A takarítást meg kell csinálni, és kész. Persze nem viszonyulunk egyformán ehhez a feladathoz: van, aki elkötelezett híve, és szinte hobbiként is űzi, mások pedig halogatják, és legszívesebben soha nem foglalkoznának vele. Kecskés Tímea, az egyboszorka bloggere most nem is annyira érzelmi, mint inkább környezetvédelmi szempontok szerint merült el a témában.
Én bele tudom élni magam az első csoport helyzetébe is: nagyon jó érzés végigtekinteni a tiszta lakáson, az üres felületeken. Valójában azonban bevallom, legbelül az utóbbiakhoz tartozom. Sosem szerettem takarítani, gyerek- és kamaszkoromban egy nyűg volt anyukámnak segíteni ebben, és ha a házimunkák között kellene választanom, szívesebben főzök vagy mosogatok, minthogy takarítsak.
Abban, hogy ez kialakult, nagy szerepe volt a takarításhoz használt vegyszereknek is. Nem elég, hogy száll a por, még a kezemet is kiszárítja a súrolás. Anyukám még a klasszikus szereket használta: hipót, súrolóport és társaikat, amelyekről a nyolcvanas évek reklámszlogenjei szólnak. Persze a bőrömre a későbbi, márkás szerek sem voltak jobb hatással, és az illatukat sem kedveltem meg sosem.
Mint sokan, én is az első kisbabám érkezésekor gondolkodtam el azon, mivel szeretnék körülötte tisztaságot teremteni. Merthogy azt kell teremtenem, az nem volt vitás, bármennyire is nem kedvelem ezt a tevékenységet. Abban viszont biztos voltam, hogy amit én nem szeretek a bőrömön érezni vagy belélegezni, az a babámnak sem lesz jó, és erre már akkor is oda kell figyelnem, amikor még a pocakomban van.
Eleinte a drogériákban megtalálható, zöldként hirdetett termékeket vásároltam, megbíztam a címkékben és a zöld logókban. Egyre több cikket olvastam azonban arról, hogy milyen hatással van az élővilágra a sok tisztítószer, amit a lefolyóba öntünk, és elbizonytalanodtam. Még a „zöld” tisztítószereken sem szerepelt ugyanis, hogy pontosan milyen összetevők alkotják őket. Emiatt kezdtem jobban utánanézni, és apránként leváltani a takarítószereinket. Először a mosóport, aztán sorban az általános és a felmosáshoz használt szereket. A számomra fontos szempont az volt, hogy amit használok, az biológiailag lebomló legyen, és a bomlástermékei se legyenek káros hatásúak – később pedig ehhez jött még a hulladékcsökkentés szemlélete.
Mára úgy gondolom, hogy ha néhány alapanyag van a lakásban, azzal rövid idő alatt elő lehet állítani a legtöbb szükséges tisztítószert. Mi is legyen ez a néhány alapanyag? Mindig tartok otthon mosószódát, citromsavat és ecetet, emellett hasznos még a szódabikarbóna és fertőtlenítő hatása miatt a teafaolaj. Illóolajokból többet is érdemes beszerezni, ha nem kedveled ezeknek a tisztítószereknek a semlegesebb illatát vagy éppen az ecetszagot. És hogy mit készítek ezekből?
Az ecet és a citromsav is vízkőoldó, a különbség az illatukban és az állagukban van. Az ecet bizony ecetszagú – ezen illóolajokkal lehet segíteni, ha valakit nagyon zavar, de készíthetsz citromos, narancsos ecetet is: ehhez egy zárt üvegben öt napig hagyd ázni a gyümölcsök héját egy befőttesüvegnyi ecetben. A citromsavnak nincs ilyen markáns illata, viszont van, akinek a bőre nem bírja ezt sem, nekik javaslom a kesztyű használatát.
A mosószódával alapvetően mosok – egy kis mérőkanálnyit elkeverek egy pohár meleg vízben, így teszem a mosógépbe. Lehet vele mosogatni is, ha nem zavar a por állag, és nem hiányzik a megszokott habzás – nekem erre a célra nem vált be, saját készítésű folyékony mosogatószert használok. Nagyon jól alkalmazható viszont felmosásra és tűzhelytisztításra, ehhez egy kevés vízzel sűrű pasztát keverek belőle, ha nagyobb súrolóerőre van szükségem, akkor szódabikarbónával dúsítva.
Általános tisztítószerhez egy spriccelőfejes flakonban meleg ecetet, vizet és egy evőkanál citromsavat keverek össze, ha pedig fertőtleníteni is szeretnék vele, akkor teafaolajat csepegtetek hozzá, de az illata kedvéért bármilyen más olaj is mehet bele. Csempét, konyhapultot, konyha- vagy fürdőszobabútort szoktam vele tisztítani.
A végére pedig álljon itt a kedvenc vécétisztító, gombaölő és fertőtlenítő folyadékom receptje.
Kell hozzá:
2 bögre víz
1/4 bögre ecet
1 tk. bórax
15 csepp illóolaj
A vizet felforraljuk és feloldjuk benne a bóraxot. Összekeverjük a többi hozzávalóval, és szórófejes flakonba töltjük. Befújjuk vele a vécét: a porcelánt kívül-belül, mellette a padlót, az ülőkét, és a tetőt is. Ezután rácsukjuk az ajtót, kimegyünk és iszunk egy kávét – érdemes alvásidőben csinálni! Ha az utolsó kortyot is megittuk, visszamegyünk, újra bespricceljük a felületeket, és ahol szükséges, kefével, ahol csak át kell törölni, ott egy ronggyal letisztítjuk. A kefétől sem kell félni, amíg mi kávéztunk, a keverék elvégezte a dolgát, könnyen lejön, aminek le kell, és utána ragyog a fajansz. A kész szerünk pedig eláll még néhány takarítás erejéig, nyugodtan használhatjuk a többi szaniterre, a fürdőszoba padlójára és a fugákra is.
Hidd el, remek érzés végigsétálni egy áruház mosószeres gondoláján, és túl erősnek érezni az illatokat, amiktől már elszoktál, ráadásul azzal a tudattal, hogy erre a rengeteg termékre neked már nincs szükséged! Próbáld ki ti is a fenti receptet, és ha bevált, az alkotóelemeivel kísérletezz tovább bátran.
Ugye, mennyivel egyszerűbb így?
A cikk az Elevit Complex forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. felkérésére készült.
L.HU.MKT.CC.16.02.2021.2530