünk a vásárlási, étkezési és főzési szokásainkra. Hányan vagytok a családban? Ki mit szeret és mit nem? Vannak speciális étkezési igényeitek? Ezeket biztosan a mindennapokban is végiggondolod. Most tegyél hozzá még néhány kérdést:
- Van olyan étel vagy alapanyag, ami rendszeresen megromlik, tönkremegy nálatok?
- Milyenek a vásárlási szokásaid? Egyszerre nagyobb adagokat vásárolsz és tárolod, vagy gyakrabban jársz boltba?
- Mennyire vagy tudatos? Írsz menütervet, bevásárlólistát?
- Milyen szempontokat veszel figyelembe az élelmiszervásárlásnál? Ár, minőség, márka? Legyen bio, gluténmentes, egészséges? Fontos, hogy helyi, szezonális, csomagolásmentes legyen?
- Szempont a tartósság vagy éppen az a fontos, hogy minél frissebb, közeli fogyasztásra szánt termékeket vegyél?
- Milyen a tapasztalatod a megfőzött ételekkel? Gyakran dobsz ki maradékot?
- Milyenek az étkezési szokásaitok? Szívesen esztek például melegített ételt másnap is?
- Ismersz tippeket, trükköket az ételmaradékok más jellegű felhasználására?
Szánj rá néhány percet, hogy ezeket végiggondold, és legközelebb próbálj ezzel a tudatossággal vásárolni és menüt tervezni. Jól működhetnek az apró lépések: koncentrálj egy feladatra vagy egy ételtípusra, és először csak ebben alakítsd ki a kevésbé pazarló működéseteket.
Élelmiszermentő ötletek
Már pedzegettem a menütervezést és a bevásárlólista írását – külön cikk témája lehetne az, hogy ezt ki hogyan csinálja. Nemcsak élelmiszermentő, hanem időspóroló megoldás is, és leveszi a válladról a „mit főzzek ma” örök kérdésének gondját, ha egyszer összeírod az összes ételt, amit szoktál készíteni. Ezt kategóriákra osztva – leves, főzelék, húsétel, tésztaétel – és azt átgondolva, hogy melyik ételtípusból hetente hányszor szeretnél főzni, könnyen összeáll a heti menü. Én egy Excel táblázatot használok erre a célra, de a kockás papír vagy a cetlis módszer is jól működik. Ha megvan a heti terv, a hozzávalók már kiadják a bevásárlólistát, és csak azokkal az élelmiszerekkel kell kiegészítened, amiket nem főzéshez használsz: azaz a pékáruval, tejtermékkel, felvágottal, friss zöldséggel-gyümölccsel. Nagyon precíz háziasszonyok vezethetik is néhány hétig, hogy miből mennyi fogyott, és ehhez igazíthatják a bevásárlólistán szereplő mennyiségeket.
A kreatív újrahasznosítás az ételeknél is beválik: száraz kenyérből zsemlemorzsa, süti széléből pudingos desszert, maradék zöldségből, sonkából pizzafeltét – a receptgyűjtő oldalakon sok ötletet találsz. Kollégista hagyományokból sokan ismerik a „pirítsd meg és üss rá egy tojást” módszert – kis túlzással szinte mindenre beválik. A maradék rizst zöldséggel, fűszerekkel, kukoricával, gombával gyors egytálétellé változtathatod.
Közösségi megoldások is léteznek az élelmiszerpazarlás kezelésére: a Munch alkalmazásban éttermek és boltok értékesítik az el nem adott ételeket, a közösségi médiában pedig helyi foodsharing csoportokban cserélheted el a megmaradt ételeket.
Arra is van mód, hogy támogasd az élelmiszermentés ügyét és segíts ételt juttatni a rászorulóknak. Ezt az Élelmiszerbanknak vagy a Heti Betevőnek adott adománnyal vagy önkéntes munkával teheted meg. Bármelyik megoldást is választod, a legfontosabb lépést már megtetted: ráléptél arra az útra, amely az élelmiszerekről való tudatosabb gondolkodáshoz vezet.
A cikk a Bayer Hungária Kft., az Elevit Complex forgalmazója megrendelésére készült.
CH-20221208-74